Mai vezető híreink. A tegnapi Stark Expo megnyitóján egy rejtélyes alak megtámadta az Expo sponzorának, Tony Starknak lányát Amelia Starkot. Több civil is megsérült. A rendőrség nyomoz a rejtélyes merénylő után...

Az Expo másnapján vagyunk. A Bosszúállók a Stark toronyban ülnek és csöndben hallhatják a híreket. Tony arcán a mérhetetlen fájdalom ül, Steve tanácstalannak érzi magát és Natasha próbál nem sírni, hogy erős maradjon. Clint a vállára tette a kezét és tartotta benne az erőt. Rody Tony mellett ül, hasonló érzékkel. Sam az ablakon bámul kifelé.
Peppert nem látta azóta senki, de mind tudták, hogy nem mozdul ki a hálószobából.
A csendet végül az egyik szobából kijövő Banner törte meg.

- Tony. - nézett rá. - Gyere kérlek!

Szótlanul felállt és besétált a kórteremnek berendezett szobába. Ott feküdt Amelia.

- Az ütesekzől agykárosodásokat szenvedett. Emellett Vanko egy olyan töltényt használt ami mérget tartalmazott. Ez vírusként terjed a testében. Korábban kifejleztettem egy olyan szert amely megerősíti a szervezet védekezőképességét. Akár a 10szeresére is növelheti.

- Bevált? - kérdezte idegesen.

- Jelenleg a szervezte reakciójára várok, de valószínűleg kómába fog zuhanni.

- Mennyi időre?

- Nem tudom... lehet 1 hónap, 1 év, akár örökre is.

Tony nem tudta feldolgozni a hallottakat. Csendben álltak a lány teste előtt.

- Tony. Sajnálom... - mondta Banner.

- Nem a te hibád. Az enyém.

- Ez nem igaz. Te csak védeni akartad.

- Ha erősebbre tervezem a páncélt akkor ez nem történik meg... - szöktek könnyek a szemébe. - Kérlek, hagyj egy kicsit magamra!

Banner halkan kisétált és becsukta maga mögött az ajtót. Tony némán nézte lánya testét.

- Nem hagyhatsz itt minket... Még nem... A te halálodat már nem fogom tudni feldolgozni. Kicsim, ha hallasz, kérlek ébredj fel!

Nehezen nyögte ki a szavakat, de a lelke ki akarta engedni.

Kint a többiek elkezdték faggatni Bannert.

- Tudunk Liaról valamit? - kérdezte Steve elsőként.

- Semmi biztosat. Kómában lesz, ki tudja mennyi időre. - válaszolta Banner.

- Nagyon fiatal volt. - kezdte Natasha. - Jelentkezni akart a SHIELDhez. Fel is vették volna.

- Ha rajtam múlik akkor igen. - lépett be az ajtón Fury.

Mindenkit váratlanul ért a megjelenése.

- Fury? - nézett rá Steve.

- Tonyhoz jöttem. Remélem nem zavarok.

- Nem, dehogy zavarsz! - nyílt az ajtó és kisétált Tony. - Beszélgessünk!

A többiek mind elmentek a dolgukra. Egyedül Sam, Steve, Natasha és Banner maradtak. A Kapitány bement a lány szobájába. Szomorúan nézett körbe, hisz annyi emlék kötötte Liahoz. A szeme megakadt a lány naplóján. Felvette a földről és leült az asztalhoz. Valami azt súgta neki, hogy nyissa ki, nézzen bele. Lapozgatott benne egy kicsit, majd megállt a saját fejezeténél.

"STEVE ROGERS - KAPITÁNY"
"Ha az ember nevezhet valakit legjobb barátnak akkor ő az. A legsegítőkészebb férfi a világon. Ha ő nem lenne én nem is tudom hol tartanék..."

Elmosolyodott.A következő oldalon egy név szerepelt.

"JAMES BUCHANAN BARNES - ???"
"A tél katonája?
Oroszország - Szibéria"

Lapok ki voltak tépve így nem tudta elolvasni. Sam jelent meg.

- Jól vagy haver? - kérdezte.

- Nem tudom... - csukta be végül a naplót.

- Mi ez? - mutatott a könyvre.

