Alex amint meglátta a terroristát, utánaeredt. Végig követte az útját a tér körüli épületeken, majd le az utcára, és az Eiffel-torony lábánál érte utol a férfit.

-Állj!-Kiáltotta, és a levegő lehűlt. Amint az emberek észrevették Alexet, hatalmas ívben hátráltak meg. A tél katonája hétköznapi ruhában volt, háttal állt Alexnek. Pár másodperc csönd után Barnes megfordult, és farkasszemet nézett a lánnyal.-Mi dolgod itt?

-Hagyj! Nem akarlak bántani.

-Én sem téged.-Mondta Alex, mire Bucky felnevetett.

-Kicsit más súlycsoport vagyunk. Köss bele valakibe aki a méreted, kislány!

-Párizs a védelmem alatt áll! Nem mész sehova. Max egy takaros kis börtönbe.

-Tényleg nem értessz a szóból?-Alex harcra készen maga elé emelte ökölbeszorított kezeit.

A feszültség szinte tapintható volt. Bucky nem akarta bántani a lányt, Alex viszont egy percnyi csönd után megtámadta. Gyorsan történt minden. Alex folyamatosan támadott, Barnes pedig hárított, körülöttük az emberek nagyrésze a telefonjukkal videózta a harcot. Alex hátrálásra kényszerítette Buckyt, annyira hogy a torony liftjében kötött ki. Alex elindította felfelé a lassú liftet, majd a torony lábához rohanva, mászva indult felfelé a férfi után. A legfelső szintig ment a lift. Amikor kinyílt az ajtaja, Alex már ott várta Barnest. Buckynak elborult az agya, előjött belőle az agresszió és nekiment Alexnek. Bár a lány sok ütés elől kitért, miután az első célt talált, már nem tudta mindet kivédeni. Csak pár ütés kellett ahhoz hogy Alex elgyengüljön. Az orra vérzett, a szája felcsattant, a karján sebeket ejtett a korlát, amikor elesett. Barnes közel lépett a lányhoz, és mechanikus karjával a nyakához kapott. A torkánál fogva felemelte Alexet aki alig kapott levegőt, kapálózott és próbálta ütögetni a férfi karját, de nem használt. Bucky fellépett a korlátra és kilógatta Alexet a torony tetejéről.

-Még mindig meg akarsz állítani?-Barnes leemelte a kapucnit a lány fejéről és a kendőt is elvette az arca elől. Alex szőke haja lehullott a vállára, és kék szemével Bucky szemébe nézett.

Barnes ledöbbent a lány láttán, mintha már látta volna őt azelőtt. Ismerős volt a szeme, az arca. Felismerte benne Steve vonásait. Hátralépett, le a korlátról és lerakta Alexet, aki azonnal összerogyott és köhögni kezdett. Bucky némán nézte a lányt aki alig kapott levegőt, majd szó nélkül távozott. Alex követni próbálta de még életében nem volt dolga ilyen erős ellenséggel, nem bírt volna ki még egy menetet, így inkább egy apró nyomkövetőt dobott a cipőjére. Alex nem büszkélkedhetett a legmodernebb felszereléssel, mégis amire szüksége volt, azt összebütykölte maga. Visszavette a kendőt, összegyűjtötte az erejét és hazament. Ilyenkor általában az erkélyen keresztül mászott be, és ezúttal sem tett másképp. Lemászott a létrán, és a fürdőszobába ment. Próbálta eltűntetni a vérfoltokat nem csak magáról, de a ruhájából is. Utána visszament a szobájába. Az asztala alatt volt egy doboza, zsúfolásig tele szerszámokkal és kütyükkel, többek között a röpdeszkával. Alex előtúrta a dobozból a nyomkövető párját, egy kis távirányítószerű adó-vevőt, amit rácsatlakoztatott a telefonjára. Megnyitotta a térképet és megkereste a gyorsan mozgó pontot. Épp azt próbálta megállapítani hogy merre mehetett, amikor berontott Dylan.

