/Tonyval a nyaralóban/

Fáradtan érkezett haza Tony a megbeszélései után. Mikor belépett a házba azt üresen és nyitottnak találta. Merte feltételezni, hogy betörtek, így Jarvishoz szólt.

- Jarvis? - nézett körbe.

- Mr. Stark. Miben állhatok rendelkezésére?

- Miért volt nyitva az ajtó? - sétált közben az asztalhoz ahol megtalálta a papírt és a kulcsokat.

- A lánya elment és a kulcsokat pedig itt hagyta.

- Hogy érted azt hogy elment...? - kezdett egyre idegesebb lenni.

Elolvasta a levelet, majd levágódott az egyik székre.

- Amelia valószínûleg megszökött. - jelentette ki Jarvis, majd megmutatta a ház biztonsági kameráinak a felvételeit.

Tony ideges volt és megint azt érezte kicsúszott minden a kezébõl. Elfojtott könnyeivel ül, remegő kézzel. Hisz tudta. Egyedül van. Lia meg valahol életveszélyben. Megint...

/Peterrel Maynél/

A srác idegesen lépett be a lakásba, majd ledobta a táskáját a kanapéra. Csak köszönt, azonnal be akart zárkózni a szobájába. May viszont megállította.

- Peter, ma reggel itt volt Lia, téged keresett. - mondta miközben portalanította a polcot.

A srácban megállt egy pillanatra az ütõ és teljesen lefagyott a lány neve hallatán.

- Mikor? - kérdezett vissza.

- Talán egy fél órával késõbb miután te elmentél. De nem maradt, azt mondta sietnie kell...

- Sietnie?? - kérdezte idegesen.

- Igen. Miért baj van?

- May... pontosan mikor láttad utoljára Liát?

- Olyan 7 óra körül, nem tudom... Baj van?

- Ne. Ne ne ne ne ne...! - ült le.

- Peter...? - nézett a fiúra ijedten.

A srác csak a telefonja után nyúlt. 3-szor próbálta sikertelenül felhívni Liát. Sírva szorongatta a kezében a készüléket.

- Nem... nem gondolhatta komolyan... - fordult May felé.

A nő nem szólt semmit csak megfogta Peter kezét.

- Nyugodj meg! Bármi is történt. Megoldjuk. - próbálta lenyugtatni.

May bíztatóan megölelte Petert aki már majdnem zokogott.

- Megállíthattam volna... - csuklott el a hangja. - Nem tettem semmit. Az én hibám. Csak én tudtam róla...

/Gwen lakásán/

A lány az eset után nem is beszélt Liával, hagyta, hogy lenyugodjon mindenki. A reggeli kávéját fogyasztotta, mikor megszólalt a telefonja.

- Igen? - kérdezte.

- El tudsz jönni Tonyhoz? - kérdezte Peter.

- Persze. Gáz van? - kérdezett vissza.

- Igen. Jó lenne ha segítenél.

- Szóval csoportos megbeszélés. Azt hittem nálam szoktunk összegyûlni. - nevetett fel.

- Gwen. Lia megszökött. - mondta elcsukló hangon.

A lány kiköpte a kávéját meglepettségében.

- Gwen! - mondta Peter miközben eltartotta magától a készüléket. - Szerintem ide is jutott a teádból.

- Kávét iszom, de mindegy... Mindjárt ott vagyok. - tette le a telefont.

Kezében tartotta a telefont és csak nézett maga elé. Valóban nem tudta elképzelni, hogy Amelia elment. Valóban beigazolódott volna amit mondtak...? Valóban elment hosszú idõre...? - kérdezte magától. Egyszerre járta át a félelem és a megkönnyebbülés. Azt hitte Lia ennyire nem naiv... és hogy van annyi esze, hogy az apja mellett maradjon. Felállt és a kulcsaiért nyúlt. Mikor kilépett az ajtón akkor egyetlen mondat visszhangzott a fejében:
Buckynak igaza volt...