- Szedj le! - nevettem önfeledten. - Peter!

- Csak akkor ha igent mondasz!

- Nem! - visítoztam. - Szedj le!!!

- Akkor itt fogsz lógni egész nap. - állt karba tett kézzel az ágyamon.

Hogy tisztán lássuk a helyzetet. Én a plafonon lógtam, mert Peter megkötözött. Persze nyilván felmerül bennünk ilyenkor a kérdés hogy mégis mi a jó istennek kellett engem ide fellógatni, de mindjárt mondom. Az én híres neves Pókemberem elhívott nyaralni. Európába. Ami csak azért necces mert Gwen azt mondta megtalálják Buckyt én pedig itt akarok lenni amikor meglesz, másrészt pedig apát sem hagyhatom egyedül. De végülis... kijárna némi pihenés nekem is.

- Peter Parker! - emeltem fel a hangomat miközben ő a saját tengelyem körül forgatott. - Ha most nem teszel le...!

- Csak akkor ha eljössz velem. - válaszolt nyugodtan.

- Gonosz vagy!

- Csak meggyőzlek téged. - nyomott egy csókot a számra.

Én elhúzódtam tőle, majd sértődötten megszólaltam.

- Tőlem addig nem kapsz semmit ameddig le nem szedsz innen.

- Csak néhány napról lenne szó.

Peter aranyosan felnézett rám. Nem tudok neki nemet mondani, túl cuki. Főleg abban a piros rövidujjú pólójában amit én adtam neki, mert én meg lenyúltam egy kettőt tőle, hogy azokban aludjak. Forgattam a szemeimet, de végül belementem.

- Túl drasztikus módszert használtál a meggyőzésemre. Ha apa benyit, véged. - vigyorodtam el.

- Biztos megérti. - vonta meg a vállát.

- Rendben elmegyek veled néhány napra. - adtam be a derekam.

Ekkor Peter elszakította a fonalat én pedig lezuhantam az ágyra. Szerencsére elkapott és nem törtem ki a nyakam, de a hajamat nagyon jól tönkretette.

- Te nem vagy normális Peter Parker... nem vagy az... - sóhajtottam egy nagyot.

- Legalább csomagolhatunk és elmehetünk egy kicsit messzire, el a problémáktól.

- Van benne valami. - vontam meg a vállam.

Ezután célba vettük a konyhát. Gondoltunk kettőt és elkezdtünk pizzát sütni. Ami persze csak abból állt, hogy amég Peter csinálta, én addig a liszttel szórakoztam.

- Ezt azért kapod mert fellógattál a saját szobámban. - vágtam az arcába egy marékkal.

- Hé! - törölte le a karjával. - Ha már pizzát sütök az én drága barátnőmnek akkor nem ilyen hálát várok.

- Ha nem égeted oda akkor talán kapsz egy ölelést.... - gondolkodtam hangosan.

Peter ekkor odahajolt, hogy megcsókoljon. Ekkor viszont megszólalt a telefonom, így csak egy puszit adtam neki.

- Ez Gwen lesz, muszáj felvennem. - nyúltam a készülékért, de a barátom nem engedte.

- Arról volt szó, hogy ma velem töltöd a napot. Semmi telefonozás, semmi csajos dolog. - tette rá a kezét a kezemre.

- Igaz. - adtam neki egy hosszú csókot.

A csengés leállt mi pedig folytattuk tovább a sütögetést. Viszont néhány másodperccel később Gwen újra hívott. Peter komolyan rám nézett.

- Várhat még egy kicsit. - vontam meg a vállam. - Na add ide a sajtot!

Átnyúltam az asztalon, hogy lereszeljem a trappistát. Peter viszont nem vette le rólam a szemét.

- Miért hívogat ha egyszer tudja, hogy most velem vagy? - kérdezte.

- Ezek olyan lányos dolgok tudod... - kamuztam neki. - Leárazások, ruhák, kedvenc pop énekesünk koncertje... Bármi hasonlóért felhívjuk a másikat. Még a semmiért is.

Megvontam a vállam, majd folytattuk a munkát. Mikor Gwen már harmadjára hívott Peter felém fordult.

- Vedd fel és mondd meg neki, hogy nem érdekel a leárazás! - utasított, mire felnevettem.

- Okés. - töröltem meg a kezem, majd felvettem a telefont. - Igen?

- MÉGIS MIÉRT NEM LEHET FELVENNI ELSŐRE AZT A KIBASZOTT TELEFONT???? - ordított bele a készülékbe, de úgy, hogy még Peter is hallotta és fel is nevetett. - PETER PARKER NE NEVESS HALLAK ÁM!

A barátom nem bírta nevetés nélkül én pedig visszatértem az eredeti témához.

- Ne húzd fel magad! Felvettem. De gáz van vagy mi? - kérdeztem nyugodtan.

- Megvan Bucky. - nyögte ki halkan.

A szívem kihagyott 2 ütemet legalább. Csak szótlanul álltam egyhelyben, nem tudtam, hogy reagáljak. Bucky... Bucky életben van... Te jó ég...

- Ez... ez most... - jöttek az első szavak.

- Steve és Nat megtalálták. Azt nem tudom mikor láthatod, de most már jó lenne ha lenyugodnál mert minden oké. Mindent intézünk. - nyugtatgatott.

- Okés... okés... - bólogattam idiótán.

- Peternek elmondtad? - kérdezte.

- Kösz, hogy szóltál, de most mennem kell. - tettem le.

- Lia ne vá...! - de megszakadt.

Peter szúrósan rám nézett, én pedig csak az asztallapot bámultam.

- Minden oké? - kérdezte, utalva a hülye megdöbbent fejemre.

- Azthiszem... igen... csak most... mindegy is.. - zártam le. - Majd foglalkozok vele később, most rakjuk be a sütőbe végre a pizzánkat!

- Lia! - fogta meg erősen a kezem, mire nyeltem egy nagyot. - Ha valamit nem mondasz el...

- Nincs mit titkolnom előtted. Higgy nekem! - hazudtam neki, ami egyrészről borzasztóan fájt.

- Attól még nagyon fura vagy. Gwen mondott valamit? Olyan fehér vagy mint a fal. - simogatta meg az arcom.

- Az csak a liszttől lehet amit most kentél rá az arcomra. - nevettem.

Peter adott egy hosszú csókot, majd visszatértünk a konyhába. Habár a fejemben folyamatosan Bucky jár... vajon most jól van? Ugye nem sérült meg? Ugye emlékszik rám? Beleőrültem a sok kérdésbe, de végül arra jutottam, hogy majd ha elmegyek hozzá mindent megtudok. És remélem pozitívan fogok csalódni.