-Alex! Gyere le!-Mondta és ki is rohant. Alex persze szívbajt kapott, elrejtette a nyomkövetőt és letrappolt a lépcsőn.

-Mi az?-Kérdezte.

-Anyu túlórázik, csinálsz nekünk vacsorát?-Kérdezte Matthew. Alex egy sóhajjal jelezte hogy belemegy, s megcélozta a kis konyha sarkában álló hűtőt, a fiúk pedig sorban beültek a félsziget mögé.

-Mizu? Mi volt a suliban?-Kérdezte, közben a fejében eltervezte, hogy mit fog főzni a rendelkezésreálló alapanyagokból.

-Kaptunk egy házit. Nem tudnál segíteni benne?-Kérdezte Nick.

-Dehogynem! Mit kéne csinálnom?

-A feladat az, hogy csináljunk egy interjút egy emberrel akire felnézünk.-Mondta Matthew.

-Aw, ez cuki! Felnéztek rám?

-Fel, de mi konkrétan, az Árnyékra gondoltunk...!-Ábrándította ki Alexet Dylan.

-Köszi... Sokat jelent!

-Ne sértődj meg, de akié a legjobb az kap egy ötöst, és kell a jó jegy!

-Neked kell a jó jegy Dylan!-Mondta Matthew.

-Ja, és a Védelmező menőbb!-Mondta Nick.

-Na jó, nem kell tovább hízelegni, mondjátok milyen interjú kell mielőtt meggondolom magam. Válaszoljak pár kérdésre?

-Aha... De videóban kéne, hogy el is higgyék!-Mondta Dylan.

-Szó sem lehet róla!-Ellenkezett Alex.

-De ha csak leírjuk a válaszaid azt nem fogják elhinni!

-A tanárok ismerik a hangom lángész! Nem akarok lebukni!

-Egyáltalán miért rejtőzködsz?-Kérdezte Dylan.

-Mert így biztonságosabb nektek, egyszerűbb nekem, jobb mindenkinek és menőbb is! Amúgy meg sok dolog amit csinálok talán még illegális is. Épp elég hogy ti tudtok róla! A végén még elkotyogjátok.

-Még Anya sem tudja!

-Ha anyukátok megtudná nyomkövetőt lövetne a bőrön alá, magánzsarukkal figyeltetne, és suli után bezárna a szobámba. A szabadságomat pedig azért szeretem, és meg is szeretném tartani, köszönöm szépen! És ha a tanárok megtudják, Anne is. És azt nem vállalom be.

-Akkor megrendezzük. Te is benne lennél meg a Védelmező is.

-És hogyan, 200-IQ?

*

*

*

Végül Alex belement a segítségbe. Következő délután kimentek a parkba, és elindították a felvételt.

-Hol van?-Kérdezte Nick.

-Itt lesz, nyugi!-Mondta Alex, ügyelve arra hogy tökéletesen benne legyen a képben, majd hátrébb lépett.

-Mindig ennyit késik?-Kérdezte Dylan. Ekkor Alex már nem volt a felvételen, elszaladt egy sikátorba, és a hősködős szerkójában tért vissza, egy hatalmas ugrással egy épület tetejéről.

-Ti vagytok a Jones tesók?-Kérdezte Alex, ügyelve arra hogy ne lehessen felismerni a hangját.

-Na végre!-Mondta Matthew.

-Bocs, volt egy kis dolgom. De nincs sok időm, pörögjenek a kérdések!

-Szóval... Először is nagy rajongóid vagyunk!-Mondta Nick.

-Azt a házit kaptuk hogy...

-Tudom! Interjú egy emberrel akire felnéztek, ha nem tudnám nem lennék itt. Siessünk, mennem kéne!-Szakította félbe Alex Dylant.

-Szóval mikor kezdtél el hősködni?-Kezdte el a kérdéseket Nick.

-Kb másfél éve.

-És miért?

-Mert... Az embereknek kell valaki akiben bízhatnak. Nem rendőrök, azok túlságosan el vannak kötelezve a törvénynek. Senki sem tudja ki vagyok, még az anyám sem, így viszonylag törvényen kívülinek számítok, de megvédem az embereket. Sokáig Vasemberről sem tudtuk hogy Tony Stark. Khm dehogynem Khm.

