Lerohantam az udvarra és ott vártam ő(ke)t. 15 perc alatt ide is ért(ek). Majd megpillantottam Ned mellett Blairt is, aki láthatóan nem volt túl boldog.

- Sziasztok! - mondtam kedvesen.

- Szervusz Lia! - köszönt Ned. - Blair?

A lány odadörmögött valamit, majd szépen elfordult.

- Haragszik ugye? - mondtam, miközben a cipőm orrát bámultam.

- Nem sokáig. Idehoztam és ez már haladás. - mosolygott, mire átöleltem.

Ekkor Blairhez léptem.

- Figyelj! Sajnálom oké? Túlreagáltam a helyzetet és nem megfelelően kezeltem a szituációt. De most azért akartam, hogy idejöjjetek, mert van egy kis gáz... - tördeltem a kezeimet.

- Amit csináltál az számomra egy sértő dolog volt. De én is túlreagáltam. Sajnálom. - ölelt meg. - De nem tehetsz ilyet többé! A barátok mindig előrébb lesznek a pasiknál!

- Kisujj becsszó? - vigyorodtam el, miközben odatartottam a kezemet.

- Kisujj becsszó. - mondta ő is mosolyogva. - Na de akkor mond mi a gáz?

- Gyertek be és elmondom! Már ha nem gondoljátok, hogy újra kiborulok... - nevettem idegesen.

- Megbízunk benned. - indult meg Ned.

A szobámba érve leültünk az ágyamra. Én egy párnát a hasamhoz szorítottam majd elkezdtem mesélni.

- Hol is kezdjem? - vettem egy mély levegőt.

- Mondjuk az elején? - nevetett Ned.

- Csak tudnám hol kezdődött... talán amikor felébredtem... Ha innen kezdem akkor azt mondom beleszerettem Steve Rogersbe... - gondolkodtam mire minda ketten tágra nyílt szemekkel bámultak.

- Ez... most... komoly?? - nézett nagyot Blair. - mármint... ez most komoly??? Te jó isten... Steve Rogers...

A lány fogta a fejét én pedig gyorsan folytattam.

- Amiről persze kiderült, hogy nem is igazi vonzalom és amúgy is láttam őt Romanoff ügynökkel smárolni...

- Ez fájhatott... - mondta Ned.

- Fájt is. De szerencsére nem sokáig. Emellett megjegyezném, hogy szexuálisan vonzódom Peterhez az álmaimban ami valljuk be elég undorító. - mondtam kicsit undorodva.

- Szóval akkor most Petert szeretjük vagy Stevet? - nézett rám érdeklődve Blair.

- Senkit. Mármint egyiket sem. Vagyis... nem tudom... nem értem ezt az egészet. - temettem az arcomat a párnába. - Gondoltam ti tudhattok valamit, hisz ismeritek a múltamat.

- Azon kívűl, hogy teljesen oda és vissza voltál Peter Parkerért, nem sok minden történt veled. Plusz azt még hozzátenném, hogy Peter jobban ismer mint gondolnád. - vigyorgott sejtelmesen Blair. - Annyira cukik voltatok együtt... persze sosem jöttetek össze...

- Hogy mi? - pislogtam. - Én és a Pókmanus?

- Aha. Persze az a bónusz, hogy szuperhős és már ezért is beleszerethetsz... Még jó, hogy Ned beavatott a Bosszúállós sztoriba... - mondta Blair.

- Ned? - néztem rá értetlenül.

- Blair sokáig nem tudhatott Pókember valódi identitásáról. Csak később mondtam el neki. - kezdte Ned. - Ami Petert illeti. Legutóbb mikor beszéltem vele akkor igen bizalmas információkat adott ki. Nem lenne fer ha ezeket elmondanám. Remélem megérted.

