Ott lebegtem a víz felszínén. Már félig tele volt a tartály. Bárhogy próbáltam elállítani a vízet, vagy az üveget kitörni, sehogy sem sikerült. A ruhám teljesen elázott és kezdtem teljesen átfagyni. Végül elfogyott az összes erőm és elengedtem magam a víz felszínén. A tartály már majdnem tele volt, nagyjából 10 percem volt. Pont elég, hogy leperegjen az életem. Hacsak meg nem ment valaki.
És valaki be is törte az ajtót.

- Bucky? - úsztam közelebb. - Peter? Apa?

Szerencsémre Steve törte rám az ajtót. Erősen megkopogtattam az üveget.

-STEVE!! - ordibáltam neki.

- Lia! - rohant felém.

Erővel belevágta az üvegbe a pajzsát, ami meg is repedt egy kicsit. Nagyjából egy fejnyi helyem maradt lélegezni. Steve újra megütötte az üveget, de még mindig nem szakadt át az átetsző fal. Egy utolsó levegőm maradt. A Kapitány minden erejét bevetve ütötte az üveget. Nem sikerült. Kezemet az üvegre tettem, hogy tudassam vele, nekem nincs sok hátra. Lehunytam a szemem. Steve most eldobta a pajzsát és a puszta kezével ütött az üvegre ami akkorát repedt, hogy pár pillanattal később átszakadt. A víz mind kifolyt én pedig vele együtt. A Kapitány a karjaiba vett és felemelt.

- Lia? - nézett rám rémülten.

Hirtelen felköptem egy adag vizet.

- Jól vagy?

- A szőke herceget kértem volna? - nevettem fel.

- A többiek is itt vannak. - mosolygott rám.

- Banner jól van? Apa?

- Minden rendben. - állt fel. - Apád és Hill ügynök egész jó szervezők. Itt az FBI és a rendőrség.

Elindult kifelé az ajtón de egy pillanatra megállítottam.

- Baj van Lia? - kérdezte.

- Peter odakint van...? - nyeltem egyet.

Nem válaszolt.

- Értem.

- Akarod, hogy kivigyelek? - kérdezte, mire felnevetettem.

- Neeem. Mi? - néztem mint egy idióta.

- Akarod tudni, kik aggódtak az épségedért?

- Elég beteg, hogy ezt megcsináljuk de tudni szeretném. És a kíváncsiságom erősebb. - vontam meg a vállam.

Steve felvett a karjába.

- Csukd be a szemed! - mondta, majd elindult kifelé.

Innentől csak hangokat hallottam. Szirénák, jajgatások, valaki erősítést hív. Majd meghallottam Nat hangját ahogy odafut hozzánk.

- Lia!

A következő pillanatban apa hangját hallottam meg.

- Steve! Mond kérlek hogy...

- Amelia! - hallottam egy újabb ismerős hangot.

Nem. Nem Bucky volt. Hanem Peter.

- Steve mondj már valamit!! - nézett rá apa.

- Jól van. - mondta én pedig lassan kinyitottam a szemem.

A férfi leengedett, én pedig felköhögtem egy kis vizet, amitől persze mindenki megijedt.

- Lia! - fogta meg a vállam apa.

- Jól vagyok. - mosolyogtam rá. - Most már igen.

Szorosan megöleltem és elsírtuk magunkat. Ekkor Gwen is csatlakozott a társasághoz.

- Minden rendben apa! - engedtem el, de egy hirtelen valaki felkiálltott.

- HÉ KAPJÁK EL! - hallottunk egy rendőrt.

Rumlow fegyverrel a kezében futott felénk, de apa előre tartotta a Vasember kezét.

- Ha lőni merészelsz...! - kezdte, de nem tudta befejezni.

- Nem én vagyok a gyilkos Lia. Ezt mindketten tudjuk. - ekkor Banner felé biccenetett. - Nem mi tettünk halálos fegyverré.

Ezek voltak az utolsó szavai felénk. Egy pillanattal később elfogták a zsaruk. A szívem a torkomban dobogott a félelemtől, de sikerült megnyugodnom. Ám ekkor mindenki rám nézett.

- Miről beszélt Rumlow? - kérdezte apa.

- Mi köze van Bannernek ehhez az egészhez? - kérdezte Steve.

