/Tony lakásán/

Tony azonnal összehívta a csapatot. A lakásán ott voltak Stevék, Hill ügynök, Peter és Gwen. Együtt nézték a kanadai TV csatorna felvett műsorát. A szalagcím jól olvasható volt: Amerikai terroristák csaptak le Montreálban.
A híradó szerint a hírhedt gyilkosok újra lecsaptak. Élükön a Tél katonájával. Mindenkit ledöbbentett amit hallottak. Nat az asztal alatt megfogta Steve kezét. Nem a gyengeség miatt, hanem tudta hogy partnere igen nehéz időszakon megy keresztül. Peter a cipőjét nézegette. A bal cipőfűzője sötétebb volt a kosz miatt. Gwen nyugodtan dőlt hátra a székén, néha-néha a mögötte ülő Peterre pillantva. Hill határozottan és szintén nagy nyugalomban ült a helyén. Képes hidegvérrel kezelni a legrosszabb szituációkat is. Tony a távirányítóval a kezében sétált a TV elé. Amikor a felvétel végetért Tony megszólalt.

- Azthiszem mind láttuk mi folyik Kanadában. A tél katonája... - ült le a főnöki helyére. - ...nem a mi oldalunkon áll. Úgy érzem ez teljesen egyértelmű. Lia pedig csak követte őt. Ennyi az egész.

- Tony. Bucky nem tenne ilyet. - szólalt fel a Kapitány.

- Mind tudjuk, hogy csak azért véded mert a barátod volt. Túlságosan elfogult vagy Rogers. - vette le a szemüvegét.

- Talán nem elfogult vagyok, hanem reális. Szerintem Buck és Lia nincsenek benne csak épp odakeveredtek...

- Persze mekkora az esélye, hogy pont odakeveredtek... - szólalt meg Gwen is.

- Arra célzol, hogy Bucky beépített ügynök? És tudta hova kell mennie? - védte Nat a Kapitányt.

- Nem Natasha. Csak mekkora véletlen, hogy pont belefutnak a Hydraba. Sőt milyen véletlen, hogy a Hydra pont ott volt... Ez meg volt szervezve.

- Az is lehet, hogy a Hydra már eleve őket akarta elkapni. - szállt be Maria is.

- Ez biztos, mert robbantottak is. - mondta Steve.

- Attól még Bucky nem biztos, hogy mellettünk áll. - nézett rá Tony.

- Buck nem sodorná Liát veszélybe! - állt fel Steve a helyéről.

- Rogers pontosan tudod, hogy nincs okom megbízni se benne se bennetek! - követte a mozdulatát Stark.

- Ismerem a barátomat és tudom, mindent megtesz azért, hogy Amelia a lehető legnagyobb biztonságban legyen! - emelte meg védelmezőn a hangját.

- Mitől vagy ilyen biztos magadban? Rogers. - szólt halkan. - Persze ismered. De a Hydra kimosta az agyát. Megölte a családomat. És ki tudja... lehet a lányom lesz a következő áldozat.

- Mert... - kezdett bele, de lefagyott.

Nat megfogta a Kapitány kezét, majd megrázta a fejét. Egyre gondoltak. A kérdés, hogy kijátszák-e a kártyát az csak Steven múlott. Gwen felfigyelt a mozdulatra. Nat pedig ismét megrázta a fejét, de a lány felé bónuszban küldött még egy gyilkos pillantást. Épp eleget volt kém, hogy tudja ki a gyanús személy. Gwen pedig számára azzá vált. A lány visszafordította a tekintetét az ideges Starkra, Steve pedig határozottan elfoglalta a helyét.

- Inkább tegyük félre az ellentéteket. Koncentráljunk arra, hogy megtaláljuk őket. - igazította meg a felsőjét.

Tony gyanúsan figyelte a férfit, majd visszatért ő is a lényeghez.

- Akkor. Nem ártana elindulni, mielőtt a hatóságok csapnak le rájuk. - nézett körbe. - Egy óra múlva itt. Értem ezt rátok... - mutatott a két gyerekre. - De leginkább a kölyökre. Intézd el May nénit!

- Rendben. - bólintott.