- Tényleg nem tudsz semmit se mondani? - nyavalygott Blair. - Nem mondta, hogy szeretné visszaszerezni rég elvesztett szerelmét? Vagy, elviszi egy romantikus piknikre, hogy elmondja Lianak mennyire de mennyire szereti őt?

Sajnálattal néztük ahogy Ned megrázza a fejét. Blair bátorítóan megfogta a kezememet.

- Talán így kellett lennie. - néztem a barátnőmre. - Talán most egyedül kell lennem.

- Nem... Nem ez nem így van. Ha te szereted Petert odabent és ő is szeret akkor muszáj együtt lennetek. - bíztatott Blair.

- Sajnálom Lia. - mondta Ned is. - Ez nem volt valami igazságos veled szemben.

- Az igazság mindig a másik oldalon van. - sóhajtottam. - Na de akkor mesélek valami vidámabb dolgot is.

A srácok érdeklődve figyelték ahogy felemelek egy tollat az asztalomról az erőmmel.

- Ez hallod nagyon király Lia! - mondta lelkesen Ned. - Csak nem erőtér?

- Pontosan az. - mosolyogtam. - Amióta felébredtem megvan ez és ez az erőm.

Hirtelen láthatatlanná váltam Blair pedig leesett az ágyról.

- Á! Basszus mi történt veled? - tápászkodott fel. - Az oké, hogy menő képességekre tettél szert, de ez akkor is nagyon fura.

- Mond csak a ruha is láthatatlanná válik? - kérdezte Ned.

- Igen az is. - mosolyogtam. - Valójában tényleg fura ami történtik a testemmel, de ezt megpróbálom jó célra használni. Mivel csak a vibránium tud áthatolni az erőteren, így szinte bármit meg tudok védeni.

- Nagyon király! - hüledezett még mindug Ned.

- Szóval beléptél a Bosszúállókhoz? - kérdezte Blair tágra nyílt szemekkel.

- Nem. Oda még fiatalnak és tapasztalatlannak találtak. Egyenlőre a SHIELDhez felvételizek aztán meglátjuk mi lesz.

- Na ne beszélj! A SHIELD? Mármint a SHIELD? Wow ez annyira durva! - ugrált Ned.

- Tuti sikeres lesz a vizsgád ilyen erőkkel muszáj lesz téged felvenniük. - mondta boldogan Blair.

- Vagy ha nem sikerül akkor lehetek laborpatkány és kísérletezni fognak rajtam. - nevettem fel.

Kicsivel később Ned lelépett és Blairrel maradtunk ketten.

- Na kislány mond el az igazat Peterről! - fogta meg a kezemet Blair.

/Ned telefonhívása/

- Csá haver! - szólalt meg Ned.

- Szia, mond sikerült? - kérdezte izgatottan Peter.

- Igen, nálam vannak a hangfelvételek, de még mindig nem értem minek kell ez neked...

- Figyelj Ned! Tudod jól, hogy Ő mennyire fontos nekem. Minden követ megmozgatok, hogy a közelében lehessek. - mondta határozottan Pókember.

- Betegesen viselkedsz. - nevetett Ned.

- Betegesen szerelmes vagyok... - sóhajtott nagyokat Peter. - Most leteszem, mert itt van Gwen. Csá haver!

- Peter és... - kezdte, de a barátja már letette a telefont. - ... mi lesz Gwennel?

/Amelia szobájában/

- Oké bevallom, hogy talán egy kicsit vonzódom hozzá, de a mai nap után én már semmit se mondanék biztosra. - mondtam mosolyogva.

- Tudtam!! - ugrált az ágyamon. - Ha újra összehozunk titeket akkor visszajöhet az emlékezeted is. Hát nem csodás?

- Nem nem az. De tegyük fel, hogy szerelmes vagyok belé. Akkor sem lehetünk együtt, mert; egy Gwent szereti; kettő engem nem szeret. Szerintem itt pontot tehetünk az ügy végére.

