/Amelia/

Nos igen. Még mindig innen jelentkezem.
Pont volt időm gondolkodni itt egyedül az életemen, de lassan kezdtem unni. Most volt őrségváltás és a fiatal katonával igyekszem beszélgetni.

- Szóval nem kapcsoljátok fel a lámpát? Miez valami tisztség, hogy csak a nagyfőnöknek jár a fényből? Na és mióta vagy te HYDRAs? Vertek már át ennyire? Nevetségesnek tartom, hogy egy erős használható embert így kikötnek, mint egy kutyát... - dumáltam, de egy sokkolót tartott felém. - Rendben befogtam... feltenném a kezem de láthatod le vagyok kötözve.

Kezdem magam halálra unni. De most szó szerint. Eddig rettenetesen féltem tőke mostmár a BFFem.

- Nem tudod, hogy a társamat elvitték-e már? - próbálkoztam de ezekkel lehetetlen kommunikálni.

Hirtelen kattant a zár. Odafordítottam a fejem, hogy lássam ki jön be. 2 ember egy furcsa szekrényt cipeltek be amit mellém helyeztek. Nem volt erőm nagyon forgatni a fejemet, így csak előre néztem. Nem sokkal ezután a fejesek is betolták a képüket, Pierce-szel az élen. Élesen ránéztem, de ő csak vigyorgott.
Orvosok vettek körbe, akik szorosan álltak mellettem.

- Nos, Amelia nem akarsz valamit mondani? - kérdezte Pierce.

Egy ideig hallgattam. Le voltam gyengülve és szinte minden energiámat elpocsékoltam. Legszívesebben megfojtottam volna őt...

- Talán nem nekem kéne beszélnem. Órák óta bezárva tart ha nem több. Magyarázatot kéne adnia nekem! - emeltem fel a fejem.

- Ne játszd itt a hülyét! - vesztette el a türelmét.

- Nem tudom mire gondol. - vigyorodtam el ravaszul.

- Mond meg, hogy hol vannak a dokumentumok!! - kiáltott.

A levegő megfagyott, de én hallgattam mint a sír. Miután továbbra sem voltam hajlandó válaszolni neki, dühbe gurult és egy akkor a pofont osztott ki nekem, hogy egy ketten hátrébb is léptek tőlünk.

- Most már dereng valami? - fogta meg a hajam.

- Maga egy undorító féreg... - suttogtam fáradtan.

- Ha így nem akkor máshogy... - csettintett egyet oldalra.

Az orvosok hirtelen elkezdtem cselekedni. Eloldozták a kezemet és lefeszítették, majd egy tűt vettek elő. Hiába ellenkeztem, túl erősek voltak.

- Csak nem be akar drogozni? - mondtam cinikusan.

- Hidd el jobbat kapsz mint a drog. - vált újra önelégültté az arca. - Remélem szereted a nyers vibrániumot...

Elkerekedett a szemem és el akartam húzni a kezemet, de már beleszúrták a tűt. Egy jó nagy adag vibránium folyt bele a vérembe amitől lila színűvé kezdett válni a kezem. Bár eleinte semmit sem éreztem.
Mosolyogva pillantottan az önelégült főnökömre, aki győztesnek érezte magát.

- Csak ennyit tudsz?

- Majd beszélni fogsz ha megérzed a hatását! Ne aggódj kapsz még egy adagot ha nem elég! - nevetett.

Összehúzott szemöldökkel figyeltem ahogy  elkezd zsibbadni a kezem egyik pillanatról a másikra. A mellkasomban lassan egy égő érzést véltem felfedezni, amitől gyorsabban lélegeztem. A kezemből azonnal a szívembe áramlott a vér onnantól pedig az egész testemben elterjedt a méreganyag. A lassan sötét lilás-bordós színű kezem elkezdett szúrni és marni belülről. A fájdalomtól felüvöltöttem, ami tetszett Piercenek. Szúrósan a szemébe néztem.

- Kapd be Pierce! - vágtam neki oda.

- Beszélj! - guggolt le elém.

A mellkasomban lévő fájdalomtól elkezdtem fulladozni alig kaptam levegőt. Folyamatosan köhögtem és szaporán vettem a levegőt, mire Pierce intett egyet és leálltak az adagolással. A légszomjam fokozatosan kezdett múlni és lehajtottam a fejem. Megígértem magamnak, hogy nem leszek gyenge... nem akarok sírni...

- Hadd halljam! Hová lettek a dokumentumok?? - ordított fel.

Könnyes szemekkel néztem a combomat és igyekeztem a szerepemben maradni. Nem tagadom, féltem. Vettem egy mély levegőt és felnéztem. Egy ravasz vigyort erőltettem a fáradt arcomra és köptem némi vért Pierce öltönyére.

- Azt lesheted... - vigyorogtam.

Nem számítottam arra, hogy ennyire ki fog borulni. Erősen megfogta a nyakamat és megszorította.

- Ne merj szórakozni velem Stark! Kihúzzuk belőled az információt, ha kell drasztikusabb módszert is alkalmazhatunk ha úgy tetszik! Hidd el megvannak a módszereink, arra, hogy elkezdj beszélni!! És ha ezt akarod legyen, de én a helyedben már most feladnám, ha meg akarnám úszni ép bőrrel!!! - ordította a képembe.

Csendben ültem a széken. Pierce elengedte a torkomat amitől újra szapora lett a lélegzet vételem. Az eddig belémfolyatott vibránium hatása nem múlik. Nagyon fáj mindenem, de leginkább a mellkasom az ami szúr. Fáradt vagyok, nem hiszem, hogy túl fogom ezt élni...