- Egész nap kerestük Tony. Semmi nyomuk. - ásított bele a telefonba Romanoff. - Reggel majd folytatjuk...

- Nem!

- Tudom, hogy félsz, hogy ő sérült meg, de valamikor aludnunk is kell...

- Nem! - mondta idegesen.

- Tony. - szólalt meg Steve. - Fáradtak vagyunk, csak néhány órát alszunk aztán folytatjuk. Neked sem ártana.

- Rogers te ezt nem értheted...

- Itt egyedül neked van lányod ez tény. De itt majdnem mindenkinek legalább olyan fontos mint neked. Tűzbe ugranánk egymásért mert egy csapat vagyunk. Egy család. És nem hagyunk senkit hátra. - mondta határozottan a Kapitány.

Tony nyelt egyet, majd újra meghallották a hangját.

- Rendben. De korán reggel már elkezdjük keresni. Nem tudok addig nyugodt maradni.

- Megtaláljuk. - mondta Nat.

Az éjjelt nagyjából mindenki végigaludta. Maria és Tony egymást átölelve aludtak az egyik széken, Nat az anyósülésen szunyókált, Peternek rémálmai voltak így néhányszod felkelt az éjjel, Gwen pedig semmit sem aludt. Steve mögött ült és belül már bűntudata volt, mert lehet hogy a lány már meghalt. A férfi még nem aludt. Kitartóan vezetett előre, ameddig bírta. A sötét éjszakában hajtott előre az úton, viszont (mivel már nagyon fáradt volt) letért az útról. Akkor még nem tudta, hogy alig néhány méterre ott vannak Liáék, ugyanis ezt már csak reggel tudta közölni a többiekkel.

Hajnalban keltette a társaságot.

- Megvannak. - mondta mire mindenki egyszerre megkönnyebbült és készült fel arra, hogy a Hydrat még le kell győzniük, de most közösen.