Vedd fel ezeket. - dobtam Loki felé egy adag ruhát.

Semmi különleges nem volt benne, egyszerű egyenruhát kapott ő is, mint itt mindenki más. Talán ennek köszönhetően kicsit egyenlőbbnek tűnt itt mindenki. Nem mertem megkérni az istenkét, hogy kezdjen valamit a hajával is, így az maradt olyan amilyen. Nem gondod. Nem üt el annyira a fekete felsőjétől. Csak most vettem észre mennyire zöld szemei vannak. Nem is láttam még ilyet. Persze az is lehet, hogy csak lencse, abból minden féle szín létezik.

Miután nagy nehezen magára szenvedte a ruhákat, furcsa tekintettel pillantott rám.

-Mi az?

-Mit kezdjek ezzel a madzaggal a csizmában? - kérdezte a cipőfűzőre mutatva.

Atya ég, ilyenkor alig tudom elhinni a szavait. Vajon csak szórakozik, vagy ezt komolyan is gondolja? Ki az aki nem ismeri a cipófűzőt?

-Hol nőttél te fel? - kérdeztem kínomban nevetve, miközben meghúztam a bakancsán a fűzőt, majd megkötöttem.

-Egy kastélyban. - felelte úgy, mint ha mi sem lenne természetesebb.

Oh, hogy egy kastályban. Mik ki nem derülnek itt? Talán még herceg is? Egyre jobb.

-Valóban? És király vagy herceg voltál?

-Mindkettő voltam. - felelte halkan, de nem nézett a szemembe.

Először majdnem elröhögtem magam, de aztán kezdtem megsajnálni. Látszott rajta, hogy ő tényleg elhiszi azokat a marhaságokat amiket mond, és ezek a lelkében mély nyomot hagynak. Arra is gondoltam, hogy valami trauma érhette, és ezt próbálja ilyen módon feldolgozni, de ez mégis túl sok. Találkoztam már ilyennel, nem is egyel, de az közel sem volt ehhez fogható.

-Itt úgy kell viselkedned, mint egy... Egy szolgálónak. Tudod, a férfi aki bejött hozzád, itt ő úgymond a király.

Próbáltam úgy felvázolni a helyzetet, hogy nagyjából megértése, hogyan is működnek itt a dolgok.

-Amber, nem vagyok bolond. Tudom, hogy hol vagyok, ahogyan azt is, hogy ki volt a férfi aki bejött hozzám.

Oké, talán annyira mégsem durva. Ezek szerint a jelenben tisztán tájékozódik, csak a múltra használja a sajátos hasonlatait.

-Na, kész is vagy. - csaptam össze a tenyerem mire nagy nehezen felszenvedte magára a sokadik felsőt. - Körbevezetlek, és ismertetem veled a szabályokat elsősoron.

-Ezek itt, ahol most vagyunk, valamilyen tudományos szobák? - kérdezte Loki.

Ha tudományos szobának nevezzük, akkor nagyon szépen fogalmazunk, de egyébként az, igaza van.

-Igen, laborok, ez itt a hetes számú, ha pontosítani szeretnék. - mutattam az ajtó feletti táblára. - Igazából minden terem felett van egy ilyen ismertetőkártya, valamint egy szám. Jelenleg a földszint alatt vagyunk három szinttel. A lifteket ott találod. - mutattam a folyosó végére. - A bázis nagyon régi, így a liftek is kissé elavultak.

A liftben Loki értetlenkedett egy sort, hogy mennyire felesleges találmány ez a lift, és hogy az idióta midgardiak még bonyolítják is minden féle gombokkal. Nagy nehezen sikerült elmagyarázom, hogyan is működik a szerkezet, és eztán nyugodt lelkiismeretel léphettünk ki a mínusz kettes emeleten. Ez egy kiképzőszint volt, kisebb és nagyobb termekre osztva. Szerintem én az életem nagy részét itt töltöttem, úgy ismertem ezt a helyet akár csak a tenyeremet.

-Itt lesznek majd a te kiképzéseid is.

-Nekem erre nincsen szükségem. - felelte emelt fővel. - Ezek a bolondok nem tudnak nekem újat mutatni. Sokkal jobb vagyok náluk.

Jah, nyilván. Mégis te voltál egy ágyhoz kötözve, csövekkel a harodban, mint valami kísérleti állat.