- Talán nem tudtam róla eleget... - suttogta.

Sam kérdően felhúzta a szemöldökét.

- Mikor néhány éve találkoztunk, megemlítettem neki Buckyt. Azt mondta mindent fel fog kutatni utána. Én erre csak mosolyogtam, mert azt hittem viccel. Most pedig kiderült, hogy tényleg meg akarta keresni... - szöktek könnyek a szemébe.

Itt mind a ketten megnémultak. Talán vártak a sohaelnemjövő csodára. Samnek megszakadt a szíve, Steve pedig tanácstalanul üldögélt.

- Menjünk! - szólt Sam.

- Rendben. - mondta végül Steve.

Nehéz volt feldolgoznia a lány halálát. Ahogy Tonynak is. Saját magát okolta a történtekért. Fury nem látta el hasznos tanácsokkal, de a legszebbeket mondta.

- Amelia, pont olyan volt mint te, vagy mint Howard. Okos, tehetséges, elszánt teremtés. Légy büszke rá!

Tony bólintott.

Natasha és Banner a kórteremben álltak. A Fekete Özvegy karba tett kézzel nézte a lányt.

- Mennyi az esély, hogy túlélje? - kérdezte komoran.

- Szinte semmi. Vagyis, ha működik a szer akkor még talán felébredhet, de nem valószínű, hogy fogyatékosság nélkül.

Natasha az ágy fölé hajolt.

- Látom, nem hatja meg. - mondta Banner.

- Sok embert láttam meghalni... nem ő az első... - sétált körbe.

- Nem voltak szoros kapcsolatban?

Natasha előtt ekkor peregett le az összes emléke a lányról. Ahogy örömmel futott felé mikor megérkezett hozzájuk, mikor együtt mentek végig a SHIELD gyakorló akadálypályáján, mikor először száguldottak Lia új kocsijával.
A lány valahogyan magára emlékeztette, bár maga sem merte bevallani.

- Nem. Keveset voltunk együtt, de bízott bennem. Gyerek volt még. - mosolyodott el.

- Tony mesélt nekem róla, nyitott volt az emberek felé.

- Nem feltétlen jó tulajdonság. A SHIELDnél nem minden rózsaszín és cukormáz. - állt meg Natasha karbatett kézzel.

- Lia ártatlansága tökéletes fegyver lehetett volna. Végül is maga hasonlóképpen cselekszik. - mosolygott.

- Ezt, hogy érti? - nézett rá érdeklődően.

- Maga sokszor megjátsza magát, ha szükség van rá. Főleg bevetés közben.

Csöndben végigsétált a szobán, majd leült az egyik székre.

- Nem így kellett volna meghalnia. - nyögte ki végül.

Ha még nem felejtettük el Peter Parkert akkor most térjünk rá.
Azóta a nap óta rémálmai vannak. Mindig újra és újra lejátszódik a jelenet mikor a kezei között tartja a szerelmét holtan. May nem tud mit tenni ez ellen. Itt már csak az idő segíthet.
Egyik nap elment Liahoz, de Happy nyitott ajtót.

- Szervusz Peter! - mondta szomorkásan. - Gyere be!

- Szia Happy! Köszönöm! - lépett be a házba.

A konyhában csak Pepper volt és kávét szürcsölgetett. Peter nem akart zavarni, ezért lerakta a virágot az asztalra. Pepper erre a mozdulatra odapillantott.

- Peter! Örülök, hogy átjöttél. Lia... - itt megakadt. - ... ott, annál az ajtónál.

A fiú belépett a virággal együtt és végignézett a testen. Most még nem volt halott, ezt ő is érezte. Szép lassan odalépett az ágy mellé és leült az egyik székre. A virágot az asztalra rakta. Megfogta Lia kezét, majd beszélni kezdett hozzá.

- Miért? - mondta fájdalmas hangon. - Miért vettek el tőlem? Szeretlek Lia! Kérlek ébredj fel...

Könnyek szöktek a szemébe. Sírni kezdett.

- Ne hagyj el kérlek! - fogta meg erősebben a kezét.

Néhány órán keresztül a szobában tartózkodott, majd elment.

Lia szeméből pedig egy könnycsepp gördült le.