Az elmúlt másfél hónap jó hangulatban telt el. Semmi dráma, semmi izgalom. A dolgozataim szinte tökéletesek lettek, Peterrel minden oké és az életem lassan helyreáll... Nem is kérek ennél többet.
Liz teljesen ki van akadva az exére és rám. Nyilván azt hiszi összejöttünk, pedig ennek semmi jelét nem adtuk. Nem zavart sok vizet úgyhogy hamar lepergett a szakításuk.
Itthon készülnek a jövő héten megnyitó StarExpora. Hatalmas a felhajtás, már alig várom a megnyitót.
Ma reggel Happy a suli előtt rakott ki. Gyorsan megkerestem Petert és Nedet, hogy be tudjam őket avatni a világ legzseniálisabb tervébe. A teremben meghúzódtunk az egyik sarokban. Szerencsére Blair még nem érkezett meg így nyugodtan tudtam tárgyalni a fiúkkal.

- Szeretnék beszélni veletek! - kezdtem. - A hétvégére bulit akarok szervezni Blair születésnapjára. 16 éves lesz és megérdemel egy SweetSixteen partyt! Benne vagytok?

- Nekem oké! - mondta Ned.

- Nekem is. - helyeselt Peter.

- Remek! Könnyebben ment mint gondoltam. Naszóval. A terv a következő. A helyszín nálunk lesz a meghívókat én írom meg. Ti fogtok nekem segíteni. Plusz valakinek tartania kell a frontot amég Blair megérkezik.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy én és Peter szórakoztassuk a vendégeket? - nézett rám Ned.

- Miért? Ez talán akadály? - mosolyogtam kedvesen.

- Nos... Nem mi vagyunk a legnépszerűbb arcok a környéken... - vakargatta a homlokát Peter.

- Pff. Ugyan. Csak egy fél órát kell kíbírnotok... Blair kedvéért tegyétek meg. - zártam le a vitát. - Ott tartottam, hogy a vendéglistát össze kell állítani, kaját megrendelni, a dekorációt megvenni, Blair ruhája és...

- Nyugi Lia. Ne hadarj. Minden jó lesz ne aggódj. - fogta meg a vállamat Peter.

- Remélem is. - fújtam egy nagyot majd becsengettek.

Egész nap a bulin agyaltam. Ez Blair nagy napja lesz és mindennek tökéletesnek kell lennie. Ma délután elvittem Blairt plázázni, hogy vegyünk neki egy új ruhát a születésnapjára. Egy rózsaszín mellett döntött... elég érdekes választás, de ha ő így látja jónak akkor mehet.
Otthon megrendeltem a kaját és a vendéglistát is összeállítottam. Sokat gondolkodtam Lizen és Wandán, de végül is Blair barátnői úgyhogy muszáj meghívnom őket.
Az elkövetkezendő napokban csak ezzel foglalkoztam. Minden időmet ebbe öltem bele, hogy megfelelő legyen a buli. A dekorációk megérkeztek és ma feldíszítjük Peterrel a házat.

- Tedd feljebb! - utasítottam, miközben ő a plafonon szerencsétlenkedett. - Az pont jó lesz... Hé a torta nem ide hanem oda megy!

Mindenkit kiosztottam magam körül, de úgy éreztem ez még belefér. Estig dolgoztam az egészen úgy, hogy végül az étkezőasztalnál aludtam el. Reggel ijedten keltem fel, ugyanis egy csomó dologgal el voltam maradva. Idegesen vettem elő a telefonomat és tárcsáztam Petert.

- Szombat hajnal van Lia... - ásított.

- A torta nem került be a hűtőbe, a lufik nem érkeztek meg, a pincérek ki tudja merre... és be kell ugranom Blairhez... - mondtam szinte sírva.

- Nyugi, 20 perc. Ott leszek és megoldjuk. - tette le, de meg ezzel sem tudott megnyugtatni.

Idegesen sétálgattam a lakásban és eközben mindig valamit odébb raktam. Peter érkezésével sikerült egy kicsit megnyugodnom. Elintéztünk egy másik tortát és Ned hozza a lufikat. Szinte minden megoldódott.

- Köszönöm, hogy segítesz. - mosolyogtam. - De most el kell mennem Blairhez. Remélem nem sejt semmit. Szólj Nednek, hogy nem sokára jöjjön, mert így is szétáll a fejem...

- Ne aggódj. Minden rendben lesz! - pacsiztunk le.

Gyors elugrottam Blairhez. Kedvesen fogadott, majd vázoltam neki a helyzetet.

- Mit szólnál hozzá ha ma feljönnél hozzánk az este? - tapsikoltam.

