1950

A nap gyönyörűen sütött, igazi meleg nyári nap volt. Peggy és Anna a konyhában forgolódtak, amíg Jarvis és Howard lefoglalta az ikreket. Habár Peggy is jártas volt az ilyesmikben, Anna percre pontos tervet készített, az ikrek születésnapjának lebonyolítására. Reggel pontban 6:00-kor, ő és Jarvis kimennek friss hozzávalókat venni a boltban, pipa. Aztán a gyerekek 7:00-kor kelnek, és amíg Peggyvel hozzálát a torta elkészítéséhez, Howardék lefoglalják őket, pipa. A torta 9:00-ra tökéletesen elkészül majd, 10:00-kor pedig elkezdődik a minimalista gyerekzsúr. Torta, éneklés, ajándékok majd Jarvis és Peggy vidámparkba viszi őket 14:00-kor, és mire 18:00-ra hazaérnek, Anna elkészíti a vacsorát, majd szokás szerint 20:00-kor fürdés és 20:30-kor lefekvés. Persze Anna azzal nem számolt hogy a gyerekek okosabbak mint hitte...

-Na gyerekek... Most hogy kicsináltuk Jarvis bácsit, mit csináljunk?-Kérdezte Howard, egy jó kiadós birkózás után, aminek persze a komornyik itta meg a levét.

-Ha javasolhatom, vessük el a még egy kör lehetőségét.-Mondta a földről feltápászkodó Jarvis.

Ahogy Howard remélte, a kísérlet sikerült. Lucas és Alex örökölték Steve képességeit. Bár még nem teljesedett ki annyira az erejük, épp elég erősek ahhoz hogy leamortizálják Jarvist, aki nem nagyon élvezi az ilyen kis csatákat.

-Semmi ötlet?-Kérdezte Howard, mire az ikrek csöndben üldögéltek, felnézve a tudósra, majd egymásra.

-Éhesek vagyunk!-Mondták egyszerre.

-Akkor hozok valami kaját. Mit kértek?-Mondta Howard, de amikor elindult volna a konyhaajtó felé, Jarvis elé állt.

-Várjon Mr.Stark! Kérem ne hagyjon egyedül velük. Majd én hozok nassolni valót, csak ne kelljen hármasban maradnom velük, ők maguk az ördögök!-Könyörgött Jarvis.

-Miért nem hozhatunk mi ennivalót?-Kérdezte Alex.

-Mert... A konyhában eltört egy pohár!-Találta ki a kifogást Howard.

-Igen, és tele van szilánkkal a padló!-Folytatta Jarvis, de mire észbe kaptak, a két villámgyors kis apróság már ki is slisszant a lábaik között, letrappoltak a lépcsőn, és nevetve a konyha felé szaladtak. A nagy sietségben Peggyék észre sem vették a vendégeket, amíg azoknak le nem esett mi történik.

-Anya!-Kiáltották izgatottan, mire Anna és Peggy rendesen megijedtek.

-Lucas, Alex? Mit kerestek itt?-Kérdezte Peggy, mire Howard berontott a konyhába.

-Hát igen... Gyorsak.-Mentegetőzött Howard.

-Mit süttök, anya?-Kérdezte Lucas.

-Finom az illata!-Folytatta Alex.

-Anna nénivel sütit sütünk.-Mondta Peggy.

-De miért?-Kérdezték egyszerre az ikrek.

-Az meglepetés! Most pedig menjetek játszani!-Mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de azért fülig érő szájjal Anna, és az ikrek ki is mentek.

-Hogy haladtok?-Kérdezte Howard.

-Nemsokára kész. Már csak díszíteni kell.-Válaszolt Peggy.

-El sem hiszem hogy már négy évesek!

-Bizony, gyorsan telik az idő. Mintha csak tegnap lett volna hogy hazajöttünk a kórházból.-Nosztalgiázott Peggy.-És a S.H.I.E.L.D.-el mi újság? Pár napja nem voltam az irodában.

-Növekszünk. Egyre több ügynökünk van.

-Ezt tudom Howard, azt kérdeztem mi történt az elmúlt 2 napban.

-Watson ügynök vett egy új asztali lámpát.

-Izgalmas lehetett.-Mosolygott Peggy.

-Tudod, a belső kör azt tanácsolja kezdjük el az ikrek kiképzését.

-De hát még csak négy évesek!

-Ami azt illeti, nem sokat tudok a háborúról. Én mérnök vagyok, nem katona. Igazából csak egy hihetetlenül szerencsés szélhámos vagyok, de azt tudom, hogy nem az a jó fegyver amit nem kell elsütni, hanem az amit elég egyszer elsütni. Amerika így nyomja. Nekünk ők az elrettentő erő. Stevetől féltek az ellenségeink, és hiába félik az ikreket ha nem kapnak kiképzést. Ha valaki rájön hogy Alex és Lucas igazából csak két nagy erejű, de képzetlen kisgyerek, már nem fognak félni tőlük.

