Vankon kívül több ország és fegyvergyártó cég is próbált Vasember páncélokat létrehozni. Köztük Justin Hammer is...
Számomra ismerős a név és nagyon jól tudom kicsoda is ő. Nem feltétlen gyanakszom rá, de jobb félni mint megijedni. Végül is Vanko nem biztos, hogy még él... lehet tényleg meghalt. Ha viszont mégsem akkor hogy szabadult ki? És vajon mi a terve. Készítettem egy digitális táblát a meglévő információkról. A páncélt többen is létre akarták hozni, de csak Ivannak sikerült... Miért? Egyedül nem tudta volna megcsinálni, hisz Hammernek is egy egész cég kellett, de még így sem sikerült neki. Hacsak el nem lopta a terveket. Honnan lophatta?
Túl sok kérdés nekem egyszerre. Ha Peterrel együtt dolgozhatnánk biztos többre mennénk, de így... Túlságosan lassú vagyok.
Néhány órával később teljesen kidőltem és reggelig aludtam. Üdv szombat! Épp vissza akartam feküdni mikor valaki lezuhant a szobámba a tetőn keresztül.

- Thor! - kiálltottam neki fáradtan. - Muszáj volt? Aludnék!

- Én vagyok Odin fia, Thor a mennydörgés istene...!

- Hagyd a monológodat másnak! Fáradt vagyok!

- A kis Amelia! Atyádat keresem a Fémembert!

- Kimész az ajtón, lépcsőn le és ott az első ajtó balra. - igazítottam el.

- Hálám üldözni fog Amelia!

- Fáradt vagyok a futáshoz úgyhogy kösz de nem! - feküdtem vissza.

Aludtam még pár órát, majd összeszedtem magam és elindultam a plázába Blairrel. Megtudtam, hogy a suli leghelyesebb pasija hívta el és azt is hogy már randiztak ezelőtt. Blair magának egy kék habos-babos ruhát választott ki, míg én egy sötétlila visszafogodtabb ruha mellett voksoltam. Minden szép és jó lett volna ha Sarah és a barátnői nem kötnek belém.

- Nicsak ki van itt? Hát csak nem a nagy híresség? Ms Stark! - nevetgéltek rajtam. - Merre van a pornép? Peter és Ned? Olyan szánalmas vagy, hogy mutatkozol velük.

Ekkor lépett elő Blair is.

- Sarah húzz el innen! Lia sokkal szebb nálad! Jobb lesz ha ezt elfogadod!

- Nekem te be ne szóljál ribanc!

- Blair gyere! Ne vesztegesd az idődet olyan emberekre akik nem érdemlik meg! - rángattam el onnan.

- Hogy bírod ezt? - kérdezte tőlem később. - Én tutti nekik rontottam volna.

- Napi szinten kapom ezt a közösségi médiából...

- Ez szörnyű... - szontyolodott el.

- Ne rágódj ezen! Inkább nézzünk be ide is! - mutattam a cipőboltra amire még Blair sem mondhat nemet.

Miután sikeresen felvásároltuk ezt az üzletet is, azután Happy hazavitte Blairt, majd engem. Apa és Thor nagyon agyaltak valamin így inkább hagytam is őket, de a tetőm jobban érdekelt. Ugyanis még mindig volt egy lyuk rajta. Apa szerint hamar befoltozzák, hát remélem is. Nem lenne jó ha beesne az eső a hó vagy Thor. Bár az utóbbi lehet még beesik hozzám néhányszor.

A hétvégét egyedül töltöttem és az elkövetkezendő napokban sem volt semmi különös. Én Ivan Vanko után nyomoztam egyedül, Peter Liz után csorgatta a nyálát, Liz pedig Pókemberről álmodozott.
A bál napján mindenki izgatottan lépett be az épületbe. Mindenhol erről volt szó. Blair és Wanda olyan izgatottak voltak, hogy konkrétan idegrángásuk lett. Épp kémiára indultam Lizzel, mikor Flash megállított a teremben.

- Ha még nincs partnered akkor...

- Kopj le! - mondtam neki és leültem Peter mellé.

A kettőnk közti viszony folyamatosan romlik ami kikészít. Óvatosan rá pillantottam, de nem tudott egyikőnk sem megszólalni. Egész órán csendben ültünk. Az ebédszünetben Liz és a lányok nem voltak az ebédlőben így egy üres asztalnál foglaltam helyet.
Ned mikor észre vett, akkor elkezdett integetni, de én csak megráztam a fejem. Majd Peter is felém fordult. Tekintete üres volt, mint a vasárnapi postaláda. Felálltak és megindultak felém tálcákkal együtt.

- Szia Ned! - köszöntem a kalaposnak.

- Miért nem ültél mellénk?

- Bocs, de nem ülök a barátod mellé ha nem muszáj! - utaltam Peterre aki PERSZE mellettem foglalt helyet.

- Szóval haragszol rá... - kezdte Ned.

- A fején találtad a százasszöget! - pacsiztam le vele.

- Gondolom azt nem mondod meg miért...

- Őszintén szólva megleptél Ned! Jobban értesz a nőkhöz mint azt elsőre gondoltam!

- Lia, mond el a mi a bajod velem! - szállt be Peter is.

- Ned, megmondanád a barátodnak, hogy hagyjon békén a hülye kérdéseivel? - gúnyolódtam.

- Azt hittem kinőttél az ilyen gyerekes dolgokból. - méregetett gyanúsan Ned.

- Van amiből sikerült! - mosolyogtam.

- Lia...! - kezdte megint Peter.

- Ned, megmondanád a barátodnak, hogy ha nem tud semmi értelmeset kinyögni csak a nevem ismételgetésén kívül akkor kopjon le!! - emeltem fel a hangomat.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan!

