/Mindeközben Tonyéknál/

Másnapra mindneki összegyűlt: Tony, Steve, Nat, Maria, Peter és... Gwen. Bár az utóbbi kettő nem beszélt egymással, az akció idejére tűzszünetet tartottak. Mind Tony repülőjén utaztak Kanada irányába. A férfi még mindig a volt feleségén agyalt, mindeközben észre sem vette Hill ügynököt. Pedig olyan titkosított információkat adott Stark kezébe amikhez nem lehet egykönnyen hozzájutni. Natashanak muszáj volt közbelépnie. Nem mintha nagy jótevő lenne, de elkeserítő olt nézni, ahogy Maria segíteni akar Tonynak akit nem is érdekel senki saját magán kívül. Odalépett a férfihoz.

- Tony... beszélnünk kéne. - súgta a férfi fülébe.

- Fontos? - nézett továbbra is előre.

- Inkább csak nézz körbe egy kicsit. - hagyta ott és visszament Stevehez.

Tony nem nagyon értette mire céloz, de azért körbenézett. Peter idegesen állítgatta a beállításait az egyik székben. Gwen láhatóan nyugodtan ült a lehető legtávolabb a pókfiútól. Steve és Nat egymás kezét fogva ültek egy közelebbi széken. Steve megölelte a nőt, aki szomorkás arccal dőlt a vállára. Majd a mellette ülő Maria Hillre nézett, aki a laptopján nézegetett aktákat.

- Nagyjából fél óra és Kanada légterébe kerülünk. Montreál 50 kmes körzetét kéne átvizsgálnunk ahhoz, hogy tudjuk merre is indultak. Lefutattam egy keresést és a térfigyelő kamerákon meg fogjuk találni őket... - mondta a laptopjába meredve.

- Aha... - mondta, de nem igazán figyelt arra mit mondd. Lekötötte a nő kinézete, hangja és kisugárzása.

- Tessék? - nézett fel gyorsan a gépből.

Tony így meg tudta nézni a szemeit is. Egy pillantra elveszett bennük. Néhány percre egy 16 éves srácként kezdett viselkedni, akinek tetszik egy lány. Ami nagyon imponált Hill ügynöknek.
Steve megbökte Nat vállát aki felkapta a fejét.

- Igen? - nézett a kedvesére.

Eközben Peter és Gwen is felfigyelt.

- Nézd! - mutatott a nevető párosra a kormánynál.

Tony és Maria azonnal megtalálták a közös hangot, a nőnek pedig látszólag nagyon tetszett Stark viselkedése. Rogers megsimogatta a kedvese vállát.

- Jól összehoztad őket.

- Csak kellett valaki aki segít Liát megtalálni... - védte magát.

- Persze, persze... - nyomott egy csókot az ajkára.

- Nagyon kedvelik egymást. - mosolygott a nő.

- Igen. Pedig az elején úgy tűnt Tony Peppert választja. Van, hogy fordul a kocka.

Peter és Gwen eközben egymásra néztek. Egyre gondoltak. Lehet nekik is kéne egy Natasha aki összehozza őket. A lány odaült a fiú mellé. Egy ideig csöndben néztek a semmibe, majd Gwen megszólalt.

- Neked ez így jó? - kérdezte a szemébe nézve.

- Nem tudom. - mondta halkan a srác. - Neked?

- Nem igazán. - vallotta be. - Én hidd el...

- Bele se kezdj! - állt fel Peter.

- Peter! - követte őt a lány. - Hallgass meg!

- Gwen... - nézett a lányra, de olyan közel hajoltak egymáshoz, hogy abból majdnem egy csók lett. De csak majdnem.

Gwen a fiúhoz hajolt, nem túl feltűnően és ismét feltette a kérdést.

- Neked ez így jó? Meddig akarod magad kínozni?

- Nem tudom... - mondta a padlót nézve. - Adj egy kis időt!

- Még mennyit? Több nap telt el... döntsd el végre, hogy Lia tényleg ennyire fontos e. Vagy tovább lépsz te is. - mutatott Tonyra. - Ő most sokkal boldogabb. Te is az lehetnél.

Ezzel a lendülettel ott is hagyta a fiút az összezavarodott érzéseivel és a gondolataival. Szemeivel követte a lányt, aki belépett a mosdóba. De amilyen látványosan tette azt, biztosak lehetünk benne, hogy nem sminkelni ment be. Peter gyorsan belépett utána. Becsukta az ajtót, majd a tükör előtt álló lány derekát elkapta és magához húzta. Beletúrt Gwen hajába, majd megcsókolta őt. A póklány a kezeit a fiú nyaka köré kulcsolta és átjárta az az érzés, hogy Peter és ő végre egyek lettek. Szerelmesen csókolt vissza, viszont mikor a srác elhajolt tőle, annak zavart volt a tekintete.

- Nekem ez... ez nem megy... - tolta el magától a lányt.

- Na ne szórakozz velem! - tette karba a kezét Gwen. - Azt hittem már továbbléptél.

- Gwen... ez... ez nem történt meg... - túrt a hajába idegesen.

- De. Megtörtént. Ne tagadd!

- Gwen... kérlek... nekem ez így nem megy...

- Látom a szenvedést választod. Remélem hamar rájössz, hogy nem az ellenséged vagyok, hanem a barátod. - tette a kezét a fiú vállára. - Lehet túl sokáig hagytalak gondolkodni...

Peter nem szólalt meg, csak nézett maga elé.

- Jó lenne ha a saját érdekeidet néznéd, nem pedig Liáét. Köztetek nem működött ez a kapcsolat. Próbáld. Elfogadni... - simogatta meg a karját.

- Miért gondolod, hogy ez ilyen egyszerű? - fordult a lány felé.

- Nem az. Semmi sem egyszerű, de hidd el erős vagy. A szerelem elmúlik.

- Adj egy kis időt!

- Nincs több idő Peter. - suttogta Gwen. - Most válassz! Mindent vagy semmit.

A lány bezárta az ajtót, majd felült a csap mellé. Várta Peter reakcióját, aki még mindig bizonytalanul állt előtte. Odalépett Gwenhez és a tarkójánál fogva húzta magához a lány fejét. A várva várt csókra nem került sor, ugyanis Romanoff bekopogott az ajtón.

- Ha befejeztétek az enyelgést akkor üljetek vissza és csatoljátok be magatokat! - kiáltott be, mire Gwen morcosan fordította a hang irányába a fejét.

- Rendben. - kiáltott ki Peter.

A fiú ellépett a lánytól aki az értetlen tekintetével húzta vissza magához a Pókfiút.

- Hé! Nem akarod befejezni amit elkezdtél?

- Gwen... én nem tudom érted? - dőlt a falnak a fiú. - Mármint te egy aranyos lány vagy meg minden... De nem tudom... Gwen én tényleg nagyon szeretlek... Jézusom teljesen összezavarodtam...

A tenyerébe temette az arcát. Gwen leugrott a csap mellől és megölelte a fiút. Peter viszonozta a gesztust.

- Nagyon nagyon szeretlek Peter. - mondta halkan a lány.

- Én is Gwen. Én is. - simogatta meg a lány haját. - Adj egy kis időt még kérlek! El akarom felejteni Liát...

- Rendben. - mosolyodott el halványan Gwen.