-De akkor is olyan kicsik még!

-Akkor ne a S.H.I.E.L.D.-nél kezdjenek. Maradjunk itt, az alapokat itt is megtaníthatod nekik a kertben. Aztán ha már kellőképpen kezelni tudják az erejüket, beköltözünk a titkos főhadiszállásra, és elkezdődhet az igazi katonai kiképzés.

Peggy habár nehezen de beleegyezett. Másnap elkezdődött a gyerekek kiképzése. Zsenge koruk ellenére egész komolyan vették a dolgot. Végül is, egész életükben azt hajtogatták nekik hogy előbb-utóbb bizony elkezdődik a kiképzésük. Az eleje kifejezetten nehéz volt. Nem kaptak fegyvereket a kezükbe, Peggy azt próbálta megtanítani az ikreknek hogy hogyan fékezzék meg az erejüket. Olyan feladatokat állított eléjük amilyenek az embernek eszébe sem jutnának, egy 4 éves gyerek edzése során, de az ikrek minden téren jól teljesítettek. Peggy szigorúan bánt velük. Habár pontosan nem is úgy edzette őket mint ahogy anno, a háború idején az újoncokat képezte, elvárta tőlük ugyan azt a fegyelmet. Közel 11 hónap tréning után, a páros már készenállt volna arra hogy beköltözzön a bázisra, és szakszerűen kezdjék képezni őket, és Howardra várt a feladat hogy közölje Carter ügynökkel a hírt, hogy bizony el kell menniük...

-Ügyesek voltatok ma!-Mondta Peggy, helyet foglalva a gyerekszobában, a két ágy közötti fotelban.

-De holnap ugye fogunk labdázni, mint múltkor?-Kérdezte Lucas álmosan.

-Megígérem.-Suttogta Peggy.

-De ne azzal a picike labdával! A nehézzel...-Mondta szemét törölgetve Alex.

-Szólok Howardnak hogy reggel készítse elő a medicinlabdát.

-Köszi anya!-Mondták egyszerre.

-Jó éjt!-Mondta Peggy, adott egy-egy jó éjt puszit, leoltotta a villanyt és kiment a szobából.-Ma jól kifáradtak!-Mondta, miután lerogyott a kanapéra a nappaliban.

-Sikerült ágyba dugni őket?-Kérdezte ledöbbenve Howard.-Elsőre?

-Milyen sötét mágia műve ez? Nem árulná el nekünk is?-Kérdezte Jarvis.

-Egy kilométer futás elalvás előtt. És már ezerszer kértelek hogy tegezz, Jarvis!-Válaszolt Peggy.

-Nem tehet róla! Így fejezi ki a tiszteletét.-Mondta Anna, egy-egy nagy csésze forró teát nyomva mindenki kezébe. Howard egy pillantást intézett Mr. és Mrs.Jarvis felé, jelezve hogy négyszemközt kéne beszélnie Peggyvel.-Gyere kedvesem, feküdjünk le!-Mondta Anna, és Howardék kettesben is maradtak.

-Tudod Peggy, már lassan egy éve tart az ikre kiképzése.-Kezdett bele mondandójába Howard.

-Igen, és egész jól haladnak. Ha így folytatjuk, 18 éves korukra teljesen kész lesznek.-Mondta Peggy.-Most lesznek öt évesek, ez azt jelenti hogy 13 évnyi kemény munka után tökéletes kapitányok lesznek.

-Nos, az a helyzet, hogy a S.H.I.E.L.D. ezt az időt feleannyira akarja csökkenteni.

-Tessék?

-A tanács azt javasolta hogy két héten belül költözzünk be a főhadiszállásra, és kezdjük el a gyerekek szakszerű kiképzését.

-Két hét?

-3, de maximum 4 évet adtak arra hogy az ikrek bevethetőek legyenek.

-3 év? De hát akkor csak 8 évesek lesznek! Komolyan bevetésre akarnak küldeni egy 8 éves gyereket?

-Később változtatni fogunk az időponton, de most azt kell tennünk amit a tanács mond.

-Én is a tanács tagja vagyok, ráadásul Lucas és Alex anyja, én pedig azt mondom, nem!

-Peggy... Igazuk van. Amit itt meg tudtak tanulni azt már tudják. Fejlődniük kell.

-Jó... De csak később. Az 5.születésnapjuk után. Akkor átmehetünk a bázisra...-Egyezett bele végül Peggy, amikor valamilyen zaj hangzott fel az emeletről, a gyerekszoba felől.-Mi volt ez a zaj?

