Gyengéd csókot lehelt az ajkamra én pedig reagálni sem tudtam, olyan hirtelen történt az egész. Peter elhajolt tőlem és mélyen a szemembe nézett. Egy szót sem bírtam kinyögni csak a szapora lélegzetemet lehetett hallani. Mikor ezt ő is észrevette akkor egy lépést hátrált.

- Bocs! Ezt nem lett volna szabad... én... - kereste a szavakat.

- Nem... ezt tényleg nem kellett volna... - nézegettem a padlót idegesen. - Azt hiszem most megyek...

- Rendben...

Hátrált néhány lépést, eközben végig engem nézett. Lassan lesétáltam a lépcsőn és igyekeztem nem visszapillantani rá. Mikor kiléptem a házból akkor Steve letámadott.

- Hol voltál? - kérdezte mosolyogva.

- Most inkább ne kérdezz semmit. - válaszoltam zaklatottam.

- Mi történt? Zaklatottnak tűnsz.

- Mert az is vagyok. - húztam fel a sisakot.

Mielőtt elindultunk volna, vetettem egy pillantást Peterék ablakára. Jól sejtettem, hogy onnan figyel minket. Az arcát nem láttam rendesen, de biztos vagyok benne, hogy ő is összezavarodott.
Belekapaszkodtam Steve derekába, majd elhajtottunk. Otthon szótlanul felmentem a szobámba és a Kapitány is követett.

- Hé! Várj! Lia! Mond mi volt? - futott utánam.

Idegesen borultam be az ágyamba. Mikor Steve utolért akkor leült mellém.

- Elmondod? - kérdezte.

- Nem tudom... én én... én már nem értek semmit... - kezdtem sírós hangon. - Erre vártam... arra, hogy végre megcsókoljon és bevallja az érzéseit... de nem úgy történt ahogy vártam...

Odanyújtott nekem egy zsebkendőt.

- Megtette és... én nem tudtam reagálni... elbasztam... ő sem mondott semmit... - sírtam a barátom vállán. - Mi van akkor ha mégsem szeretem? Ha csak elhitettem magammal az egészet?

- Láttam ahogy ránézel. Abban biztos lehetsz, hogy szereted őt. És ezek szerint ez kölcsönös.

- Akkor hol a Happy End? A hintó, a nagy buli... - néztem magam elé.

- Ehhez talán még fiatal vagy. - mondta végül Steve.

- Na és ha mind a ketten szeretjük egymást akkor én miért sírok itt? Miért van ez? - törölgettem a szemem.

- Hidd el az élet igazságtalan. - sóhajtott.

Néhány percig csöndben ültünk, majd a Kapitány megszólalt.

- Mennem kell.

- Ne, kérlek! Most ne hagyj magamra! - néztem rá félve. - Szükségem van rád!

- Ahogy a többieknek is. - simogatta meg a fejemet  - Még beszélünk! Szeretlek!

- Én is... - mondtam szomorúan.

Lassan kisétált az ajtó én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.
Másnap is ilyen volt a hangulatom. Kár volt elpazarolni az időt, még nincsenek becsomagolva az ajándékok. Van 1 napom arra, hogy összeszedjem magam.
23-a reggel fáradtan keltem ki az ágyamból. A fürdő felé vettem az irányt és megcsináltam a hajamat. Eközben Blair hívott.

- Szia Amelia!

- Szia! - kiálltottam neki.

- Ki vagyok hangosítva? - kérdezte.

- Igen, épp készülődök.

- Merre mész?

- Megyek vásárolni...

- Szuper, én is! - mondta boldogan. - Nincs kedved együtt menni?

- De persze! Egy óra múlva a plázánál!

- Rendben ott várlak! Szia!

- Szia! - nyomtam ki.

Felkaptam a táskám és elindultam kifelé, de apa megállított.

-Jó reggelt! Csak nem temetésre mész? - célzott a fekete szerelésemre.

- Nincs jó hangulatom... - mondtam neki lelombozva. - Happy?

- Mindjárt itt lesz. Várd meg kint! - mutatott az ajtóra.

- Rendben - indultam meg.

Néhány percen belül Happy meg is érkezett. Elvitt a plázához és Blairrel bevásároltunk amég nyitva voltak az üzletek. Vettem csomagolópapírt és néhány apróságot amire még szükségem volt. Blair meglátta élete táskáját, de a kerete most nem futtotta neki. Még lehet visszanézek azért a táskáért...
A nagy vásárlás után hazamentem és nekiálltam elkészíteni az ajándékokat. Ned Star Wars-os Legot fog kapni, Steve filmeket, Blair a táskát és mozijegyet, anya ékszert apa pedig parfümöt. Na és ott van Peter, akinek az ajándékán 1 hónapja dolgozok. Vagyis leginkább a ruháját nehéz volt megszerezni, de apa végül hamar beadta a derekát. Emellé pedig egy bekeretezett kép hármunkról: Peter, Ned és én. Semmi komoly. Mégis csak személyesen akarom átadni. A pókruhát féltem, hogy valaki megláthatja.
A napom ezzel ment el és nagyon enni sem ettem. Remélem anyáék nem aggódnak az egészségem miatt. Este direkt korábban feküdtem le aludni, hogy délelőtt el tudjak menni Peterhez. Nem beszéltünk a csókunk óta és ő sem nagyon keresett engem. Nem tudom jó ötlet e odamenni hozzájuk, mégis látni akarom őt.
Este lefekvés előtt még vártam hátha megjelenik az ablakom alatt. Milyen jó is lenne... Ha nem viselkedtem volna olyan hülyén a csók után.
Várható volt, hogy nem jön el. Szomorúan aludtam el.
Az álmomban Peter megjelent. De el is ment Lizzel.
Éljenek a rémálmok.
Zaklatottan keltem fel az éjszaks közepén. Olyan sok érzelem dúlt bennem, hogy muszáj volt sírnom. Nem aludtam többet aznap este.