- Nos az úgy volt... - kezdtem.

Mire elmeséltem mit is akart Rumlow kinyögni, addigra apa már majdnem nekiesett Bannernek. Odalépett a férfihoz és a pólójánál fogva felemelte.

- Te...! Azt mondtad hogy segítesz megmenti a lányomat erre bombát csinálsz belőle???

- Tony. Félreérted... - mentegetőzött.

- Banner ezen nem lehet mit félreérteni! - lépett elő Steve. - Tudod, hogy ezek után rászáll, majd az FBI, a katonaság, mindenki aki kísérletezni akar Lián, hogy fegyvert gyártsanak belőle.

- Nem hiszem el Banner, hogy így hátbaszúrtál minket!! - emelte meg a hangját Tony.

- Nem tudtam, hogy mi lesz ha...

- Nem tudtad? Hm? NeM tUdTaD? HMMMM?????? - lett egyre idegesebb. - Kísérleteztél a félig halott lányomon és csak annyit tudsz mondani, hogy nem tudtad mi lesz??? Legyen belőle egy halálos fegyver,ami végül is, lehet majd több ezer embert öl meg...

- Tony nyugodj meg! - kérte Nat.

- Banner. Mit tettél a lányommal...? - nézett rá idegesen.

- Tony kérlek hallgass meg vagy küzdj meg Hulkkal.

- Elbánok én a zöld éneddel! - mondta Tony.

- Inkább csak hallgass meg! - kérte Banner, mire apa letette.

- Mit akarsz még mondani?

- Lia nem egy bomba. - jelentette ki.

Mindenkiben megállt egy kicsit az ütő. Steve felhúzta a szemöldökét és gyanúsan figyelte a férfit.

- Lianak semmi baja. Nem fog felrobbanni.

- Szóval az egész kamu volt? - kérdeztem.

- Pontosan.

Apa fellélegzett, de én nekiestem a férfinak.

- Szóval ha nem szaladok el, akkor Pierce adagolhatta volna belém a sok vibrániumot remélve, hogy felrobbanok??? A halálba küldtél volna!!

- Nem ez volt a célom...

- Tudod mi lett volna ha nem jön senki?? Ha Pierce fegyverként használt volna??? Meghaltam volna!!! Felfogod Banner?? - sírtam.

- Lia állj le! - kérte apa.

- De... de... majdnem meghaltam!!! - kiabáltam.

- Banner. Van még valami? Esetleg bármi más amit Lia erejéről tudnom kell? - kérdezte Tony.

- Sajnos nem. Fogalmam sem volt arról, hogy szuperképessége lesz. De biztos vagyok benne, hogy nem bomba, mert akkor már rég meghaltál volna.

- Hát kösz. - fordultam el.

- Rendben. - mondta apa, majd félre húzott.

- Mégis miért nem mondhattam meg a magamét?? - kérdeztem idegesen.

- Banner, hazudott, de most nár tudjuk az igazságot. Az jobban megrémisztett, hogy a jövőben veszélyben lehetsz és felrobbanhatsz, mint az, hogy a múltban valaki megölt volna. Ez is nagyon dühít, és őszintén, ugyanezt tettem volna  helyedben.

- Köszönöm. - kértem ki magamnak. - De... hol van Bucky?

- Nos... őt elviszik. - köszörükte meg a torkát apa.

- Tessék? Várj... ugye nem te vitetted el?

- Nem. De ha nem lett volna a rendőrség akkor én vitettem el volna egy hasonló ketrecben.

- KETREC??? Apa normális vagy? Ő nem egy állat!! - kiabáltam. - Hogy tehetted ezt? Megmentette az életem, nem egyszer.

- Bucky egy gyilkos. Megölte a szüleimet.

- És miatta állok most itt előtted. Ha ő nincs. Meghalhattam volna egy lövöldözés közepén... vagy... a semmi közepén az országúton... Nem ezt érdemli. Kérlek apa!

- Lia. Nem menthetsz fel egy gyilkost! Nem  mondhatod a bíróságon azt, hogy életmentő is egyben. Az embereket nem érdekli, csak az érdekli őket, hogy biztonságban legyenek.

- Én is gyilkoltam. Ha nem felejtetted volna el. Akkor engem is ketrecbe zársz? - hagytam ott.

