Reggel volt. Vagy dél. De sütött a nap.
Valaki kinyitotta az ajtót amin még több fény szűrődött be. Rumlow állt ott és a vigyor az arcán nem jelentett jót.

- Nem ő küldött. Ne félj! - lépett felém.

Én két lépést hátráltam és ezt addig folytattuk ameddig el nem értük a falat. Egy esélyem volt.

- Hiányoztam? - simogatta meg az arcomat.

Nem szóltam csak elfordítottam a fejem balra, pont olyan szögben hogy még lássam a nála lévő fegyvert az övén.

- Ma ilyen ellenszenvesek vagyunk? - húzta mosolyra a száját.

Kirázott a hideg. Mikor közelebb hajolt, éreztem az izzadságszagát.

- Hol is hagytuk abba? - nyúlt újra a nyakamhoz.

Ekkor egy hirtelen mozdulattal a gyomrába rúgtam amitől összehúzta magát. Azonnal kivettem a fegyverét a nadrájából és fejbe vágtam vele. Jajgatások közepette esett össze a padlón. A szívem a torkomban dobogott. Nagyon megijedtem, de tudtam: Most vagy soha. Kiszaladtam a folyosóra és keresni kezdtem Buckyt. Minden szobába benyitottam, majd mikor megtaláltam azonnak odafutottam hozzá. Ott ült a székben és bambán nézett maga elé.

- Buck! - öleltem át.

- Lia...? - fordította felém a fejét.

- Istenem. Emlékszel rám? - kaptam a szám elé.

- Hol vagyok? Mi történt? Miért véres az arcod?

- Ki kell jutnunk innen! Segíts! Hozd ki Bannert! - kértem tőle.

- Nem vagyok túl jól...

- Bucky... kérlek! Muszáj elszöknünk vagy ennél csak rosszabb lesz... - már majdnem sírtam előtte. - Számíthatok rád?

- Igen.

Ekkor viszont megjelent az ajtóban néhány őr.

- Hé! - kiáltott az egyik. - Te miért nem vagy a helyeden?!

Odafordultam, de Bucky közben felállt. Nekirohant a fegyveres őröknek és leverte őket. Mikor mind a földre kerültek lihegve rámnézett.

- Menjünk. - biccentett a fejével.

Kirohantunk a folyosóra, majd Banner felé mutattam. A férfi még mindig a székében ült kábultan. Habár elkezdtek körülvenni minket, ez sem tántoríthatott el minket, hogy kiszabadítsuk a barátunkat.

- Bucky menj! Én feltartom őket.

- Nem Lia! Nem hagylak itt! - fogta meg a vállam.

- Menj ébreszd fel! Talán segít kijutni innen.

Egy pillanatig habozott, majd megfordult és Banner felé sietett. Én eközben az erőmet használva (bár elég elenyésző volt az energiám) tartottam vissza a fegyveres embereket. Viszont túl sokan voltak. Mikor már egészen bekerítettek, Rumlow előlépett a tömegből és a nyakamnál fogva felemelt.

- Azt hiszed ennyivel megúszod? Hm? - nézett a szemembe mint egy idegbeteg.

Majdnem megfulladtam az erős szorításától, mikor elengedett és ledobott a földre. Mély levegőket kezdtem szaporán venni. Rumlow intett a többieknek, hogy kapják el Buckyt, majd a tekintetével ismét felém fordult.

- Most már nagyon idegesítesz kislány! - fogta meg a kezem. - Indulunk!

- Eressz el! - kiabáltam.

- Fogd be a pofádat!! - ordítozott velem.

Erősen húzott magával egy terembe. Hiába próbáltam kiszabadulni, semmi sem használt. Mikor végre ismét elengedett, akkor rá kellett döbbennem, hogy ennél már csak rosszabb lesz. A terem közepén ugyanis egy nagy tartály volt, amit általában vízzel töltenek fel. Nyeltem egy nagyot, majd Rumlow megszólalt.

- Fulladásos halál mi? Nem is olyan rossz. - fogott meg újra.

- Pierce azt mondta nem akartok megölni! - rivaltam rá, hogy mentsem az írhámat.

- Senkit nem érdekel az az öreg. - válaszolta.

Lesokkolva próbáltam kiszabadulni.

- ERESSZ EL, HALLOD?? - kiabáltam sírva. - ERESSZ EL!!! SEGÍTSÉG!!

Minden hiába volt. Minden csak néhány pillanat alatt történt. Én pedig már a tartály alján üldögéltem a könnyes szemeimmel. Rumlow megnyomott egy gombot majd a tartályhoz sétált.

- Annyira jól nézel ki. - mondta. - De te csak ennyit érdemelsz.

Az víz hirtelen elindult én pedig nem tudtam kijutni. Rumlow vigyorgó arcától csak még idegesebb lettem. Elkezdtem verni az üveget és ordítani.

- A Hydranak vége lesz! Még ha meghalok is, nem juttok messzire! A rendőrség és a Bosszúállók a nyomotokban lesznek, nem tudtok elbújni!

- Nagyon cuki vagy. - nevetett fel. - És olyan hülye mint a föld.

Ekkor Piere nyitott be a terembe idegesen. Gyorsan odasétált hozzánk, de Rumlow már a fegyveréért nyúlt. Rosszat sejtettem mikor nem rám hanem férfira emelte a fegyvert.

- Te meg mi a fenét csinálsz???? Nem ez volt meg... - nem tudta befejezni a mondatot.

Rumlow főbe lőtte egy pillanat alatt, Alexander pedigbösszeesett. A kezemet a szám elé tettem, majd a férfi ismét felém fordult.

- Most hogy ezzel is végeztem, valakinek vezetnie kéne a többieket. Jó fulladást kislány!

Ezzel pedig otthagyott egyedül, Pierce holttestével, egy akváriumban.