Tony tapsolt egyet, mire mindenki felállt. Vagyis felállt volna, ha az ajtó nem nyílik ki. A férfi azonnal felkapta a fejét, a többiek pedig követték. A nők idegesen lépkedett az asztal felé. Teljes csend lepte el a szobát. Tony felé lépett és reménytelenül nézett a szemébe. 2 méterre állhattak egymástól. Pepper hirtelen megszólalt.

- Siettem ahogy tudtam. Tudnom kell mi történik a lányommal Kanadában. - mondta halkan, mégis fenyegetően.

- Pepper... - pislogott nagyokat Tony, miközben tett egy lépést a nő felé.

A többiek csendben figyeltek, hogy mi fog történni. Hill ügynökön nem látszott meglepettség vagy csalódottság. Rogersék egymás kezét fogva néztek, hol egymásra hol Tonyra és Pepperre. A fiatalokat pedig cseppet sem izgatta a pár szerelmi élete.

- Meg vannak. - nyögte ki néhány perces csend után. - És mind megyünk Kanadába, hogy hazahozzuk Liát...

- Csak élve hozd haza könyörgöm!  - szólt elkeseredve.

- Gyere te is velünk! - mondta Tony hirtelen, mire Nat felhúzta a szemöldökét.

Újabb csend lepte el a szobát. Pepper nem tudta mit válaszoljon, Tony pedig kezdte felfogni mit is kért a volt feleségétől. És nem bánts meg.

- Tony én nem... - kezdte volna.

- Együtt előbb előkerítjük. Minden segítség jól jön. - fogta meg a nő kezét reménykedve, hogy igent mond.

- Nem fog menni. Nem mehetek veletek... - hebegte zavartan.

- Pepper. Liáért tedd meg! A lányodért aki mindig számíthat a családjára. Akinek mi ketten mindig ott leszünk...

- Tony!

- Tudnia kell, hogy te sem otthon ülsz amikor veszélyben van. Gyere Pepper! Gyere velem... velünk!

- Nem megyek! Nem mehetek értsd meg! - tiltakozott.

- Miért? Talán az új férjed csőrét szúrná? Ki a fontosabb? Ő vagy a lányod?

- Fejezd be Tony! - emelte meg a hangját.

- Hammer sosem értette milyen egy családban élni...

- Terhes vagyok. - mondta ki.

A levegő megfagyott. Ismét. Tony szíve egy pillanat alatt tört össze és apró szilánkokként hullt a fapadlóra. Torkában egy hatalmas gombóc szorította el a levegőt, amitől nem bírt lélegezni. Tekintete a földet bámulta, nem tudott megmozdulni. A szerelmük utolsó reménysugara eltűnt. Örökre. Nem sírt, csak belül. A lelke a könnyeiben ázott, amiket a szerelméért hullajtott.
Pepper megsimogatta a karját.

- Nem így akartam közölni... sajnálom... - mondta halkan, majd lassan kisétált a szobából.

Az utolsó dolog amit abban a házban hagyott, az ajtó csapódásának zaja.
Tony még mindig lefagyva állt a helyén. Nat lépett oda először hozzá.

- Tony... - érintette meg a vállát.

A férfi felemelte a fejét és mindenkinek kerülve a szemkontaktust, elmondta mit csináljanak.

- Holnap megyünk. Ne késsetek. - mondta halk monoton hangon.

Ezután bement a dolgozó szobájába, hogy egy kicsit egyedül legyen. A többiek lassan elhagyták az épületet. Az ajtó előtt Gwen megállt és Peter visszanézett rá.

- Mehetünk? - kérdezte a fiú.

- Persze. - mondta mosolyogva.

- Akkor rendben. - indult meg a barátja után.

A terv az volt, Gwen Peternél lesz délután. Mostanában egyre többet jár a fiúhoz. Peternek ez fel se tűnik, el van foglalva azzal, hogy siratja a Liaval való kapcsolatát. Mikor felértek a fiúhoz akkor a lány leült az ágyra.

- Nem nézel ki túl jól. - nézett a barátjára.

- Nem is érzem magam jól. - erősítette meg Peter.