*

*

*

Pár perccel korábban

-Jó éjt!-Mondta Peggy, adott egy-egy jó éjt puszit, leoltotta a villanyt és kiment a szobából.

-Alex?-Szólt Lucas, mire csak egy mérges lecsittegést kapott válaszul.-Alex!

-Mi van?-Fordult Lucas felé a lány.

-Alszol már?

-Nem, észkombájn!

-Szerinted miért kell ennyit edzenünk?-Kérdezte Lucas, mintha meg sem hallotta volna testvére mérges válaszát.

-Anyáék már ezerszer elmondták...-Nyugodott meg Alex.-Apukánk helyébe fogunk lépni, mint az új Amerika Kapitányok.

-Te tudod az mit jelent?

-Halványlilagőzöm sincs...

-Holnap ne felejtsük el megkérdezni.-Mondta Lucas, egy jó nagy ásítással fűszerezve.

-Aludj!-Mondta Alex, és befordult a fal felé.

Az ikrek pár percen belül elaludtak, mindketten úgy durmoltak mint a medvék télen. Egyikük sem érezte meg a hűvös szellőt, ami a kinyíló ablakon áramlott be. Az ablakon egy fiatal nő lépett be. A nő arcát kendő takarta el, testhezálló zöld öltözékét pedig egy hosszú köpeny egészítette ki.

-Nahát! A két apró Rogers!-Mondta halkan a hő, és leemelve fejéről csuklyáját, szabadjára engedte fekete fürtjeit, amit sötétzöld árnyalat díszített.-Rég vártam erre a pillanatra!-Susogó hangját tisztábban lehetett hallani mikor elvette arca elől a kendőt, majd óvatosan a kiságyak mellé lépett.- Apátok elvett tőlem valamit. Rajta akartam bosszút állni, de mivel ő halott, sajnálatos módon be kell érnem veletek! Tudom hogy nem ismertek, és most nem halljátok hogy hozzátok beszélek, de akarom hogy tudjátok, a Vipera ölt meg benneteket!-A nő levette jobbkezéről a hosszú kesztyűjét, és megragadta Lucas felkarját.

Lucas a hirtelen, csípős érzésre felriadt. A nő keze égette a fiú bőrét, mintha csak savat öntött volna rá.

-Alex!-Mondta Lucas, mire a lány felébredt.

Alex amint meglátta a betolakodót támadni kezdett, és elrúgta testvérétől a nőt. Az ikrek kipattantak az ágyból, és belenéztek a közeledő nő gyilkos tekintetébe. A Vipera ezúttal Alexet próbálta meg megfogni, ám a kislány kitért a támadás elől. A nő többször is megpróbálta megtámadni az ikreket, ám a fürge gyerekek kikerülték a kezét. Az egyik támadás után, a Vipera nekiesett a kisszekrénynek és leverte a lámpát, ami összetört a földön.

-Azt hiszitek ügyesek vagytok? Nem tudtok örökké elszaladni!-Mondta a Vipera, majd ezt követően Peggy fegyverrel a kezében berúgta az ajtót.

-Állj!-Kiáltotta az aggódó anya, de meg sem várva a reakciót, Peggy vállon lőtte a nőt.

-Látjuk még egymást. Egy Rogers sem menekülhet a bosszúmtól!-Mondta a nő, és kiugrott az ablakon.

Peggy az ablakhoz rohant és körülnézett, ám a nő eltűnt, és amint erről meg bizonyosodott, térdre rogyott és átölelte hevesen lélegző gyerekeit.

-Jól vagytok? Bántott?-Kérdezte Peggy, mire gyerekek némán bólogattak.

-Az mi?-Kérdezte Howard, Lucas felkarjára pillantva. A fiú felemelte karját, amin ott díszelgett egy hatalmas, vörös égett seb, ami a Vipera kezének alakját öltötte. Howard közelebbről is megfigyelte a sebet, majd aggódó arccal nézett Peggyre.

-Howard, keltsd fel Jarvisékat. Pakolják össze először a gyerekek legfontosabb holmijait, majd a miénket is. Hozz be egy fotelt, ma mindketten itt virrasztunk, ravaszra tett ujjal. Az ikreket reggel átszállítjuk a bázisra, szólj oda hogy készítsenek elő nekik egy szobát. Ezután te visszajössz, és mindent eltűntetsz a házból. Vitesd a főhadiszállásra, vidd át egy másik házadba vagy add el, nem érdekel! És a háznak sem maradhat nyoma. Add el vagy romboltasd porig, ez sem érdekel. Egy héten belül véglegesen át kell költöznünk a főhadiszállásra.

-Értettem.-Mondta Howard, kivételesen halálkomolyan, és rohant is volna a telefonhoz.

-És Howard! Még valami.-Állította meg Peggy.-Keresd fel a 107-est!

-Mi? Minek?