-Hogy kezdted?

-Két éve tudok az erőmről. Amikor felfedeztem, rendesen féltem tőle. Nem értettem hogy mitől van, hogy hogyan kaptam és hogy mi is ez pontosan. Ezeket mondjuk még most sem értem. Civilben próbálom elrejteni, fél évbe telt megtanulnom kezelni. Hogyha ütők, ne legyen túl erős, ha ugrok ne legyen túl magas, ha futok, ne legyek túl gyors. Az akrobatikát még senki sem látta tőlem ha nem vagyok „jelmezben".

-Mi volt az első akciód?

-Fél évvel azután hogy felfedeztem az erőm, a külvárosban sétálgattam és szemtanúja voltam egy kisebb balesetnek. Egy motoros felborult az út közepén, a sofőrje eszméletlen volt, a motor pedig egy kislányra esett. Az anyukája kétségbeesetten próbálta kiszabadítani a motor alól, de az túl nehéz volt hogy megemelje, és egy autó épp feléjük tartott kb 40 km/h-val, a sofőr pedig nem figyelt. Ledobtam a táskám, odaszaladtam, és megállítottam az autót mielőtt az elüthetné a kislányt és az anyukáját. Utána leemeltem a motort a lányról és elszaladtam.

-Szóval ők tudják ki vagy?

-Nem. Az arcomat nem láthatták mert kendő volt előtte és napszemüvegben voltam.

-Vannak alapszabályaid?

-Csakis az emberekért teszem amit teszek. Nem ölök, minden bűnözőnek börtönben a helye. Van fegyverem, de ártatlanok ellen nem használom, bűnözők ellen is csak megfélemlítésnek. Azt teszem ami az embereknek a legjobb. Ennyi a lényeg.

*

*

*

Pár nappal azután Alex épp hazafelé tartott a barátaival. Mikor hazaért elköszönt tőlük, és csatlakozott öccseihez, akik éppen activity-ztek. Anne aznap is túlórázott, így rendeltek egy pizzát. Órák teltek el. Már sötét volt, amikor a játékot kopogás szakította meg. Mind a négyen az ajtóhoz kapták a tekintetüket. Alex felállt, az ajtóhoz lépett, és kinézett a kukucskálón. Az ajtó másik oldalán négy ember állt, két férfi és két nő, akiket a lány csak a hírekből ismert. Alex nem kicsit ijedt meg, tekintve hogy Amerika nagy hősei ott álltak az ajtó előtt, szemben az önjelölt igazságosztóval aki nem egyszer szegett törvényt.

-Fiúk!-Fordult Alex a még mindig tűkön ülő hármasnak.-Menjetek fel a szobátokba! Zárkózzatok be, bújjatok el a szekrényben, vagy az ágy alatt, vagy nekem mindegy, a lényeg hogy maradjatok ott amig én nem szólok!-A fiúk megrémültek, de bólintottak, és úgy tettek ahogy nővérük mondta.

Egy másodpercen belül már hűlt helyük sem maradt, Nick a ruhásszekrény aljába kuporodott be, Dylan az ágya alá kúszott be, Matthew pedig bepréselte magát a sarokban lévő rejtett résbe, ami a szekrény és a könyvespolc között volt. Alex még gyorsan a szoba másik felébe szaladt, és kinyitott egy ablakot, közben a türelemből lassan kifogyó négyes még egyszer kopogott. Alex mély levegőt vett, elfordította a kulcsot, és kinyitotta az ajtót annyira, amennyire a lánc engedte.

-Jónapot.-Mondta Alex tisztelettudóan.-Anne nincs itthon.

-Te Alex Williams vagy, igaz?-Vágta rá Steve.

-Igen.

-Én Steve Rogers vagyok, ők itt Natasha Romanoff, Wanda Maximoff és Sam Wilso...

-Ismerem magukat.-Szakította félbe Alex Amerika Kapitányt.-Itt is van tv-t.