- Még mindig Lia ugye? - sóhajtott unottan. - Felvázoljam? Szakítottatok, elment... Próbálj ne ezen stresszelni.

- Nem tudom mi lesz ha találkozunk. - dőlt a falnak.

- Megmentjünk, hazavisszük. Nem olyan nehéz, mint gondolod. Peter. Ne tedd tönkre magad! Kérlek.

- Most nem is az, hogy mit mondok neki csak, hogy... hogy mi lesz ha ránézek... látni fogom, hogy nem szeret... - takarta el az arcát a kezével.

- Azon még nem gondolkoztál, hogy túl sokat gondolsz Liára? - húzta fel a szemöldökét Gwen.

- Lehet igazad van... - ült le a lány mellé

- Természetesen mindig igazam van!

Gwen felnevetett a srác pedig követte.

- Régen láttam rajtad ilyen mosolyt. - boxolt bele a vállába Gwen.

- Ha nem lennél itt velem akkor lehet még mindig depiznék. - mosolygott. - Szeretnék neked valamit mondani, Gwen!

A lányhoz fordult aki érdeklődve nézett a fiúra.

- Az elmúlt időszak nehéz volt. Még hónapokkal ezelőtt is nehéz volt. De te mindig mindenhol velem voltál és segítettél. Én ezt... - akarta volna folytatni, de Gwen nem hagyta.

Odahajolt a fiúhoz és megcsókolta. A srác alig kapott időt, hogy felfogja mi történik, mert Gwen egy pillanattal később már el is hajolt a fiútól. Aranyosan rámosolygott, Peter tekintete pedig elhomályosodott.

- Gwen...

- Gondoltam úgy is erre akarsz kilyukadni aztán nem akartam többet várni... - nevetett aranyosan.

- Én... ö... - vakarta a tarkóját idegesen Peter. - Nem is tudom mit mondjak...

- Mondjuk csókolj vissza vagy ilyesmi. - hajolt megint közel a fiúhoz.

- Miért csinálod? - kérdezte Peter mosolyogva.

- Mit?

- Hát... ezt éppen...

- Mert szeretlek, mindig szerettelek... - akarta volna újra megcsókolni szerelmét.

Peter megállt. Hirtelen elgondolkodott a hallottakon és eltolta magától a lányt, aki értetlenül nézett vissza a fiúra.

- Baj van Peter? - kérdezte.

- Jobb lesz ha most azonnal elmész. - utasította halkan.

- Tessék?

- Menj Gwen! Indulj! - nézett rá, miközben tartotta a hangerőt.

- Peter ne csináld már! Most jöttem és...

- Menj innen Gwen! Nem akarlak látni.

- Ne már... Peter... még be sem fejeztünk...

- Süket vagy? - nézett a lányra gyilkos pillantással. - Nem akarlak itt látni többet.

- Most meg mi a bajod? Eddig olyan jól elvoltunk. - állt fel.

- Ne nehezítsd meg nekem! Menj el! - nyitotta ki az ablakot. - Választhatsz merre mész ki!

- Ha ez megint Lia miatt van akkor...

- Akkor mit csinálsz? Nem hiszem el, hogy tényleg féltékenységből csináltad ezt az egészet... Gwen. Csalódtam benned.

- Amikor Lia felkelt én is nagyot csalódtam benned!! Képes voltál őt választani helyettem. Én voltam ott melletted, nem ő. Ő folyton csak menekül, nem tud szembenézni a problémáival. Gyáva nyúl, aki most épp Buckyval hentereg valahol Kanadában. Te ennél többet érdemelsz!

- Még egy rossz szó Ameliara és én raklak ki téged! Kihasználtál Gwen, felfogod mit tettél? A legjobb barátom voltál...

- Lehet igazad van. - indult meg az ablak felé. - De egy valamit tudnod kell, mielőtt elmegyek. Bucky szerelmes Liaba. Most, hogy ketten vannak bármi történhet köztük. Ne lepődj majd meg ha kézenfogva jönnek haza.

- Gwen... te honnan veszed ezt...?

- Csak tudom. De ha szükséged lenne rám tudod hol találsz. - ugrott ki az ablakon, majd eltűnt a házak között.