-Az elhiszem, de ezt ne áruld el nekik. Had lepődjenek meg, a végső célnál.

-Okos vagy. - nézett felém bizonytalanul. - Ez furcsa. Úgy gondolkodsz mint én.

-Ez sértés vagy dícséret? - kérdeztem már szinte kínomban nevetve.

-Annak veszed, aminek akarod. - vonta meg a vállát.

Szerintem egyáltalán nem gondolkodom úgy mint ő. Én tisztán látom, hogy mi van körülöttem, és abszolút reálisan gondolkozom. Ellentétben Lokival, aki egy álovilágban él, ahol herceg. Azt sem tudom mit akarhat a Hydra ettől a pasastól. Mikor először találkoztunk, akkor többnyire ő is a Tesseracht miatt volt ott. Vagyis, ez a legvalószínűbb, így könnyen lehet, hogy azzal lépett le. Apám már rég óta kutatja azt a bizonyos tárgyat, sőt mondhatni az egész családunk. Már a világháború idején is volt nálunk elméletileg. Gyakorlatilag meg könnyen lehet, hogy az egész egy kitalált baromság. Viszont az a legésszerűbb, hogy a Hydra azt feltételezi, a kocka még mindig Lokinál van. Ha valóban így lenne, akkor az isten fickó nagyon jól csinál valamit, talán még engem is átver. Azért nem árt óvatosnak lenni, hisz nem ismerem őt.

-Itt a földszinten balra irodák vannak, jobbra szobák. Valószínűleg te is kapsz majd egy ilyen kis kabint.

-Nahát, Amber... - hallatszott a már szinte kedvencemmé vált gúnyos hang a hátam mögül.

Lassan fordultam meg, és egyenesen a drága bátyám szemébe pillantottam. Ez volt az amit szerettem volna elkerülni.

-Mit akarsz?

-Valaki látni óhajt téged, a második szinten. - nétett rám gúnyosan vigyorogva.

A második szinten van az az edzőterem, ahol ebben az időpontban éppen jelenésem lenne.

-Áh, ő a főnök csicskája. - kacsintott rám Loki. - Nálunk is volt ilyen, mik...

-Ki a franc engedte ki ezt? - mutatott Nathaniel Lokira.

Pocsék érzés, de könnyen lehet, hogy ő maga többet tud a mi istenkénkről mint én magam.

-Őt. Nem ezt. És én voltam, természetesen apánk beleegyezésével. Valamint az edzésem is más időpontban van, de rettentően hálás vagyok a figyelmességedért.

Vágtam egy mézem mázas mosolyt, majd sarkon fordultam, és Lokival a nyomomban elhagytam a helységet. Nem tudom, hogyan fogom még elkerülni Nathanielt ebben a pár hétben. Abban reménykedtem, hogy ő valami távoli helyen lesz küldetésen, de jelenleg nagyon úgy fest, hogy nem. Viszont Loki kiállt mellettem. Azzal az egy kijelentésével, valahogy éreztem, hogy nekem akart kedvezni, és ez igazán meglepett. De... Az is lehet, hogy csak be akart szólni valakinek.

-Hmm... A testvéred nagyon hasonlít rád. Pontosan olyan számító, és ravasz mint te.

Igen, tévedtem. Nem engem védett, csak be akart szólni valakinek.

-Ez nem igaz. Csak külsőre hasonlítunk. - zártam le a témát.

-Abszolút nem.

-Nem ismersz. Sem engem, sem őt. Két perc beszélgetésből nem szűrheted ezt le. - feleltem ingerülten.

Körülbelül két óra alatt körbevezettem Lokit azokon a helyeken, amelyekről tudhat. Nem bízok benne, egyáltalán nem, viszont szükségem van rá. Nélküle nem megyek innen sehová.

Este fáradtan zuhantam az ágyamba. Bárcsak én is átlagos lehetnék. Olyan, mint a többi gyerek. Iskolába szeretnék járni, olyan dolgokat tanulni, mint a többiek. Szabadon szeretnék sétálni egy parkban, úgy, hogy nem küldenek rám egyetlen fejvadászt sem. Szeretném, ha valaha elmehetnénk könyvtárba. Szeretnék... Szabad lenni...