-Bemehetnénk?-Kérdezte Wanda. Alex bólintott, becsukta az ajtót, lehúzta a láncot és beengedte őket.

-Miben segíthetek?

-Mi már találkoztunk. Pár éve, New Yorkban.-Mondta Steve.

-Hát én azt nem nevezném találkozásnak de...-Alex elharapta a mondatát, majd a kanapé felé intett, üzenve vendégeinek hogy foglaljanak helyet.

-Hány éves vagy?-Kérdezte Nat.

-14. Júniusban leszek 15.

-Akkor gimnazista vagy, igaz?-Kérdezte Sam.

-Igen. 9.-es. De ez... Miért jöttek?

-Csak beszélgetni szeretnénk.-Mondta Nat.

-Mit szoktál csinálni iskola után?-Kérdezte Steve.

-Lógok.-Mondta Alex, miután megrántotta a vállát.

-Lógsz?-Kérdezett vissza Steve.

-Ja... Lógok. Bandázok a haverokkal. Ki szoktunk járni a pályára deszkázni. Néha bütykölgetek, értek a kütyükhöz.

-Semmi sport, vagy szakkör?-Kérdezte Sam.-A korodbeli gyerekek általában minden idejüket klubbokban töltik vagy tanulással.

-1, a gördeszkázás sportnak számít, nagyon megterhelő fizikailag. 2, nem szeretem a tesitanárt, ezért nem járok sportolni. 3, ha fizetnének érte se tanulnék még itthon is, és 4, épp elég időt töltök a suliban, inkább lógok a haverokkal. Amúgy meg melóm is van. Egy kávézóban.

-Nem semmi!-Mondta Sam.

-És mióta élsz Párizsban?-Alex ezt nem akarta megmondani, így csönd állt be. Csak néztek egymásra, a Kapitány és Alex, amíg a lány újra meg nem szólalt.

-Megkérdezem még egyszer. Miért jöttek?

-A segítségedet szeretnénk kérni.-Mondta Steve.

-Ez te vagy. Igaz?-Nat egy fényképet tett a dohányzóasztalra. Egy képet a Párizsi Árnyékról.

Alex megnézte a képet. Végignézett az arcokon, akik meg voltak győződve az állítás igazságáról. Alex nem gondolkodott tovább, felpattant, és szaladni kezdett. Kiugrott az ablakon, amit korábban kinyitott, és rohant a hosszúkás kertben. A Bosszúállók persze utána eredtek. Alex felugrott a magas kerítésre, felkapaszkodott a hátsószomszéd házára, és onnan ugrott tovább a következőre. Steve utána ment, Nat az utcán követte őket, Wanda a parancs szerint megpróbált elé kerülni, Sam pedig az égben követte őket. Elérve a belvárost, merész magasságokban ugráltak egyik épületről a másikra. Alex elért egy alacsonyabb épülethez, és megjátszotta azt, hogy leugrott, és elbújt a magasabbik épület fala mögé. A Kapitány lendületből átugrotta a magas párkányt, észre sem véve hogy az árnyékban ott maradt Alex, azt viszont igen hogy előtte nincs.

-Elvesztettem! Biztos lement az utcára. Nat, látod?-Mondta a rádióba Steve.

-Nem. Megnézem a sikátorban.-Kapta a választ.

Alex lassan kilépett a sötétből, kezében egy vascsővel és Steve mögé settenkedett. Le akarta ütni a férfit, de sajnos ez a terve füstbement.

-Steve! Mögötted!-Mondta Sam, aki észrevette Alexet az égből.

Steve még az ütés előtt lebukott, kivette a lány kezéből a csövet és eldobta. Alex a Buckyval való találkozásból tanulva nem támadta meg úgy a Kapitányt, mint a Tél Katonáját. Hasba rúgta Steve-et, aki összegörnyedt, Alex pedig kivette a tokjából Steve pisztolyát, előre lökte, és rászegezte a fegyvert. Steve nem akart harcolni a lánnyal, a hátán fekve felemelte a kezét. Nat is hallotta Sam figyelmeztetését, vele együtt addigra ért fel a tetőre mikor már Steve a földön volt.

