/Gwen és Steve, a lány lakásán/

Gwen idegesen birizgálta a bögréje fülét. Steve vele ült szemben. Egy igen fontos dolgot kellett megtárgyalniuk. A Kapitány nyelt egy nagyon, majd megszólalt.

- Furcsamód Lia ereje folyamatosan nő. A mérgezésnek nem lehet ilyen hatása...ez képtelenség. - mondta halkan.

- Én is hasonló véleményen vagyok. Ha nem teszünk valamit, Lia kárt fog tenni magában vagy az emberekben. Akárcsak Bucky. A Hydra még most is keresi. Mi lesz ha megtalálják? Őt vagy Liát... bele sem merek gondolni milyen vérözön lesz ha mindenki elszabadul.

Csendben ültek egymással szemben. A baj az volt, hogy nem találtak megoldást a problémára.

- Amelia dühkitörései veszélyesek lettek. Egy pszichológus talán segíthetne rajta vagy nem tudom... - fogta a fejét Gwen. - Nem hiszem el, hogy csak úgy simán megölt volna... Valami nincs rendben. Nagyon nincs Steve.

- Tudom. És ezen nem segít, ha mindig Buckyval van. Nem engedhetjük őket egymás közelébe.

- Steve. Most gondolj bele! Ha Bucky nem láthatja Liát azzal csak őt tesszük tönkre. Viszont ha Lia és Bucky együtt van akkor lehet, hogy kitör a háború. Még nem tudjuk mit tett vele a Hydra, nem tudjuk, hogy el fog e szabadulni, de ha igen Lia mellette fog állni bármi van. Mégis Bucky beleőrülne ha nem látná Liát... Aaaah! Miért ilyen rohadt nehéz minden?

A Kapitány felkapta a fejét.

- Hogy érted azt, hogy beleőrülne? - kérdezte, mire Gwen meglepett fejet vágott.

A lány nyelt egy nagyot és válaszolt.

- Bucky... nos... nagyon szereti Liat. - mondta halkan miközben eltűrt egy tincset. - ÚGY szereti. Ha érted mire gondolok.

Steve csak bólogatott, tekintetében látszott, hogy mélyen elgondolkodik. Kezdi feldolgozni az információt. Kezét az asztalra helyezte és megszólalt.

- Erre így nem számítottam. - mondta ki végül.

- Én sem... - vakarta a tarkóját a lány.

- Némileg változtat a dolgokon... Buckyt és Liát még inkább nem kéne egy légtérbe helyezni...

- Pont erre gondoltam! - nézett rá Gwen. - Ez lenne a legjobb megoldás. Mindenki számára.

A lány megitta a maradék teáját, majd felállt. A konyha felé vette az irányt, majd berakta a mosogatóba a poharat. Mind a ketten tanácstalanok voltak. Egyik megoldás rosszabb volt mint a másik... Steve megállt Gwen mögött és a falnak támaszkodva masszírozta az orrnyergét.

- Nem tudom mit csináljunk... - mondta halkan Gwen. - Nem jó érzés Lia és Bucky felett dönteni.

- Tudom. Nekem sem könnyű.

- Akkor maradjunk annál, hogy nem engedjük őket találkozni? - fordult meg a lány aggódó tekintettel.

- Sajnálom, de Buckynak ki kell szeretnie Liából. - mondta határozottam Steve. - Nem kérném erre, ha nem lenne fontos. Csak az ő érdekében teszem.

Gwen bólintott, majd elhagyták a szobát.
Stevenek viszont valami nagyon bökte a csőrét és ennek muszáj volt hangot is adnia.

- Egy valamit viszont nem értek. - kezdte mire a lány odakapta a fejét.

- Mit?

- Miért vagy ennyire kedves Ameliahoz?

Gwen néhány másodpercig habozott.

- Mert a barátnőm.

Steve összehúzta a szemöldökét közelebb lépett a lányhoz.

- Tudom, hogy nem csak erről van szó. Nem egyszer próbált megölni, még ha nem is akarattal. Te hogy tudtál neki megbocsátani?

- Steve. Ez... ez egy... erről nem szabad beszélnem. - Gwen elhalkult majd az ablakhoz sétált.

- Ne vedd személyes sértésnek, de muszáj megbizonyosodnom arról, hogy nem jelent ez veszélyt Lia biztonságára. - sétált mellé Steve.

A lány telefonja hirtelen megszólalt. Ránézett a képernyőre és felvette.

- Jó, hogy hívsz beszélnünk kéne... - kezdte a Gwen.

Néhány másodpercig némán nézett maga elé a lány. Steve felé lépett mert nem értette mi folyik itt.

- Rendben megyek... oké... - tette le a telefont.

Még mindig nem tudott megszólalni. Steve furán ránézett.

- Mi történt?

- Indulnunk kell! - kapta fel a táskáját. - Baj van!