- De... én... igen is komolyan gondolom! - mondtam egy kicsit akadozva.

- Az a bajod, hogy szerintem őrültség egy halott ember után kutatni? - nézett rám Peter, de bár ne tette volna mert megolvad tőle a szívem.

- Részben... - adtam be a derekam.

- Szerinted van értelme kutatni utána? - kérdezte.

- Jó okom van rá! Peter rád sem ismerek! Te nem ilyen vagy! Az igazi Peter Parker segítene nekem és kíváncsi lenne!

- De azért megvannak a határaim!

- Mikor húztál te határt? - néztem rá.

- Mindig is voltak.

- De te mindig átlépted őket! Azt ne mond, hogy apa vagy Liz miatt vagy ilyen... - temettem a kezeimbe az arcomat.

- Hogy jön ide Liz? - nézett rám kérdőn.

- Bocs Ned, de kezd elegem lenni belőle! - álltam fel és otthagytam őket.

Mikor az utolsó óráimnak is vége lett, akkor minél előbb el akartam húzni a csíkot. Épp sétáltam le a lépcsőn mikor valaki megragadta a karomat.

- Mi van?? - néztem hátra idegesen. - Bocs Ned... nem rád számítottam...

- Figyelj... kéne a segítséged...! - kezdte.

- Rendben, mond!

- Nem támogatom, hogy Peter és Liz együtt legyenek, de ha már a sors így hozta és szerinted is fontos Peter boldogsága akkor kérlek gyere át hozzá és...

- Szóval öltöztessem fel? Felejtsd el! - akadtam ki.

- Tedd meg Peterért! Ha fontos számodra akkor segítesz neki! Mert ugye szereted, nem? - nézett rám.

- Rendben rendben! Egy óra és felmegyek hozzájuk! - egyeztem bele.

- Igazi barát vagy Lia! - ölelt meg.

- De akkor most sietek! Ha időben oda akarok érni! - mosolyogtam és azonnal hívtam Happyt, hogy sürgősen szállítson haza.

Otthon gyorsan felöltöttem az estéji ruhámat és összeraktam a "Peterbálbamegy" csomagot. 40 percen belül már vissza is értünk. Becsengettem hozzájuk és May néni nyitotta ki.

- Szervusz Lia! Talán rosszul tudom, de általában a fiúk szoktak a lányokért menni... - köszöntött.

- Nem én nem Peterért jöttem. Hanem segíteni. - sétáltam be a lakásba ahol az említett személy meglepetten nézett rám. - Ned küldött, hogy kaparjalak össze!

Tapsoltam és betereltem a srácot a szobájába.

- Ha jól tudom még sehol nem tartasz a ruhaválasztással pedig néhány óra múlva álmaid nőjével fogsz táncolni... - pakoltam elő, ügyelve arra, hogy a tekintetünk ne tudjon találkozni.

- Hát igen... May akart segíteni... - nézett rám még mindig meglepődve.

- Hoztam neked néhány öltönyt... remélem jó a méret... - helyeztem Peter elé az egyik ruhát. - A fehér nem áll jól... maradjunk a feketénél...

Még mindig távolságtartó voltam vele annak ellenérte, hogy átjöttem segíteni. Mikor megtaláltuk a megfelelő öltönyt akkor jött a nyakkendő.

- Csokor legyen? - kérdeztem rá se nézve. - Neked inkább hagyományos nem?

- Nem is tudom...

- Tessék kösd meg! - adtam a kezébe egy hagyományosat.

Eközben megnéztem az időt. Késésben voltam. Megláttam,hogy Peter ott szerencsétlenkedik a nyakkendővel.

- Várj segítek! - vettem ki a kezéből.

Az arcunk ebben a néhány másodpercben annyira közel volt, hogy azt hiszem a szívem kihagyott egy ütemet. A homlokunk összeért és lassan lehúnytam a szemem. Ezt az idilli pillanatot May néni szakította meg.

- Peter! Hamarosan indulnod kell! Készen vagy? - nyitott be, mire elengedtem a nyakkendőt és egy lépést hátráltunk.

- Egy perc és kész! - mondtam, majd kiment és becsukta az ajtót.- Figyelj... bekopogsz és üdvölzöd a családját! Bókolsz neki, mond hogy milyen gyönyörű a ruhája! De ne túl sokat! Az már idegesítő! Mikor odaértek akkor a megfelelő számra kérd fel lassúzni! Remélem tudsz táncolni...

Némán megvakarta a homlokát, amiből arra következtettem, hogy nem tud.

- Na szóval... Liz a kezét a nyakad köré helyezi... így... te pedig a derekát fogod meg... így... - mutattam meg neki. - Majd lassan elkezdesz lépkedni...

Azon kaptam magam, hogy Peterrel táncolok.

- Köszönöm... - suttogta.

- Nednek köszönd! Ha ő nincs én meg se jelenek nálad.

- Ha te nem vagy akkor az se biztos, hogy jól fel tudok öltözni... - húzta mosolyra a száját amitől elpirultam.

- Most már elengedhetsz! - mondtam, de egyikünk sem akarta befejezni. - Oda kell érned Lizhez...

Mikor kimondtam a lány nevét Peter azonnal elengedett. Összeszedtük a cuccunkat és kimentünk a szobából.

- Hogy festek? - nézett rám és Mayre.

- Mint egy úriember! - nézett nagyot May

- Idő van! El ne késs a randiról! - mutattam az órámra.

- Nem fog mert én viszem kocsival! - állt meg mellettem May néni. - Téged is elvigyünk?

- Nem kell... Happy már itt van értem... Szia Peter! Jó bálozást! - öleltem meg.

- Szia Amelia! - köszönt el.

Néhány perccel később már Happy mellett ültem az autóban.