-Álljanak meg!-Mondta Alex.

-Tedd le a fegyvert!-Mondta Nat, és lépett egyet a lány felé.

-Álljon meg!-Mondta és még feszültebben tartotta a fegyvert Steve felé.-Honnan tudták?

-Egy barátomat keressük.-Mondta Steve, mintha nem is hallotta volna meg Alexet.-Úgy tudom te harcoltál vele nemrég!

-Nem akarunk bántani. Nem mondjuk el senkinek. Csak a segítségedet kérjük.-Folytatta Sam.

-A Tél Katonájáról beszélnek, igaz?-Kérdezte Alex.

-Igen.

-Az az ember gyilkos. Eltűnt a városomból. Honnan tudnám hol van?

-Az az ember egy agymosott katona. Steve barátja. Meg szeretnénk találni. Csak azt mondd el merre ment!-Alex mély levegőt vett Nat szavai után. Leeresztette a fegyvert, és visszaadta Steve-nek.

-Jöjjenek.

Alex hazament, oldalán a négyessel. Szólt a fiúknak hogy kijöhetnek, és a nappaliban kipakolta a dobozt, ami addig az asztala alatt volt.

-Üljenek le!-Mondta Alex, és bekapcsolta a laptopját, és a nyomkövető keresőjét.-Adhatok esetleg egy kávét, vagy valamit?

-Én nem kérek.-Mondta Sam, és Wanda is egyetértését sugározta az undorral vegyített fejrázással.

-Én elfogadom, köszönöm!-Mondta Steve.

-Én is.-Tette hozzá Nat.

Amíg a laptop rendszere felállt, a kávé lefőtt, Alex kényelmesen foglalt helyet a padlószőnyegen, és maga elé húzta a gépet.

-Akit keresnek, már jó pár napja eltűnt a térképemről. A nyomkövető még éles, ha elromlott volna, ez itt nem keresné a jelét.-Alex felmutatta a kis távirányítót, ami folyamatosan pirosan villogott, jelezve hogy nem találja a nyomkövetőt.-Nem túl nagy a hatásköre, nem tudom megmondani hogy hova ment, de már több mint 300 km-re van, mert addig ér el a rádiójel, de nincs még 500 km-re, mert akkor már nem is érzékelné. Talán megpróbálhatom kiterjeszteni a hatókörét. A programom tovább keresi, de ha sikerülne bejutnom a rendőrség rendszerébe, könnyebben megoldhatnánk. Mindjárt kiderül mit tehetünk.

Alex gépelni kezdett, a négy felnőtt alig tudta követni őt, de kevesebb mint 10 perc elteltével, a gép kiírt egy olyan sort amit mindenki értett: rendszer feltörve. A lány büszkén beleszürcsölt a csészéjébe, és tovább gépelt. Megbabrált egy rendőrségi műholdat, és rácsatlakoztatta a távirányítóra.

-Kéne egy kis segítség.-Alex felállt és Samre és Wandára nézett, akik azonnal vették a lapot, és felálltak.-Gyorsan megleszünk!

Wanda, Sam és Alex felmentek a szobába, kezükben azokkal a lomokkal amiket Alex a kezükbe nyomott, míg Nat és Steve egyedül maradt.

-Tehetséges lány.-Mondta Steve, és belekortyolt a már langyosra hűlt kávéba.

-Az hát! És tök hasonlít rád. Mármint, külsőre.

-Amikor először láttam, nem hittem volna hogy pont az az ártatlan, megtört kislány lesz Párizs törvényen kívüli igazságosztója, aki meg tudja heckelni a rendőrség műholdjait.

-Olykor az ártatlan, megtört kislányokból lesznek a legjobb törvényen kívüli igazságosztók...!

-Nem látszott rajta. Van aki jól el tudja rejteni.

-Mit gondolsz, szerinted jó Bosszúálló lenne belőle?-Nat mondatára Steve felkapta a fejét.

