Hajnalban álmosan nyújtóztam az ágyban. Az egyik könyv ihletet adott a teremhez, így annyira izgatott voltam, hogy képtelen voltam lehunyni a szemeimet. Gyorsan felkaptam magamra az aznapi ruháimat, majd egyenesen apám irodájába siettem. Sosem értettem miért nem mozdul ki onnan. Nem a biztonság fűzte oda, az száz százalék.

Hideg arccal mért végig, és én is magamra öltöttem egy halálosan komoly maszkot.

-Tudni szeretném, ki az a férfi a hetes laborban. - szóltam magabiztosan.

-Miért érdekel ez téged? - kérdezte kíváncsian.

Valószínűleg megsejthette, hogy valamit tudok, így most muszály volt másokra terelnem a bűneimet.

-Azt hallottam senki sem tudja megtörni. Egy szót sem szól, de úgy vélem más módszerrel is meg lehetne oldani a problémáinkat.

Tudtam, hogy ezzel most igen csak felkeltettem az érdeklődését, ami egy remek kezdet.

-Hallgatlak. Bár bevallom kétlem, hogy pont te fogod megtörni azt az embert.

Isten a fickó nem ember, nektek nem említette? Érdekes...

-Nincsen szükség arra, hogy megtörjék, hogy kínozzák. Elég, ha a bizalmába férkőzünk. - tettem fel a javaslatomat.

-Egy ilyen sosem fog megbízni senkiben, főleg nem benned.

Nem értem a feltételezést, de rendben. Elfogadnom a döntésedet. Akkor jön a B terv.

-Tévedsz. Ismerem őt. - mondtam pislogás nélkül.

Erre mint aki szellemet lát úgy nézett rám. Nem hitt el nekem egyetlen szót sem. Más esetben azt mondanám, nagyon jól teszi, de most nem ártott volna ha elhiszi.

-Ugyan honnan? - kérdezte kritikus hangon.

-A SHIELD bázisán már találkoztunk. Mivel ezen a helyen rajtam kívül senkit sem ismer, így csak rám tud támaszkodni, ahhoz pedig kell egy minimális bizalom, amit lassan, de mindenkinél lehet növelni. Én megtudom tőle, amit akartok. Nem fogok csalódás okozni apa.

Úgy tűnt elgondolkodik. Ez azért elég erős érv volt, ami valljuk be, neki is hasznos. Óh ha tudná mik is a valós szándékaim...

-Vállalod érte a felelősséget?- kérdezte végül.

Na ná, hogy nem. Ez a fickó nem százas, ki tudja miket művel. De nem számít, majd rá kenjük másra.

-Természetesen.

-Egyetlen esélyed van Amber. Ha szökni próbál, vagy megöl valakit, mind a ketten ugyanazt a büntetést kapjátok. Már neked sincsen több esélyed. - nézett rám.

Én csak némán biccentettem. Rendben, legyen így. Nincsen szükségem több esélyre, hisz úgyis elhúzok innen úgy, hogy soha nem fognak megtalálni.

Rezzenéstelen arccal haladtam egyenesen a hetes laborig, ahol Lokit tartották fogva. A pasas ugyanúgy feküdt, mint legutóbb, de most nem foglalkoztam vele, hogy alszik, csak durván megráztam a vállát.

-Kegyetlen vagy Amber. - motyogta mielőtt kinyitott volna a szemeit.

-Mi? Honnan tudtad?

-Vanília illatod van. - nézett rám vigyorogva.

Na jó, nem tudom mit művelnek itt szegénnyel, de egyre furcsább. Nem mintha alapból nem lenne az, de ez most már tényleg sok.

-Na ide figyelj. - fogtam meg a haját. - Most szépen kimegyünk innen, és te azt csinálod, amit én mondok. Egyetlen egy hibát vétessz és halott vagy, megértetted?

-Nekem te nem parancsolsz, szöszi. - nevetett gúnyosan.

-Dehogynem. Bár, ha itt akarsz maradni...

-Mit kell csinálnom? - sóhajtott fel.

-Úgy tenni, mintha régi barátok lennénk. Te csatlakozni szeretnél hozzánk, és részt fogsz venni a kiképzéseken. Ennyi. És a főnök előtt bizalmas viszonyt ápolsz velem. Semmi más dolgod nincsen. Ezt eljátsszuk pár hétig, jó embereket vesztegetünk meg, és szabadok is vagyunk.

Remek terv, de elég kockázatos. Sok ember van aki elárulhat minket, az pedig akár végzetes is lehet.

-Találkoztunk mi már? Tetszik ahogy gondolkodsz. Midgardi létére egész értelmes vagy.

Mi a francot jelent az egyáltalán, hogy midgardi? És mi az, hogy egész értelmes, ez a kattos minősítget itt engem. Szépen állunk...

-Veled viszont valami nagyon nem oké. De... Csak tegyél úgy mintha egy normális ember lennél.

-Már miért tennké úgy mint az a szánalmas faj? Én isten vagyok, ezek nem érnek fel hozzám... - felelte indulatosan.

Nem lesz ez annyira egyszerű mint ahogy én azt hittem. Sokkal, de sokkal nehezebb lesz.

-Csak úgy tudsz beépülni, ha ember vagy. De azt csinálhatod isteni módon. Mit szólsz hozzá?

-Áh, kompromisszumkész egy midgardi vagy. Egye fene, segítek neked. - nézett rám, vigyorogva miközben eloldottam a bilincseit.

Talán mégsem volt ez annyira jó ötlet, mint azt elsőre gondoltam. De már nincsen visszaút. Elárultam a Hydrát, amivel megpecsételtem az egész életemet...