Idegesen üldögéltem minap az asztalomnál. Képtelen voltam a közös utazásunkra gondolni Peterrel, tegnap óta Bucky jár a fejemben. Nem tudom, hogy féljek vagy örüljek vagy mifene... Este írtam Gwennek, amint lehet menni szeretnék hozzá. Rettegek. Leginkább attól, hogy nagyon megsérült vagy hogy nem emlékszik rám. Elővettem a telefonomat mert már nem bírtam.

- Gwen figyelj én már tényleg nem bírom ezt tovább... - mondtam elfojtott hangon. - Nem tudok nem erre gondolni... nem tudok nem ezen stresszelni. Nem kapok levegőt se. Kérlek... el akarok menni hozzá.

Úgy daráltam a szavakat, hogy nem tudott szóhoz jutni.

- Lia. Nyugi. - mondta.

- Nem tudok nyugodt lenni!!! - emeltem meg a hangom idegesen. - Gwen. Hol van most??

- Lia. - ismételte magát. - Nyugi.

- Fejezd be kérlek! - kezdtem pánikolni. - Legalább azt mondd meg hogy van!

- Ne aggódj él és virul. Az elején nem hagytuk, hogy mozogjon, de később már kezdett emberi formát ölteni. Feleslegesen stresszelsz.

- És... és... - nem tudtam feltenni a kérdést.

- Nem beszélt rólad. Nem szokott beszélni sem.

Nem tudtam mit kérdezni. Csak álltam szótlanul és vártam valamire.

- Lia? Itt vagy? - kérdezte tőlem Gwen.

- Igen... - mondtam kicsit sírós hangon. - Ha esetleg... mindegy is. Örülök, hogy jól van.

- Steve még nem engedi meg, hogy ide gyere.

Szívem hirtelen elkezdett gyorsabban verni.

- Ott vagy most? OTT? - kérdeztem.

- Basszus... - hallottam egy halk káromkodást. - Igen.

- Hadd beszéljek vele! Gwen. Kérlek!! - nyávogtam kétségbeesetten.

Néhány másodperces szünet után megszólalt.

- Nem beszél. Hagyd a fenébe, majd később idejössz. - zárta le.

- Könyörgöm csak egy szót hadd váltsak vele!!

- Amelia, addig nem kéne beszélnetek ameddig Peter nem tud semmiről!

- Nem akarom, hogy tudjon róla! Ezt már megbeszéltük!

- Nem akarom, hogy az érzéseivel játssz!! - emelte fel a hangját.

- Nem játszok senkivel!!

- Tudod mit? Hívj vissza ha normális leszel. - tette le a telefonját.

Dühösen az ágyamra dobtam a mobilomat és belerúgtam a székembe.

/Gwennel és Buckyval egy elhanyagolt házban./

A lány dühösen lecsapta a telefont, majd az újságpapírral lefedett ablakoz sétált. Szűkösen voltak, de Buckynak megfelelt átmeneti szállásnak. A férfi Gwenre nézett baseball sapkája alól.

- Köszönöm, hogy fedeztél. - mondta halk férfias hangján.

- Áruldd el, miért nem akarsz vele találkozni? Beleőrült abba, hogy hagyott elmenni. Mondd nem gondolod, hogy legalább ennyi kijár neki? - lépett elé a lány.

- A Hydra még biztos keres, nem kéne veszélybe sodornom. És... Nem akarom, hogy így lásson. Fékezhetetlen vagyok. Csak kárt tennék benne. - gondolkodott el egy pillanatra.

Gwen ekkor vett egy 180 fokos fordulatot és nekiment a falnak.

- Miért nem esett le előbb? - verte a fejét a falba. - Szereted Liát...

Bucky erre odakapta a fejét, de nem válaszolt. Idegesen ült a székén és Lián agyalt.

- Anyám borogass! - vágódott le a férfi mellé. - Ha ez kiderül neked lehet tényleg véged...