- Az naon király lenne! És egész éjjel pletykálgatnánk és kiennénk a hűtőt... - álmodozott Blair.

- Nem rossz ötlet. - nevettem.

- Amúgy, most hogy kettesben vagyunk... - vette halkabbra a hangját. - Te és Peter? Mi van közetek? Mert am annyira cukorborsók lennétek együtt!!!

- Nem vagyunk együtt. - vágtam rá nyugodtan. - Egyáltalán nincs semmi köztünk.

- Pedig mennyire arik vagytok amikor kettesben vagytok! - áradozott nekem.

Másfél órán keresztül beszélgettünk, bár volt olyan pont amikor a semmiről dumáltunk. Kiderült, hogy van az a helyes srác a suliban akiért odáig van meg vissza és, hogy teljesen belezúgott. Kidumáltuk az összes pasit. Igen. Flasht is. Nem sok újdonságot tudtam meg, még mindig a kegyeimre hajt. Pff.
Ezután hazarohantam és megnéztem hogy haladtak a fiúk. Egész jó munkát végeztek, nem volt szükség nagy változtatásokra. A buli előtt Peter és Ned már felöltöztek én viszont még rohangáltam a házban. Mikor először megláttam Petert abban a zakóban, akkor egy kicsit meghökkentem, mert nagyon jól állt neki. Oda is mentem hozzá.

- Lassan megérkeznek a vendégek... - igazítottam meg a ruháját, miközben ő folyton a szemkontaktust kereste velem. - Ne várd, hogy mindig én öltöztesselek!

- Szerintem boldogulok nélküked is! - mosolygott.

A vendégek megérkeztek és a DJ-énk... Nos csak Flash volt az aki ilyen rövid időn belül szóbajöhetett. Felvettem gyorsan a ruhámat, majd leszaladtam a nappaliba.

- Blair? - kiáltottam Peternek. De ő csak nézett. - Mi van?

- Semmi. Mit kérdeztél?

- Blair hol van?

- Nem láttam. Szerintem még nincs itt...

- Megkeresem! - indultam meg a kijárat felé.

Kiléptem az ajtón és idegesen megcsörgettem Blairt. Elsőre nem vette fel ezért elkezdtem aggódni. Leültem az utcában található padok közül a legközelebbire és ott vártam egy kicsit. Néhány pillanattal késő egy árnyék jelent meg a hátam mögött. Hirtelen meg akartam ölelni, mert azt hittem Blair érkezett meg, de csalódnom kellett. Flash kicsit furán nézett rám.

- Bocs azt hittem Blair az... - mondtam szomorúan.

- De azért örülsz, hogy én vagyok nem? - mosolygott tárt karokkal. - A suli legmenőbb diákja áll veled szemben.

- Egyben a DJ is. Menj vissza és tedd a dolgod! - húztam vigyorra a számat.

- Nincs kedved velem maradni? - tette fel a (költői) kérdést, majd közelebb lépett felém.

Ekkor egy fekete autó parkolt le a házunk előtt. Blair kiszállt belőle és felénk közeledett. Kérdőn nézett ránk.

- Ti együtt vagytok??? - nézett nagyot. - Lia...?

- Nem! - vágtam rá. - Menjünk!

Karon fogtam a barátnőmet és bekísértem az épületbe. A többiek tapssal fogadták. Kezdődhetett a buli a születésnapossal. Amég mindenki tombolt addig én a konyhában szorgoskodtam. Kivettem még néhány üdítőt a hűtőből, majd mikor megfordultam Blair nézett rám szigorúan.

- Úristen. Ma mindenki meg akar ijeszteni? - fogtam a mellkasomat.

- Te és Flash? Ne alacsonyodj le az ő szintjére. Peter jobb választás.

- Szingli vagyok és úgy tervezem, hogy az is maradok egy időre.

- Nem kapkodod el a választást. - tette karba a kezét.

- Szálljunk le erről a témáról. Inkább mutass be a pasijelöltednek! - mosolyogtam.

Nevetve mentünk vissza a többiekhez, majd Blair megkereste Adamet a pasiját. Addig odamentem Flashhez, hogy a turbékoló párnak egy lassú számot kérjek.

- Ha Blair visszér kéne valami lassú! - ordítottam a zajban.

- Ti lányok olyan unalmasak vagytok... mindig ez a romantika... - mondta.

- A magad nevében beszélj! - vigyorogtam, mire közelebb hajolt.

- Ha nyomok egy lassút akkor táncolj velem!

- Eszemben sincs taplókkal táncolni...

- Pedig velem egy élmény lenne!

- Ezek csak üres szavak! Pff. Cselekedni is kéne néha! - nevettem.

Eközben Peter lépett felénk.

