Másnap reggel kipihenten kelt fel, amit eléggé furcsállt. Még sosem érezte magát kipihentnek, így tudta, ez egy rossz ómen.

Kicsoszogott a konyhába, lefőzött magának egy adag kávét, a még Magyarországról hozatott kotyogós kávéfőzőjével, majd kiment az erkélyre.

Alkarjával megtámaszkodott a korláton és ráérősen kortyolgatta reggeli frissítőjét.

Közben körbenézett és megcsodálta New York reggeli látképét.

Munkába siető emberek, futó fiatalok a parkban, az autóvezetők idegbeteg dudálása... Már szinte hozzá szokott.

Átnézett a szomszédos erkélyre és megpillantotta a szőke férfit, ahogy éppen az asztalnál ül és telefonját tanulmányozza.

- Még csak pár napja olvasztották ki, de máris zaklatják, Kapitány? – szólt át szórakozottan.

A férfi ijedtében eldobta a készüléket, de a reflexeinek köszönhetően azonnal elkapta.

- Tessék? – nézett át a szomszédba, majd mosolyra húzta száját. – Ó, jó reggelt, Anna! Nem, csak... próbálkozok ezzel a ketyerével megbarátkozni.

- Nem olyan könnyű, igaz? – ment közelebb a lány. – Idővel majd biztos sikerülni fog.

- Igen, remélem – bólintott Steve még mindig mosolyogva. – Mikor óhajtja folytatni a küldetést?

Anna elgondolkodva ivott bele bögréjébe.

- Hm, még szeretném kicsit rendbe tenni magamat és egy kis reggeli futás sem ártana...

- Á, tehát reggelente futni jár? Csatlakozhatok? – kérdezte a férfi felállva.

- Hát, ha szeretne, semmi akadálya – vonta fel mosolyogva szemöldökét Anna. – Akkor tíz perc múlva a liftnél. Ajánlom, hogy ne késsen, katona.

- Értettem, asszonyom – szalutált a férfi, bemenve a szobájába.

Anna nevetve rázta meg fejét, majd ő is elment átöltözni futó ruhájába.

Egy fekete leggings, fekete póló és a S.H.I.E.L.D. emblémájával ellátott kenguruzsebes pulcsijából állt ez a szett.

Száját csócsálva állt a tükör előtt és haján kezdett el gondolkodni.

„Kössem sima lófarokba? Vagy egy gyors konty? Esetleg kiengedve?"

Vagy három percet elvesztett ezzel, mikor rájött, hogy mi is folyik itt.

„Jesszusom! Én most tetszeni akarok ennek a pasinak? Ne már, Anna! Neked több eszed van ennél! És egyébként is... nem a külső a fontod, hanem a belső! Bár... a külső szépséget ezzel a túlméretezett pulcsival már cseszhetem... A FENÉBE!"

Mérgesen fogta össze egy szoros copfba barna haját és még egy húzás után, sírva kiáltottak fel hajhagymái.

Felkapta futócipőjét és bezárva maga mögött az ajtót, a lifthez kocogott.

- Késett – szúrta le azonnal a férfi szórakozottan. – Egy tized másodpercet.

- Sajnálom, gondom akadt a haja... - kezdte volna mondani, de elharapta a mondat végét.

Rogers értetlen arccal nézte meg a lány haját.

- Semmi probléma nincs a hajával. Szorosan össze van fogva, így elkerülheti azt, hogy kibomoljon, és ne zavarja mozgás közben...

Anna kelletlenül felsóhajtott. Már szinte el is felejtette, hogy egy nőknél tapasztalatlan férfival van dolga.

- Inkább haladjunk – nyomta meg a gombot és a lift elindult felfelé.

A Central Parkban nagy volt a nyüzsgés, ahhoz képest, hogy hétköznap volt.

Családok ücsörögtek a fűben és reggeliztek piknik keretein belül és a futójárdán is egymás után hatan haladtak el.

- Jól van, Kapitány – fordult szembe a férfival Anna, csípőre tett kézzel. – Maga diktálja a tempót, majd én követem.

- Biztos ebben, kisasszony? – vonta fel szórakozottan szemöldökét a férfi, majd a lány bólintott. – Jól van. Ha lemarad, büntető kör.

- Állom! – veszítette be bicepszét a lány vigyorogva, miközben másik kezében megérintette a karját.

Steve bólintott, hogy kocogni kezdett. Anna követte a tempót, de amint a férfi gyorsítani kezdett, már lemaradt.

- Hé! – kiáltotta, gyorsítva és már a kapitány mellett szaladt teljes erőbedobással. – Ez egy nagyon csúnya húzás volt, katona!

- Maga mondta, hogy tartani tudja a tempómat – nevetett fel a férfi jóízűen. – Húzzon bele, még gyorsabb leszek.

Azzal meg sem várva a lány válaszát, már száguldott is tovább.

- Ha így folytatja, nagyon nem leszünk jóban, Steve Rogers – morogta bajsza alatt Anna, megszaporázva lépteit.

Egyszer ő futott az élen, máskor a kapitány vezette a sort. Szinte játszadoztak és tesztelgették egymás állóképességét.

- Oké, elég – állt meg Anna kifulladva. Levegőért kapkodva támaszkodott meg térdein. – Ennyi elég volt mára.

- Micsoda? – lepődött meg a férfi. – Én még csak most kezdek bele jönni.

- Hé, Jégkirály! – mondta a lány felpillantva Rogersre. – Nem kéne így pár nappal a jégszíved kiolvadása után kissé... hogy is fogalmazzak... leharcoltnak lenned?

