Miután majdnem megöltem Gwent, hazamentem. Kénytelen voltam a sírást visszatartani, mert ha apa rájön, akkor Bucky és én lebukunk és akkor Peter is rájön és akkor mindennek vége. Azt meg semmiképp nem akartam. A titok titok marad, egyenlőre. Észrevétlenül besomfordáltam a házba és bezárkóztam a szobámba. Este 7re sikerült hazaérnem. Szomorúan borultam az ágyamra, mivel elég rosszul érintett a mai nap. Az erőm... egyszerűen túlnőtt engem. Veszélyes lettem.

Másnap reggel együtt reggeliztem apával. Csendben néztünk a semmibe. Mikor befejeztem az evést nekiálltam eltakarítani az asztalról. Ekkor megláttam ahogy betört az ablak és a padlóra hullott egy gránát. A szemeim elkerekedtek és apa felé rohantam.

- Apa! VIGYÁZZ!! - kiáltottam és beburkoltam magunkat erőtérrel.

A gránát felrobbant, de erre még hármat bedobtak. Hatalmas füstfelhő lepte be a lakást. Apa félájultan feküdt előttem én pedig tartottam az erőteret, nehogy mégjobban megsérüljön. Kétségbeesve néztem, hogy most nem tudok ennél többet tenni érte.

/néhány órával később/
/Peteréknél/

May a konyhában nézte a TVt mikor Peter kivánszorgott hozzá telefonjával a kezében. Hívogatott valakit.

- Mi az Peter? - nézett rá kedvesen May miközben krumplit pucolt az asztalnál.

- Lia nem veszi fel. - mondta idegesen. - Tegnap este óta hívogatom...

- Biztos nincs semmi baj. - rakta bele a vízbe az egyik burgonyadarabot.

Eközben a TVben a Stark tornyot mutatták. Peter azonnal odakapta a fejét a füstölő épületről készült felvételre. Kezébe kapta a távirányítót és felhangosította a TVt.

Ma reggel az ismert cégtulajdonos és Bosszúálló Tony Stark tornyában robbanás történt. A szakértők szerint külső támadás érhette az épületet, így kizárható az, hogy Tony Stark okozta a balesetet. A tűzoltók órákig küzdöttek a közben kialakuló tűzzel. Az épületben összesen 2 ember tartózkodott, mind a ketten könnyebb sérülésekkel túlélték az esetet. Tony Stark nem nyilatkozott az ügyről, de a helyszínelőktől tudtunk kérdezni...

Peter szíve majdnem megállt. Ereiben megfagyott a vér és izmai megfeszültek. Lábai a földbe gyökereztek. May döbbenten nézett a rémült és könnyeivel küszködő fiúra. Megfogta a kezét.

- Peter. - nézett rá. - Menj!

A fiú bólintott és a szobájában kezébe vette pókruháját.

/Amelia/

Egy kórházi autó hátuljában ülök és egy törölközővel kenem el a koromnyomokat a karomon. Apa most beszél a tűzoltókkal én pedig teljesen kétségbe vagyok esve. Néhány perccel később visszasétált hozzám.

- A cuccunk odabent égett, de majd találunk megoldást! - ölelt meg.

- Jarvis? - kérdeztem.

- Megvan. A páncélokkal együtt. Csak az emelet égett porrá.

- Felhívhatok valakit? - kérdeztem.

- Persze - adta a kezembe a telefonját.

Sírva tárcsáztam Gwent akiről tudtam, hogy biztos nem fogja felvenni. Mégis azonnal felvette a telefont.

- Jó, hogy hívsz beszélnünk kéne... - kezdte.

- Gwen. - sírtam. - Megtámadtak minket...

Nem tudott megszólalni a barátnőm.

- Robbantottak a toronyban. Majdnem... istenem majdnem meghaltunk... A Hydra támadhatott meg.... - zokogtam. - Ide tudsz jönni?

- Rendben... megyek... - mondta majd letette.

Ezután egy ismerős alak repült felénk. Felnéztem az egyik ház oldalára, majd megláttam az én harisnyás barátomat. Peter azonnal odasietett hozzám. Felálltam és megöleltem őt. Aggódva szorított magához, majd a homlokunkat egymáshoz érintettük én pedig megfogtam az arcát.

- Peter...

- Istenem, annyira örülök, hogy élsz! - csókolt meg. - Annyi életveszélyes helyzetben voltunk már mégis... mindig nagyon aggódok érted.

- Jól vagyok ez a lényeg. - néztem a szemébe.

- Szeretlek!

- Tudom, én is. Lehet nem mondom elégszer, de tudd, hogy mindennél jobban szeretlek! Ma, holnap és örökké. - mondtam ki.

- Szeretem ha ilyen nyálasan fogalmazol. - suttogta a fülembe.

- De ha egyszer ez az igazság? - csókoltam meg hosszan a barátomat.

Néhány percig még egymás szemét nézegettük, majd Gwenék megérkeztek. Apa erre felfigyelt így mind egy kupacba tömörültünk. Tony gyanúsan méregette a Kapitányt aki aggódva rohadt felém a barátnőmmel együtt. Peter félre állt Gwen pedig a nyakamba ugrott.

- Nincs bajotok ugye? - kérdezte tőlem.

- Semmi komoly. Hála az égnek. - engedett el, hogy Steve is odaférjen.

- Jól vagy? - kérdezte nyugodtan, de a szemében láttam az aggódást.

- Azthiszem. Bár a tudat, hogy nem vagyunk biztonságban, nem nyugtat meg.

Gwen Stevere nézett.

- Szerinted is a Hydra tette? - kérdezte a lány.

- Szinte biztos. Csak azt nem tudom mit akarnak. - gondolkodott el.

- Nyilván engem és... - hirtelen eszembe jutott, hogy Peter még hall minket. - és szóval... az erőmet amim van.

Gwen érezte ahogy elcsuklok. Steve karba tett kézzel gondolkozott, Peter pedig összehúzott szemöldökkel figyelt.

- RÓLA sem ártana beszélni. - kezdett bele a barátnőm.

- Gwen. - nézett rá Steve.

- Mi van? - kérdezett vissza ingerülten.

Elcsendesültünk. Én a lehetõ legrosszabbra gondoltam, Peter pedig megfogta a vállam.

- Én... én most szeretnék egyedül lenni... - mondtam halkan.

A barátom csak bólintott. Gwen és Steve ismét összenéztek, apa pedig végre elõlépett.

- Gyere, most már jobb ha hazamegyünk. - húzott magához Stevet félrelökve.

- Haza? - kérdeztem, miközben a leégett épületre pillantottam.

- Átmenetileg a nyaralónkba költözünk aztán majd meglátjuk mi lesz.

- Apa. Félek... - mondtam szinte sírós hangon.

- Nem lesz baj.

- Mi is itt vagyunk! - szólalt meg Gwen. - Melletted voltunk eddig is, most sem hagyunk magadra.

- Bármit is mond apád. - fejezte be a mondatot Steve.

Apa elengedett és egymásra néztek. Hosszan szemezett a Kapitánnyal, majd õ kinyújtotta a kezét. Néhány pillanatig gondolkozott majd Tony elfogadta.

- Csak addig, ameddig el nem intézzük ezeket a barmokat. - engedte el a kezét. - Ha a Hydrát kiiktattuk nem beszélünk többet.