- Most hogy mondod... talán igazad van... - ölelt át egy párnát. - És akkor itt a vége? Nem lesz ott neked Peter? Tényleg annyiban hagyod?

- Nem akarok tenni most semmit. Főleg Peterért nem. - néztem rá az elkeseredett barátnőmre. - De most valami új fog kezdődni. Nem lesz időm a pasikra, hisz ott a SHIELD ami eléggé lefoglal.

- Akkor ezt lezártuk. Nem szeretem ha valami jónak végeszakad. Ez például tarthatna örökké, de csak egy szép emlék lesz belőle... - sóhajtott fájdalmasan Blair.

- Ne szomorkodj! Figyelj a tegnap este után jó lenne ha ma itt maradnál. Holnap lesz edzésem, de elkísérhetsz. - mosolyogtam rá.

- Rendicsek! - kacsintott.

Ekkor megszólalt a telefonom. A barátnőm felhúzott szemmel nézte a kijelzőt.

- Szia Steve! - szóltam bele a telefonba.

- Szia Amelia. Figyelj holnap ráérsz?

- Persze a délutánom szabad. - mondtam mire Blair egy párnával megdobott.

- Akkor holnap 4kor érted megyek. Sajnálom, hogy ma már nem tudtam átmenni.

- Ugyan semmi baj, megértem.

- Holnap találkozunk. Szia!

- Szia! - tettem le a telefont.

- Miről beszélgettünk az előbb?? - támadt rám a barátnőm. - Most komolyan leszerveztél egy randit Rogerssel?? Még most nyírjalak ki vagy ráér holnap??

- Hé nyugi! Én kértem, hogy beszéljünk. Szeretnék vele egy csomó mindent tisztázni. Nem randizni megyünk és amúgy is az edzőm a barátnője így kb az esélyem egyenlő 1 zsák krumpliéval.

- Az edződdel jár? - pislogott.

- Látom leszűrted a lényeget. - mosolyogtam.

Késő estig beszélgettünk mindenféléről és mindenkit akit ismerünk azt kidumáltuk. Beleérte Petert és Gwent is akikhez szerintem nem kell kommentárt fűzni.
Épp lefekedüdni készültünk mikor meghallottam valami kopogást a tetőről amitől nagyon megijedtem.

- Blair! - kiáltottam fel miközben bátorítóan megragadtam a karját.

- Mi az? Ez csak az eső. - mutatott a vízcseppekre az ablakon.

- Csak megijedtem. - sóhajtottam egy nagyot. - Feküdjünk le! Hulla vagyok.

- De azért ne ugorj nekem ha villámlás lesz. - nevetett álmosan Blair.

Próbáltam valami választ kinyögni de bealudtam. Álmomban ismételten megjelent Peter, őszintén már nem voltam meglepve. Számítottam rá.
A szép álmunkat valami éles hang zavarta meg.

- Blair fejezd be! - dobtam meg egy párnával félálomban.

- Nem én vagyok! - jött válasz. - Aludjunk!

A lány azonnal visszaaludt én viszont felkeltem. Abban a pillanatban megláttam egy alakot az ablakban.

- Blair!! - sikítottam fel.

- Te jó ég! Mi történt? - dörzsölgette a szemeit.

Óvatosan az ablak felé mutattam. Blair húnyorítani kezdett, de látszott rajta, hogy nem tudja mit kell nézni.

- Nem lehet, hogy csak rosszat álmodtál? - paskolt meg, majd összeesett a fáradtságtól.

- Nem... biztos vagyok benne, hogy volt ott valaki... - suttogtam, leginkább magamnak.

Miután elült a veszély akkor sikeresen visszaaludtam. Ami nagyon rövid időnek tudható be, mert Blair reggel elkezdett ébresztgetni. Egy párnával kezdtett ütögetni, hátha ennek hatására felkelek. Hiába az erőfeszítés, mert én aludtam tovább.

- Hagyjál még kérlek! - húztam vissza a takarót.