-Azt mondod vigyük el Amerikába?

-A nevelőanyja megengedné. Shield-es volt, ismertem. Jó alapanyag. Mi pedig előbb-utóbb kiöregszünk majd, kell az utánpótlás, és nem terem ilyen lány minden fán.

-Mondod ezt egy 90 évesnek.

-Tudod hogy értettem.

-El tetszenek vinni Alexet?-A három fiú a lépcső korlátja mögött hallgatózott, végül Dylan száján csúszott ki az utóbbi kérdés. A fiúk előmerészkedtek, és először szégyenlősen álltak Steve és Natasha elé.

-Neeem! Dehogyis, nem visszük sehová. Csak a segítségét kérjük.-Mondta Nat.

-Kár...!-Mondta Nick.

-Miért? Azt szeretnétek ha elmenne? Nem szeretitek?-Kérdezte Steve.

-Dehogynem! A legjobb tesó a világon!-Mondta Nick.

-És nagyon jó palacsintát süt.-Folytatta Dylan.

-Csak nagyon szeretne elmenni Amerikába.-Mondta Matthew.

-Valóban?-Kérdezett vissza Steve.

-Van egy bakancslistánk. Együtt írtuk. Megbeszéltük, hogyha valaha ki tud menni Amerikába, az egyik nyáron elmehetünk majd hozzá és megcsinálunk mindent a listáról!-Mondta Dylan.

-És mik vannak azon a listán?-Kérdezte Nat.

-Például elmenni a Bosszúállók tornyához, felírni a nevünket egy metró aluljáró falára, lefényképezkedni a Wall street-i bator kislány szoborral.-Mondta Nick

-És elmenni a kórházba azon a szigeten, ami elvileg szellemjárta. Melyik az a...?

-Rosevelt sziget.-Válaszolt Matthew, mielőtt Dylan befejezhette volna a kérdését.

-Az meg ráadás lenne ha Bosszúálló lehetne! Tuti imádná!-Mondta Nick.

-Hát... Megpróbálhatunk beszélni Tonyval!-Mondta Steve, mire a három fiú szeme felcsillant.

Eközben Alex, Sam és Wanda már a tetőn voltak. A kis erkély jól be volt rendezve. Volt fent egy felfújhatós fotel, egy kisasztal és egy rádió. Persze a rádión nem slágereket lehetett fogni, Alex a rendőrségi rádióba szokott belehallgatni. Alex a rádiót állítgatta, babrálgatta, míg Wanda figyelte mit csinál. Sam azt a feladatot kapta hogy menjen fel, és keresse meg azt a pontot ahol a legjobb a vétel. Miután Sam visszatért, a kis madár drónját küldték fel helyette, hátán a rádióval. Ezután mindhárman visszavonultak a nappaliba, és Alex ismét a gépén kezdett el ügyködni.

-Északra? Pont északra?-Törte meg a csendet Alex.

-Megvan hova ment?-Kérdezte Steve.

-Egyenlőre még csak kb. De... Megvan!

*

*

*

A négy bosszúálló búcsút vett Alextől. Hetek teltek el. Hónapok. Véget ért az egyik tanév, eltelt a nyár és elkezdődött a következő tanév, de a Bosszúállók nem jelentkeztek. Bár Alex nem hallotta a beszélgetést a fiúk és Steve-ék között, titkon remélte hogy visszajönnek. Amikor segíthetett nekik, fontosnak érezte magát. Többnek, egy önjelölt szuperhősnél. Ahogy telt az idő, nem csak Alex tett le erről a dologról, de a fiúk is egyre inkább keseredtek el, hogy Amerika Kapitány nem tartotta meg amit ígért. Bár igazából nem is ígérte meg. A fiúk mégis csalódottak voltak. Azt is hallották a tv-ben hogy a Bosszúállók kettészakadtak. A Szokóviai Egyezmény szétrobbantotta a csapatot. Miután harcoltak egymás ellen egy reptéren, páran eltűntek. Köztük volt Amerika Kapitány, a Fekete Özvegy, a Sólyom, Skarlát Boszorkány és a Tél Katonája is. Az emberek nem tudták hova tűntek, de egyre csak azt hajtogatták, hogy árulók, és hogy jó hogy eltűntek. Alex már letett arról hogy ez a kis segítség bármiben is előrébb vitte volna, amikor érdekes vendég látogatott hozzájuk. Mikor hazaért a suliból, szokásosan levette a cipőjét a bejáratnál és indult volna felfelé letenni a táskáját amikor észrevett valami nem szokványosat.