- Kellően kipihenhettem magamat – ment a lány mellé a szőke férfi, majd lehajolt hozzá. – Minden oké?

- Persze – legyintett Anna. – Csak valahol félúton elhagyhattam a tüdőmet.

Rogers hátranézett, majd mosolyogva fordult vissza.

- Nem, a tüdejének semmi nyoma. Az még a helyén maradt.

- Akkor csak szétrobbant. Ez sokkal megnyugtatóbb, igen.

A férfi felnevetett, mire Anna szúrósan nézett rá, de az nem hagyta abba a hahotázást.

- Jöjjön, meghívom valami hideg italra. Nehogy nekem itt összeessen! – ragadta meg a lány csuklóját, egyenesbe hozva gerincét, majd egy kisbolt felé húzta.

Anna meglepődve ment a férfi mögött, aki még több méter után sem engedte el csuklóját.

- Az ott Amerika Kapitány! – kiáltotta egy kisfiú mellettük. – Anya! Odamehetek hozzá?

Az asszony gondterhelten nézett a fiúra, aki hevesen rángatta szoknyáját, majd feléjük nézett.

- Nem, Sam. Ne zavard, épp a barátnőjével van.

Anna meglepetten nézett az anyára és azonnal magyarázkodni kezdett.

- Nem, én nem...

- Hű! – döbbent meg a kisfiú csodálattal az arcán. – Most már tényleg Amerika kapitány a példaképem! Én is olyan jó szuperhős akarok lenni, mint ő és ilyen szép barátnőt szeretnék!

A két S.H.I.E.L.D. ügynök zavarodottan nézett egymásra, majd kínos nevetésben törtek ki.

Anna már a futás közben észrevette, hogy sokan megbámulják őket. A többség férfi és kisgyerek volt, de akadtak féltékeny női szemek is.

Nem gondolt arra, hogy esetleg azt hiszik az emberek, ők egy pár.

De ha tudták volna az igazságot...

- Na, jól van, Kapitány – törölt le egy könnycseppet szeme sarkából. – Lefutom a büntetőkörömet, amiért nem sikerült tartanom a tempót. Addig maga menjen csak haza.

- Nem hagyunk hátra katonát – felelte a férfi mosolyogva, majd észrevette, hogy még mindig a lány csuklóját fogja.

Vörös arccal engedte el, majd fejével intett, hogy együtt fussák le a büntetőköröket.

- És mennyit tervez, Steve? – kérdezte Anna.

- Tíz szerintem bővel elég lesz.

- Rendben, utána áthívom magamhoz egy reggelire, mit szól?

- Ó, ez nagyon jól hangzik! Akkor gyorsan fussuk le és együnk!

Alig fél óra múlva már Anna konyhájában álltak.

A lány elkészítette a palacsinta tésztáját, a férfi pedig a pultnak támaszkodva nézte.

- Nem lesz ez kicsit túl sűrű? – vonta fel egyik szemöldökét Rogers.

- Hát... Szerintem nem. Maximum, ha mégis, olvasztok még fel hozzá egy kis vajat meg öntök bele tejet.

A férfi megforgatta szemét, majd a lány mellé állt és kivette kezéből a mixert.

- Majd én folytatom. Ezzel kárpótolom, hogy nem vettem magának hideg italt.

- Ugyan, kérem! – lepődött meg a lány. – Nem kell!

- Szeretném – pillantott rá szeme sarkából, mosolyogva a férfi. – A tészta mindjárt kész, úgyhogy addig készítse elő a palacsintasütőt.

Anna ellenkezni akart, de végül inkább hagyta, hogy Steve intézze a reggelijüket.

Begyújtotta a gázt, kicsire vette a lángot, majd rátette az edényt.

Tehetetlenül állt a férfi mellett, aki már elkezdte sütni az első palacsintát. Felsóhajtott, majd inkább felhúzta magát a pultra és úgy nézte Stevet.

Édes illat szállt fel a levegőben, mire a lány beszippantotta és hangosan megmordult a gyomra.

A szőke férfi felnevetett, majd rátette az ételt egy tányérra és a lánynak nyújtotta.

- Nehogy nekem éhen haljon!

Anna elhúzta a száját és enni kezdett.

Meglepődve rágta az ételt. Isteni volt.

- Hát ez már pofátlanság... - rázta meg fejét elégedetlenül, mire Steve kíváncsian fordult felé. – Észveszejtően dögös, jó katona, nekem hála, már gamer is... és még a konyhában is egy szuperhős. Takarítani tud? Mert akkor megtartanám.

- Mielőtt válaszolnék, megkérdezném, hogy mégis mi az a gamer? – nevetett fel kínosan a kapitány.

- Hát, amikor videó játékokkal játszik! Bár... maga még nincs azon a szinten, de szépen haladunk, hogy olyan tehetséges legyen a Harry Potter 5-ben, mint jómagam.

- Csak szerénykedik – tette a tányérra a sokadik palacsintát. – Szívesen főzök néha magának, de takarítást nem vállalok.

- Kár, mert így nem áll az ajánlatom – tettetett csalódottságot a lány, majd lettet maga mellé a tányért, hogy a férfi is enni tudjon belőle. – Jut is eszembe! Szeretném magát elvinni ma valahová! Tudom, hogy örülni fog neki.

- Hova szeretne menni? – kérdezte Steve, miközben levágott egy falatot a palacsintából.

- Egy közeli ismerőséhez, látogatóba. Már nagyon várja magát.

A férfi kíváncsian nézett rá, de Anna csak sejtelmesen rákacsintott.

Tudta, hogy boldog lesz majd a találkozástól. Hisz arról volt szó, akit a férfi szeretett.