Zaklatottan kerestem meg Stevet. Épp Nattal beszélgetett kicsit odébb.

- Steve! - néztem rá kétségbeesetten.

- Lia? - néztek vissza rám.

- Merre van Bucky? Látni akarom. - mondtam.

- Buckyt elvitték kihallgatni. Valószínűleg bezárják valahova.

- És jól van? Nem esett baja? Mit mondott? Üzent nekem valamit? - kérdeztem.

- Megsérült de nincs komoly baja. - mondta Nat. - Lia.

- Igen? - kérdeztem.

- Ha akarod látni. Egyszer bemehetsz hozzá. - ajánlotta fel.

- Lehet? - csillant fel a szemem.

- Nem hiszem, hogy többször kapnánk engedélyt. - nézett Stevere.

- Tonynak csak utólag szóljunk róla. - mondta Steve. - Egyszer bemehetsz hozzá. De kérlek. Ha olyat mond akkor ne érezd magad rosszul. Bucky egy jólelkű ember, de nem... nemigazán..

- Nem vagytok egy súlycsoport... - fejezte be a nyakatekert mondatot Nat.

- Hogy mi? - néztem rájuk. - Nem lényeg. Csak legyen jól.

Otthagytam őket és megláttam Petert, tőlem néhány méterre. Engem nézett. Olyan volt mint aki meg akarna szólítani, de nem tudja hogyan tegye. Egy ideig néztük egymást, majd Gwen lépett oda hozzám.

- Jézusom annyira örülök, hogy jól vagy! Azthittem kinyiratod magad, de megvagy szerencsére. - ölelt meg.

- Jaj Gwen. Nem akartam haragban elválni tőletek. Csak hát ez tűnt okos lépésnek.

- A lényeg, hogy megvagy és élsz! - mondta mosolyogva.

- Dejó, hogy valaki örül nekem és nem letámad azzal, milyen hülye voltam.  - nevettem. - És amúgy... Peter nagyon be van rám rágva..? Szakítottunk mielőtt elmentem volna... nem tudom most hogy érez...

- Nem viselte valami jól. - húzta a száját.

- Gondoltam. - biggyesztettem le a számat.

- Gyere. Menjünk. - ölelt meg újra. - Van Nutella a repcsin.

- Dejó!! - tapsoltam.

Miután mindenki felszállt a repülőre és mindenki még nyolcszor megkérdezte, hogy jól vagyok,utána elindultunk. Tőlem néhány üléssel odébb ült Peter. Néha láttam ahogy néz engem, de nem tudtam, hogy beszéljek hozzá. Inkább maradtam egyedül. Aztán feltűnt ahogy Maria Hill és apa nevetnek. Együtt. Várj, Hill ügynök, hogy is került ide? A lényeg, hogy odamentem hozzájuk a pilótafülkébe.

- Heló! - integettem kedvesen, miközben ők kinevették a belüket is.

- Pedig gyönyörű szemeid vannak. - nézett apa Mariara, aki persze elpirult.

- HELÓ! - köszöntem, úgy hogy megérintettem apa vállát.

Apa úgy megijedt, hogy elkezdte a kormányt össze vissza mozgatni és elkezdtünk zuhanni. Gyorsan megkapaszkodtam valamiben, miközben hallottam ahogy a másik felében nyivákolnak, merthogy elestek. Apa gyors visszarántotta a kormányt és újra egyensbe kerültünk. Én mosolyogva néztem rájuk.

- Látom elvagytok. - vigyorgtam. - Inkább hagylak is titeket.

- Lia! - szólt vissza apa.

- Igen? - álltam meg az ajtóban.

- Egy rossz szó és...

- Nem mondtam semmit. - nevettem. - De inkább lépek, hogy nyugodtan társalogjatok... akármiről.

Otthagytam őket és visszaültem a helyemre. Az út hátralévő részében aludtam. Semmi más nem járt a fejemben, csak az, hogy Bucky épségben legyen, ugyanis gyötört a bűntudat, hogy amég ő egy ketrecben raboskodik, én egy luxusrepülőn szunyókálok. Már nagyon vártam azt, hogy találkozzunk.

Viszont az amit mondott nekem, teljesen felforgatta az életem...