A telefonbeszélgetés után nem nagyon beszélgettem Gwennel. Helyette Stevet zaklattam és bombáztam az üzeneteimmel. Habár ő sem tudott használhatót mondani. Nem tudok Buckyval találkozni. Ennyi. Feladom.
Van így is elég bajom, csak annyira megörültem, hogy él és megtalálták... Végül nem lett belőle semmi. De vajon gondol rám néhanapján? Gwen elmondta neki, hogy kerestem? Mi van ha azt hiszi nem is érdeklődöm a hogyléte felől??
Ennél borzalmasabb kérdésekkel ostromoltam saját magam.

Szerencsémre Peter volt az aki kirángatott a gondolatmenetemből. A világtérképen bökdöstük tűvel az országokat, hogy hova mehetnénk el. Még nem sikerült döntenünk, mert mind a ketten mást akartunk.

- Oroszország? - mutattam az óriási területre a papíron.

- Nyaralni megyünk nem a mikuláshoz! - mondta. - Olaszország?

- Már voltam. Dánia?

- Ausztria?

- Németország! - mutogattunk mint az idióták.

- Nem fogunk tudni megegyezni. - fogtam a fejem.

- Akkor húzzunk sorsot? - kérdezte.

- Nem... valami jó helyre kéne menni... amit mind a ketten szeretünk. - Peternek eszébe jutott valami. - Felejtsd el Franciaországot. Meg a franciákat is!

Utaltam az első Monacoi balesetemre. A barátom csak feltette a kezét.

- Van jobb ötleted?

- Svédország - vontam meg a vállam.

- Spanyolország..? - vetette fel az igen jó ötletet.

- Végül is... - mentem bele. - Nem nagyon maradt más és mindkettőnknek megfelel.

- Akkor irány Español! Mi amore! - kiáltott fel mire azonnal elnevettem magam.

Fogtam a fekete tollamat és egy nagy szívet rajzoltam az ország köré.

- Így. Mostantól ez lesz a szerelem városa, Madrid! - adtam egy csókot Peternek.

Be is karikáztam az úticélunkat, majd folytattuk a tervezgetést. A laptopon nézegettünk szállást és a látnivalókat. Ki is választottuk hova mennénk, mikor apa nyitott be. Rá se nézve köszöntem neki.

- Sziasztok! - biccentett felénk.

- Mr. Stark.

- Szia apa, milyen volt a tárgyalás? - pötyögtem.

- Meggyőző voltam, szóval sikeres. - húzta ki magát.

- Ennek örülök. - mosolyogtam rá.

Ekkor közelebb lépett felénk, hogy megnézze mit csinálunk.

- Madridba megyünk - mondtam neki.

- Pont jó lesz nektek. - paskolta meg Peter vállát. - De nekem most mennem kell, majd később benézek hozzátok!

Az órámra néztem ami fél 3at mutatott.

- Nos nekem is van egy találkozóm - álltam fel.

A kijelentésemre apa megfordult az ajtómban és a barátommal együtt felhúzták a szemöldöküket.

- Gwennel. - kamuztam. - Szerintetek kivel találkoznék?

Apa csak felemelte a kezét és kisétált a szobából, Peterből pedig megint előtört a féltékeny énje.

- Gwennel? - kérdezte gyanúsan.

- Peter... - téptem a hajam. - Mégis kivel találkoznék? Nincsenek más barátaim rémlik?

- Jólvan. Csak megkérdeztem.

- Feleslegesen aggódsz! Nehezen jutottunk el idáig, de már együtt vagyunk. Miért dobnám a kukába? Főleg ha nincs nálad helyesebb pasi a környéken. - léptem hozzá közelebb mosolyogva.

- Valóban? - kérdezte miközben magához húzott.

- Ha lenne se jönnék össze senki mással! - adtam egy hosszú csókot Peternek.

Remélem tényleg tudja most már, hogy csak őt szeretem. Ezért is nem mondom el neki a Bucky dolgot. Még a végén azt hinné szerelmes vagyok a volt társamba. Pedig nekem Peter jelent mindent.
Miután Peter elment én Steve felé indultam meg. Azonnal a lakására siettem és idegesen csengettem be hozzá. Natasha nyitott ajtót.

- Oh. Szia.

- Szia Nat. Steve ittvan? - kérdeztem, mire megjelent mögötte a szőkeség.

- Lia? - nézett rám. - Ha Bucky miatt jöttél...

- Tudom. Tudom hogy nem engeded meg. Tudom hogy Gwen is ellenzi. De nekem feltétlenül muszáj látnom, hogy jól van. Kérlek. Ez igen... személyes érdek, de társak voltunk. Segítettünk egymásnak... és az lenne fer ha most segítenék rajta... ha már otthagytam őt...

Fájdalmas, csöpögős szövegemtől egy perc néma csendet tartottunk. Steve sóhajtott egy nagyon, majd bólintott.

- Rendben. Egyszer meglátogathatod. De Gwennek igaza van akkor is. - kezdett be ő is a kioktatásomba. - Peternek el kell mondanod, hogy titokban találkozol velem és Buckyval.

- Köszönöm a tanácsokat, de tudom mit csinálok! - zártam le a témát. - Mikor mehetek el hozzá?

- Akár most is mehetünk! - mondta nekem pedig felcsillant a szemem.