- Hasadra süt a nap! Vagyis a hátadra, nem lényeg... - nevetett.

Lassam kikászálódtam a takarók alól, majd a mellettem ugráló lányra néztem aki épp Duracell nyuszivá vált.

- Azt álmodtam, hogy együtt bulizunk és Peter szétver valakit... - ásítottam nagyokat.

- Na végre eszedbejutnak a dolgok! - ugrált Blair. - Az az én sweetsixteen partym volt a házatokban, te épp a világ legbeképzeltebb pasijával flörtöltél, mikor megjelent Peter és összeverték egymást. Hát nem romantikus??

- Én az erőszakos jelzőt használnám... olyan lehettek mint az állatok... (szerk. ÁLLATOOOK xD)

- Utána persze volt az a tűzharc valamelyik negyedben és te pont arra jártál, ja meg persze Pókember is. Ott lövöldöztetek, majd elláttátok Peter sérülését. - mosolygott.

- Tessék? - pislogtam álmosan.

- Na mindegy majd elmesélek mindent. Most kelj feeeel!! Délután randid lesz!! Ami miatt még megnyúzlak!

- Nem randi! Elbeszélgetés. - zártam le a vitát. - De este az ablakban tényleg volt valaki...

- Ja, biztos a mikulás... - nevetett Blair.

- Nézd! - mutattam megint az ablak felé. - Mi az?

Mindketten odarohantunk.

- Ez tényleg a mikulás... - hüldezett a barátnőm.

- Nem ez... az ablakra rajzolt egy szívet. - néztem furcsán az üvegre.

- De arii! A mikulás nagyon kedvelhet! - tapsolt.

- Kétlem, hogy eljött volna. Akkor inkább Peter, de ő meg nem lehet.

- Akkor egy titkos imádó! Biztos Amcsi Kapcsi! De romantikus!

- Nem is tudom. Tök fura az egész... - dőltem neki a falnak. - Mármint Peter a fura. Miért nincs tőle nyugodt napom?? Minden nap valami történik amit hozzá tudok kötni.

- Szereted. Ennyi. - nevetett Blair. - Találkozzatok! Randizzatok! Tudd meg mit érzel iránta.

- Blair. Ő nem szeret. Mi értelme van így?

- Figyeld meg a reakcióit amikor találkoztok. Előbb vagy utóbb közeledni fog. - húzogatta a szemöldökét.

Reggeli előtt még beágyaztam és összekapartuk magunkat a mai napra. A konyhában apa már várt rám.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Reggelt! - borultam álmosan az asztalra.

- Beszélnünk kéne. - kezdte mire furcsán felnéztem. - Amint láthattad mostanság elég sokat vannak itt a Bosszúállók tagjai. Adtam nekik egy fülbe helyezhető adóvevőt  és egy csuklóra szerelehetőt is. Mivel már részben tagja vagy a csapatnak, így te is kapsz.

Lerakta az asztalra a készüléket, én pedig a nyakába ugrottam.

- Köszi apa! Tényleg a csapat tagja leszek? - ugráltam.

- Meglátjuk hova fejlődsz... - simogatott meg.

Blakr közben kijött a fürdőből és nekiálltunk enni.

- Gabonapehely? - kérdeztem, mire csak bólintott.

Beletúrtam a müzlimbe, de valahogy nem volt étvágyam. A fejem még mindig az estén  járt és Peter. Blair közben a telefonját nyomogatta, ami személy szerint nem zavart, majd egyszer csak lecsapta az asztalra. Összehúzott szemöldökkel néztem fel rá.

- Az a kibaszott... - dühöngött magában.

- Mi van? - kérdeztem, de nem válaszolt.

Odanyúltam a telefonjáért, mire ő elhúzta, jelezve, hogy ne nézzem meg. A képességemmel viszont hamar hozzájutottam a készülékhez és fel is oldottam a képernyőzárat...