-Valóban? - kérdezte Loki gúnyosan.

Tisztán látható volt, hogy a hercegnek hatalmas önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne folytsa meg itt helyben.

-Úgy vélem én is, hogy van miről beszélnünk. Mire is kényszerítettelek? - folytatta tovább Loki.

-Kérlek, hagyd most ezt. - sóhajtottam. - Meg fogjuk beszélni, mert fontos, de először hallgassuk meg őt is.

Egy pillanat erejéig sem hittem Kiarának, félreértés ne sessék. Viszont mindenképpen meg akartam tudni mi álla a háttérben, és ha talán egy pici bizalmat mutatok felé, akkor megnyílik. Lehet szemét húzás, de most nincsen olyan lehetőségünk, hogy kockáztatunk.

-El kell tűnnötök Asgardból, amilyen gyorsan csak lehet. Kényszerítettek mindarra amit tettem, azt hitték ha a herceget magamhoz édesgetem, akkor marad és elítélhetik- magyarázta Kiara.

-Nevetséges. - morogta Loki. - Remélem ebbe nem élted bele magad.

-Ha itt maradtok, akkor mind a ketten halálra vagytok ítélve. Minden tanácsos szabadulni akar tőled Loki.

Hazudott, végig. Tisztán látható volt, ahogyan az ujjait tördelte, és a szemünkbe sem nézett igazán. Valakit véd, vagy valaki felbérelte, de nem a saját szándékai vezérlik az egyszer szent.

-Neked ebből mi hasznod származna? - kérdezte Loki . - Miért akarsz segíteni nekünk? Mert biztos nem a lelkiismereteddel vívódsz.

Sokáig hallgatott. Persze, hogy nem volt őszinte. Tett ő nagyban a mi sorsunkra, neki annyi kellett csak, hogy eltűnjünk innen.

-Az volt a feladat, hogy bűnösnek állítsam be a herceg. Cserébe megkímélik valaki életét. Valakiét, aki nekem mindennél fontosabb. Amber neked meg kell értened. Te is pontosan ezt tennéd a helyemben. Lokiért mindent feláldoznál, nem? - tekintett ránk bizakodva.

-Tévedsz. Mi egy kicsit sem hasonlítunk, mert én közel sem vagyok annyira aljas mint te. Ha szökni próblánánk, az első dolgod lenne, hogy bemárts minket. - feleltem hidegen.

Az érzelmeinkre nem fog hatni. Egy pillanat erejéig sem fogom megsajnálni, és biztos vagyok benne, hogy Loki sem.

-Gondolod a barátodnak meglegyelmeznek? Ki kell, hogy ábrándítsalak drágám, hisz felthetőleg már rég halott. - szólalt meg a herceg gúnyosan.

-A barátod életét kockáztatod azzal, hogy értesítesz minket. Gondolod, hogy téged nem tartanak szemmel? Hogy megbíznak benned? - kérdeztem.

Valami nagyon nem stimmelt itt. Sokszor mintha magának mondott volna ellent, csak úgy kereste a szavakat. Egy őszinte ebernek erre nincsen szüksége. De neki kellett az idő, azt próbált ahúzni a a jelentéktelen mondataival.

-Ő bízott bennem. Én nem akarok nektek rosszat. Loki, sajnálom, amit veled tettem. Tudom, hogy nem volt szép, de ez volt az egyetlen út, Amber meg úgyis mindet elnéz neked. - vetette oda.

Annyira megalázó volt már maga a hangsúly amivel beszélt rólam. Ráadásul az nem igaz, hogy mindet megbocsátok. Igen is vannak dolgok, amiket nem tudok elnézni, de elsiklok mellettük. A jövőre fókuszálok, mert azt még befolyásolhatom, ellenben a múlttal.

-Takarodj innen Kiara! Ha el akarunk tűnni innen, az csak ránk tartozik, neked semmi közöd nincsen hozzá. - indult meg felé Loki ingerülten.

Még éppen, hogy el tudtam kapni a herceg kezét, ezzel megállítva őt Kiara előtt egy lépéssel.

-Menj el! - szóltam higgadtan.

Kiara értett a szóból, és amilyen gyorsan csak tudott iszkolt is el a szobából.

-Ezt miért kellett!? Egy életre eltehettem volna láb alól!- fordult felém Loki idegesen.

-Hogyne, viszont akkor holnap mi lettünk volna a következők! Teljesen mindegy mit mond, egy szava sem igaz, de ezt te is pontosan tudod. Nincsen neki semmilyen barátja, ez tény, viszont van valaki, aki azt akarja elérni, hogy mi bűnösnek tűnjünk. - magyaráztam. - Mondjuk, nem mintha nem lénnénk azok, de az utóbbi két héten én nem tettem semmit... Te?

Azt senki sem mondatja ránk, hogy ártatlanok vagyunk. Mert az nem igaz. Loki is tett szörnyű dolgokat, ahogyan én is. Viszont Asgardot nem fenyegettük meg a jelenlétükkel, vagy nem tettünk semmit sem az emberek biztonsága ellen.

-Én sem. - sóhajtott a herceg. - Furcsa is. Csak tudnám mit akar, vagy, hogy ki mozgatja a háttérben a szálakat. Valami itt nincsen rendben Amber. Holnap döntenek, de mi alapján? Hiszen a tanács téged nem is ismer, alig tud rólad bármit, így nem ítléhet. Két hét alapján, ez nevetséges. Nekem meg már annyi van a rovásomom, hogy szimplán személyes utálatból lecsuknak.

De ez szembe megy a törvénnyel. Nem lehet érzelmek alapján dönteni a bírákank. Ilyet nem tehetnek.

-Annyira csábít a szökés, de tudom, hogy utána csak rosszabb lenne. - sóhajtott a herceg. - Te kockáztatnál? Maradnál velem Amber?

-Persze, eszedbe se jusson ilyen! Vagy mind a ketten szabadok leszünk, vagy megyünk a börtönbe.

-Nem tudhatod. Lehet, hogy soha többé nem látjuk egymást. - rázta meg a fejét lemondóan a herceg.

Viszont akkor az nem lenne igazságos döntés. Mert a bűneink, nos... Hasonló mértékűek. Bár Odin nem tud arról, hogy pontosan ki is vagyok, de ha ez kell ahhoz, hogy Lokival maradhassak, akkor bevallok mindent. Talán már éppen eleget menekültem saját magam elől is. Talán itt az ideje, hogy teljesen őszinte legyek, bármennyire is nehéz.