Tonyék leszálltak a repülővel annál a városnál, ahol utoljára látták Liáékat. Hill ügynök a telefonján keresett valamit, Tony, pedig szorosan mellette állt és őt figyelte. Steve gyanúsan nézett körbe amire Nat felfigyelt.

- Szerinted is van itt valami ami nincs rendben? - kérdezte a nőtől.

- Nem árt elővigyázatosnak lenni.

Eközben Peter 2 méteres távolságban állt Gwentől, aki úgy néz ki nem csak időt, hanem teret is adott a fiúnak. Gyakran pillantgatott a pókfiú irányába, az viszont a gondolataiban merült el. Segíteni akart a srácnak, de ennél többet nem tehetett. Eleget tett a kérésének, vagyis adott időt neki. Gwen reménykedett, hogy azaz idő gyorsan eltellik majd és túlléphetnek a Lia témán.

- Úgy néz ki ezen az úton mentek. - mutatott a városból kivezető útra Tony.

- Jobb lesz ha ketté válunk. - kezdte hirtelen Steve. - Tony, ti Mariaval és Gwennel a repülővel indultok el. Mi pedig kocsival.

- De mi..? - kapkodta a fejét a lány.

- Rendben, akkor a hölgyek előre. - mondta Tony Marianak, aki nevetve szállt vissza a repülőre.

Starkot nem annyira érdekelte, hogy ki hogy fogja a lányát megtalálni. Annyi a lényeg, hogy meglegyen, ő pedig minél több időt tölthessen Hill ügynökkel. Gwen bizonytalanul állt egyhelyben és Peter tekintetét kereste sikertelenül. Steve és Nat összenéztek. A nő összehúzott szemöldökkel mutogatott, nem értette a férfi viselkedését. Rogers odasétált hozzá.

- Szükség lesz egy kocsira. - mondta miközben Peternek intett, hogy jöjjön oda.

- Nekem meg némi magyarázatra. - nézett gyanúsan Stevere. - Minek akarod, hogy szétváljunk? Nem lenne jobb ha...

- Nat. Nem csak te játszhatod Cupidó szerepét. - zárta le a témát, majd a fiúhoz sétált. - Szereznél egy kocsit?

- Persze. De nem túl jó ötlet mindenki magánügyébe belepofátlankodni.

- Lia a barátunk. És gondolom te is észrevetted mi folyik Gwen és Peter között.

- Igen, és őszintén. A póklányban van valami gyanús. - nézett Gwenre aki Tonyt próbálta meggyőzni, hogy ne váljanak szét.

- Akkor nem vagyok egyedül. Jobb lenne ha rajta tartanánk a szemünket. Vagy legalább az egyiken. - biccentett a gondolkodó Peter felé.

- Hozom a kocsit aztán induljunk.

Azzal ott is hagyták egymást. Steve megállt Peter mellett. A fiú továbbra is a gondolataiba volt merülve.

- Jól vagy? - kérdezte a Kapitány.

- Persze. - nézett fel hirtelen. - Szóval hova megyünk?

- Te velünk jössz autóval. Arra. - mutatott az útra.

- Oké. - mondta szűkszavúan.

Eközben Starkék felszálltak a repülővel, Nat pedig megérkezett a kocsival.

- Beszállni! - mondta és a fiúk azonnal beugrottak a terepjáróba.

Peter hátra ült, Steve pedig az anyósülésen foglalt helyet. Csendben haladtak az úton, miközben a szerelmespár egymással szemezett. Próbáltak egymás gondolataiban olvasni, több-kevesebb sikerrel. Volt, hogy Nat nevetett fel a Kapitány grimaszain és volt, hogy Steve mosolyodott el a nő tekintetén. Peter csak ült hátul és nézett ki a fejéből. Nem is sejtette, hogy nem egy ember van aki tudni szeretné éppen mire gondol. Például Gwen,  Rogersék vagy Lia. De persze csak ő maga tudta pontosan, hogy min járt az esze. Nagyrészben pedig Amelian. Pontosabban, hogy hogy felejtse el a lányt, mert képtelen kiverni a fejéből. Főleg, mert épp megmenteni készül.
Nat közben adóvevőn keresztül beszélt Tonyékkal akik jóval előbbre jártak.