-Szia!-Köszönt a férfi, aki fia társaságában kávézgatott Anne-el szemben.

-Jónapot...!-Köszönt Alex összezavarodva.

-Alex! Végre megjöttél!-Anne felpattant, elvette Alextől a táskát, és leültette a vendégek mellé.-Az úr Tony Stark, gondolom ismered, ő pedig a fia, Daniel.

-Te pedig Alex Williams vagy, igaz? Sokat hallottam rólad.-Tony kezet nyújtott Alexnek, aki még midig összezavarodottan, bólogatva fogott kezet vele, majd fiával.-Örülök hogy megismerhetlek.

-Én is. De... Mit keres itt?

-Miattad vagyok itt. Hallottam hogy mekkora tehetség vagy. Egy tanárod juttatta el hozzám a hírt, és kíváncsi voltam rád.

-Hát itt vagyok!

-Egyenlőre még nem vagyok lenyűgözve de...

-Mert mire számított?-Szakította félbe Alex szemtelenül Tonyt.

-Jól felvágták a nyelved. Pimasz vagy! Ez tetszik.-Mondta Stark, mire Alex elkezdett nevetni.-Mielőtt bármiről is beszélnénk, szeretném elmondani miért vagyok itt.

-Annak örülnék.

-Szóval ha tényleg akkora tehetség vagy mint amilyennek leírt a tanárod, kapnál egy ösztöndíjat.

-Ösztöndíjat?

-Eljöhetnél Amerikába. New Yorkba, egy különleges, tehetségeknek fenntartott suliba, a Midtown tudományos gimibe. VIP koleszben laksz majd, szinte saját lakásod lesz, kapsz hetente pénzt, amit arra fordítasz amire csak akarod, és kapnál egy gyakornoki állást a Stark Industries-nál, a Bosszúállók tornyában.-Alex némán kezdett el gondolkodni. Tudta hogy valami bűzlik, mert az összes tanára gyűlölte, lázadó természete miatt, ezért biztos volt benne hogy nem ők ajánlották.-Úgy tudom egy barátomtól hogy egyszer feltörtél egy rendőrségi műholdat.-Alex erre a mondatra felkapta a fejét.-Anne azt mondja szeretsz bütykölgetni is. Tudsz mutatni esetleg valamit?

-Persze!-Alex felállt és felvezette a két Starkot a szobájába, de miután bezárta az ajtót, nem a dobozért nyúlt, sokkal inkább a férfira nézett.-Mi ez?

-Mi mi?

-Tudom hogy tudja... AZT. Rogers mondta el, igaz? Vagy Romanoff?

-Romanoff.

-Nem gyakornoknak akar elvinni, igaz?

-Gyakorlatilag de. Romanoff a lelkemre kötötte. Vagyis Steve kötötte Natasha lelkére hogy kösse az én lelkemre, hogy jöjjek vissza érted. Bosszúállót szeretnék faragni belőled. Van már egy fiatal srác, nem tudom hallottál e róla, Pókembernek hívja magát. Hasonló korú mint te. Ő is gyakornokoskodik nálam, ergó ő is... „mini-Bosszúálló".

-Mini-Bosszúálló?

-Valahogy úgy. Szóval ha úgy döntesz hogy jössz, péntek reggel indul a gépünk. Dönts, és csütörtökig hívj fel.-Stark ezután szó nélkül távozott, Alexnek pedig esze ágában sem volt ezután hallgatni Anne papolását a lehetőségekről és a reményről, úgyhogy inkább gördeszkázás címén elment szuperhősködni kicsit.