- Persze. - vettem fel idegesen a telefont.

A többiek összenéztek. Eközben lezajlott egy néma beszélgetés Rogers és Gwen között. Gondolom elmagyarázta neki hogy együtt vagyok Pókemberrel, aki pedig semmit nem tud a magánakciómról.

- Szia! - köszöntem bele a telefonba kissé feszülten. - Mi újság, hogy vagy? Nem nincs semmi... a hangommal sincs...

Idegesen felnevettem, de nem jött rá hogy gáz van.

- A délután jó lesz... Persze persze csak most itt vagyok Gwennél és csajos dolgokról beszélgettünk... - hazudtam neki.

A lány két lépést tett felém, hogy most tépi a kezemből a kagylót, ha ezt nem fejezem be.

- Lia!! - sziszegte.

- Nem csak Gwen az... most lerakom szia! - nyomtam meg a poros gombot a telefonom kijelzőjén.

- Miért nem mondtad el neki? Miért kellett hazudnod?? - rázta meg a vállam a barátnőm.

- Mert nem akarom hogy belekeveredjen... és ha már én sem veszek részt az akcióban, akkor meg fölösleges elmondani neki. - sóhajtottam.

Steve felém lépett.

- Tudnod kell azt, ha megtaláljuk nem biztos, hogy emlékezni fog bármire... sőt az sem biztos, hogy épségben megtaláljuk. Kérlek ne is gondolj Buckyra! Nem biztos, hogy neked az most jót tenne ha rajta járna az eszed. - tette a vállamra az egyik kezét.

- Megértettem. Mostantól nem gondolok rá. - mosolyodtam el. - Van elég bajom ezen kívül is...

Natasha is villantott egy mosolyt.

- Ha rajtunk múlik minden rendben lesz.

Bólintottam.
A beszélgetés után hazamentem és újra felhívtam Petert.

- Szia! - köszöntem kedvesen.

- Minden rendben van?

- Igen. Vagyis... jobb lenne ha itt lennél.

- Akkor megyek is! - tette le a telefont.

Felsétáltam a szobámba majd néhány perccel később Peter megjelent az ablakomban egy szál gerberával. Odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.

- Hiányoztál! - mondtam.

- Virágot a virágnak! - nyújtotta át a gerberát.

- Köszönöm! - pusziltam meg a száját a maszkon keresztül.

- Elmondod mi bánt? - kérdezte, miközben leült az ágyamra.

Egy pillanatra elgondolkoztam. Féltem felhozni Buckyt, sőt megígértem, hogy nem is gondolok rá. Inkább foglalkozzunk mással.

- El kell mennem egy eljegyzési bulira. - szenvedtem. - Eljössz velem? Legalább ne unatkozzak.

Bólintott.

- Ne aggódj nem lesz baj, elmegyünk és hazajövünk. Hamar túlesünk ezen. - ölelt meg.

- Holnap lesz. És nagyon erős gyomorgörcsöm van... - szorítottam magamhoz.

- Hé! Tényleg nem lesz baj! - suttogta. - Bízz bennem!

- Bízok benned! Csak annyira... annyira nem akarok Hammer közelében lenni...

Lassan kisétáltunk az erkélyre. Peter szorosan fogta a kezemet.

- Anyád nem véletlenül választott maga mellé másik férfit. Tiszteld a döntését! - mondta az én Pókemberem.

- Akkor sem akarok menni! - hisztiztem.

- Pepper kedvéért menjünk el. Nem maradunk a végéig csak benézünk, de legalább köszönj neki, beszéljetek! - bíztatott.

- Oké... rendben... menjünk! - mosolyodtam el. - De nem maradunk sokáig! Vagy elhányom magam!

Peter felnevetett, majd egy hosszú csókot lehelt az ajkamra.