- Csak néhány házat látunk. Semmi nyomuk... várj! Mi az ott?  - mutatott valahova Tony.

- Találtatok valamit?

- Elvontatnak egy autót... - mondta lassan. - Hill ügynök.

- Az autó típusa megegyezik azzal amivel Amelia megszökött. - hallották a nő hangját.

- Azonnal ott vagyunk. - mondta Nat és a gázra lépett.

Peter és Steve hirtelen hátra csapódtak, Romanoff pedig 100zal hajtott előre. Távolból már meglátták a rendőr autót és az autómentőt. Egy kisebb tömeg gyűlt össze az út közepén. Peter előre hajolt, kezeit az első két ülésre támasztotta. Kíváncsian figyelte mi történik. Nat néhány méterrel messzebb leparkolt.

- Maradjatok itt. Gyanúsan festenétek ebben a ruciban. - mutatott a fiúkra akik a komplett szerelésükben üktek az autóban.

- Talán bajod van a csillaggal? - mosolygott a Kapitány.

- Leginkább a gyerekre célozgattam. Nála még talán bevennék, hogy jelmezbálban volt.

- Hé! - háborodott fel Peter. - A te ruhád nem feltűnő?

- Agyalj gyerek! - mutatott a fiú fejére Steve. - Férfi rendőrök állnak odakint. Egyiket se fogja a ruha érdekelni.

- Pontosan. - ugrott ki Nat a kocsiból.

Peter és Steve az autóból figyelték, ahogy Romanoff odasétál a zsarukhoz (akik néhány szemöldök húzogattás után szóba is elegyedtek a nővel.)

- Te nem vagy féltékeny? - kérdezte Peter.

- Hogyne lennék. - nézett a fiúra. - De ezért most nem verem szét egyiket sem.

Ekkor az egyik férfira mutatott amelynek a tekintete elkalandozott.

- Miért?

- Lia téged sem az eszedért kedvelt ugye? - tárta szét a kezét.

- Mi? Most ezt nem értem... - értetlenkedett a fiú.

- A lényeg. - tért vissza az eredeti témához. - A bizalom. Ennyi.

- Ennyi?

- Mit vársz? Mi kell még?

- Nem tudom... csak ez olyan kevésnek tűnik... - mondta zavartan a fiú.

- Próbáltál már Liában megbízni? - tette fel a váratlan kérdést.

- Mi?? Ez most hogy jön ide?? - ijedt meg Peter.

- Nem értheted meg addig amég nem bízol meg abban akit szeretsz. - zárta le a témát.

- Ha te mondod. - dőlt vissza az ülésére.

Steve mosolyogva fordult vissza a szélvédő felé. Elérte amit akart. Sikerült Peter fülébe beleültetni a bogarat. Mikor Nat visszaszállt az autóba, gyanúsan méregette a két fiút.

- Összevesztetek?

- Nem. - mondták egyszerre.

- Rendben. Steve mit mondtál neki? - nézett a férfira.

- Mi? Én? - kérdezte tettetett meglepettséggel. - Ne vádaskodjunk...!

- Nem teszek köztetek rendet, nem az anyátok vagyok. - mondta. - Felhívom Starkot, addig békélj ki a sráccal!

Romanoff a telefonjával együtt kipattant az autóból, majd a fiúk ismét kettesben maradtak. Csendben ültek és vártak. Nem akartak egymással beszélgetni. Peter azt érezte a Kapitány csak kioktatja, Rogers pedig úgy érezte a srác kezdi kapizsgálni mi is a probléma a kapcsolatával. De Peternek nem esett le az üzenet lényege. Mikor Nat visszaszállt az autóba, a pókfiú érdeklődve fordította felé a tekintetét. Szíve a torkában dobogott, kezét pedig idegesen ökölbe szorította.

- Nincsenek jó híreim. - mondta néhány másodperc után.