- Akarod, hogy cselekedjek? - vigyorgott.

- Persze csak ha van merszed!

Épp megcsókolni akart, mikor Peter közbelépett.

- Hé, szállj le róla! - állt közénk.

- Pöcsi Parker húzzá el innen! - váltott romantikusból gerinctelen féreggé.

Meglepetésemre Peter nem hagyta annyiban és védelmezően elém lépett. Flash pedig egyből nekiment. Lekevert egyet Peternek, aki másodpercek alatt a földre került. Erre mindenki körbeállt minket és együtt ordibáltak, hogy "Bunyó, bunyó!!!". A barátom fel akart állni a földről, de Flash még hasonrúgta szegény gyereket. Na és itt durrant el az agyam.

- Flash állj le!! - ordibáltam előtte, de mintha meg se hallott volna, folytatta tovább a verekedést. - Elég!

Elé álltam és megpróbáltam leállítani, mikor úgy éreztem szavakkal nem lehet akkor már emeltem rá a kezem, hogy le tudjam ütni mielőtt nagyobb kárt tesz. Ezt a  mozdulatomat Peter megakadályozta azzal, hogy felállt és a vállamra tette a kezét.

- Nem kell megverned. Megoldom... - suttogta a fülembe, mire megborzongtam a hangjától.

- Tudom mit csinálok! - vertem be egyet Flashnek, olyan erővel, hogy elesett.

- Ribanc... - mondta dühösen.

Ám ezt a kijelentést Peter nem hagyta annyiban.

- Hogy mersz így beszélni vele? - esett neki dühösen.

- Pöcsi Parker azt hiszed erősebb vagy? - nevetett Flash.

A szám elé raktam a kezem és már tehetetlenül álltam a két fiú között. Egyedül Ned cselekedett.

- Srácok! A bulinak vége menjetek haza! - mondta a mikrofonba.

- Flash elég! - szedtem szét őket. - Menj el!

Szó nélkül kisétált a tömeggel.
Csak 4en maradtunk a káosz közepén. Szomorúan huppantam le a kanapéra, miközben Blair a haját igazgatta a tükörben. Ned bátorítóan megölelt.

- Azért nem volt rossz a buli! Flash nélkül tarthatnál még néhányat... - vígasztalt kedvesen.

- Mennyi az idő? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

- 22:46. - mondta Peter az ablakon át bámulva.

Én felálltam és neki kezdtem a takarításnak.

- Jobb lesz ha ti is mentek. Késő van, nekem pedig még sok dolgom. - vettem elő a seprűt.

A fiúk segíteni akartak, de elutasítottam és hazaküldtem őket. Blair arra hívatkozva, hogy ez az ő születésnapja, nálam töltötte az éjszakát. Elpakolni nem nagyon segített, de legalább volt társaságom. A konyhában mosogattam, míg ő a torta maradékát falta.

- Adammel mi lett végül? - kérdeztem.

- Nem haragudott meg amiért elkülted. - nevetett. - Annyira jól alakulnak köztünk a dolgok.

- Én tehetek az egészről. Miattam ment tönkre az estéd.

- Flash tette tönkre. De mond mit csináltatok? - nézett rám érdeklődően.

Megtöröltem a kezemet és a konyhapultnak támaszkodtam.

- Adj egy szeletet! - tereltem a témát. Blair átnyújtotta a tányért és talán egy kicsit mohón falni kezdtem.

- Ezek a srácok az előbb verekedtek. Ráadásul Peternek lett néhány sebe is....

- Én csak... - kerestem idegesen a szavakat. - Csak... flörtöltem vele... mert hát... miért ne? Fiatalok vagyunk... élvezem az életet...

- De pont Flash-sel? Ez azért durva.

- Hidd el már bánom amit tettem. De meg kell értened... Egy pillanatig normális volt és kihasználtam a pillanatot... - túrtam bele a süteményembe.

- De jött a hősöd és kimentett a gonosz varázsló karjaiból! - mondta varázslatosan.

- Peter csak úgy érezte tartozik nekem. Tudod mert mindig kiállok mellette és mert bevertem Flashnek. Ne gondold túl!

- Én ugyan nem gondolok semmit! - nevett fel miközben berakta a mosogatóba a tányérját.

- Ha már így említetted. - kezdtem miközben a szobám felé vettük az irányt. - Milyen sebei vannak Peternek? Ugye nem súlyos?

- Egy kicsit lila a szeme, de nem komoly. - vonta meg a vállát.

- Szegény. Mindezt miattam... - tettem a szám elé a kezem.

- Vagy inkább érted! - húzta fel a szemöldökét Blair, mire én dühösen néztem rá.