-Nem hagyom hogy ez megismétlődjön. Ha valaki megint megpróbálja megtámadni őket, nem fogják tudni hogy melyikük a Rogers!

Este minden úgy történt ahogy Peggy mondta. Mr. és Mrs.Jarvis pár óra alatt pakolták össze az ikrek holmiját. Gyakorlatilag az ágyak és a holnapi ruhájukon kívül mindent dobozokba gyűjtöttek. Ezután Peggy, majd Howard legfontosabb dolgait is összepakolták, végül pedig a sajátjaikat is. Peggy és Howard csőre töltött pisztolyokkal várták a következő támadást, ami persze nem jött el. Reggel Howard hívott egy teherautót és minden fontos dolgot a bázis raktárába szállíttatott, a gyerekeket pedig maga Peggy vitte a főhadiszállásra, néhány S.H.I.E.L.D. ügynök kíséretében.

*

*

*

1944-Németoszág

A háború tovább dúlja Európát. Amerika Kapitány a 107-es gyalogszázad élén irtja a Hydra bázisokat, Peggy Carter és Howard Stark segítségével, és Chester Phillips ezredes irányítása alatt. Az egyik ilyen bázis felé tart a Vipera néven ismert fejvadász. A nő profinak mondható a szakmájában, mindig ott van ahol munka akad, vére mégis hazahívja a titkos bázisra.

-Hail Hydra!-Mondta a Vipera belépéskor, célba vette az irodákat, és bátran nyitott be az egyikbe.-Szia anya!-Mondta a fekete hajú nő, és a bent épp dolgozó idősebb hölgy nyakába ugrott.

-Kedvesem!-Mondta a hölgy.

-Apa hol van?

-Az egyik alsóbb szinten kísérletezik, pár óra és végez. És veled mi újság? Hogy hogy itt vagy?

-Egy kicsit nyugatabbra lévő helyen volt melóm, ki kellett nyírnom valami tábornokot. Bejutni nem volt könnyű, de az öregemberrel már egész könnyen elboldogultam és...-Ekkor Ophelia szava elakadt. Fentről egy robbanást hallatszott, majd minden helyiségben felvillant a vészhelyzetet jelző lámpa, és mindkét nő arcáról lefagyott a mosoly.

-Menj le a laborba. Ott biztonságban leszel!-Mondta a Vipera anyja.

Az akkor még egész fiatal nő nem habozott, azonnal leszaladt a hideg vaslépcsőn. Odafentről egyre több robbanás és lövés zaja hallatszott le, és az egész épület attól zengett hogy „itt van Amerika Kapitány! Itt van Amerika Kapitány". Ophelia elkerülve apját az üres laborokba rohant. A hideg teremben rengeteg hatalmas tartály, kémcső és mindenféle műszer foglalt helye, a Vipera pedig az egyik ilyen üres tartályba menekült. A nő sose szokott félni, most mégis remegett. Odafent percekig dúlt a harc, majd az épület omladozni kezdett. Ophelia ebből nem sokat látott a magas tartályból, csak érezte hogy minden remeg. Egyszer csak a tartály alján lévő csapból valami szivárogni kezdett. A Vipera megijedt, és elkezdett agyalni a menekülési terven. Megpróbált kimászni, de mire odáig jutott hogy ki tudott volna mászni, egy darab leesett a plafonból, belökve őt az azóta már 20-30 cm-es mélységű sárgás folyadékba. Az anyag azonnal elkezdte égetni Ophelia bőrét, és a felszerelését alkotó elektromos készülékek meghibásodása még apró áramütésekhez is vezetett. Egy újabb darab a mennyezetből rázuhant a tartályra, így az megrepedt és kifolyt a sárgás anyag. Ophelia kimászott a tartályból és a földre hullott. Eszméletét elvesztve feküdt a földön, az arca alatt egy tócsával az égető folyadékból. A nő órákkal később ébredt fel, mikor már minden üres volt. Feltápászkodott, és az egyik ezüstös tartályban visszapillantó tükörképére nézett. A haja össze-vissza állt, a bőre piros volt, az arcának a bal oldalán pedig ott éktelenkedett egy hatalmas, vörös és fájdalmas folt... Ophelia kikászálódott a romos épületből. Körülötte többszáz halott Hydra ügynök és tudós. Egyiküket sem ismerte, nem járt gyakran ide. Ám egyszer csak szembe találta magát két ismerős holttesttel... A sötétben, a földtől koszos köpenyben ott feküdt az a két ember. Ophelia számára senki sem volt fontos, senkiben sem bízott, kivéve ezt a két embert. Lerogyott szülei mellé, és erősen megmarkolva kezüket sírva fakadt. Könnyei között bosszút esküdött Amerika Kapitány ellen. Meg akarta torolni apja és anyja halálát.