-Mi mondtál pontosan Odinnak? - suttogta Loki a csendbe.

Szó szerinte nem emlékszem rá, de pontosan arra akartam utalni hogy egy csicska, aki otthagyja a fiát, mikor annak a legnagyobb szüksége lenne rá. Ráadásul ezek után még őt állítja be bűnösnek. Valahol azért reméltem, hogy ezzel nem csak Odin felfokozott utálataát nyertem el, hanem azt is, hogy a király egy kicsit magába száll. Hogy újra átgonolja a múltját, és nem magát hitegeti azzal a ténnyel, hogy helyesen cselekszik.

-Elmeséltem, hogy az életedet kockáztattad értem, hogy tudtad mi vár rád, mégis idehoztál. Valamint azt is megemlítettem, hogy sértőek a rólam alkotott feltételezései, és nem vagyok olyan hazug mint ő. - sóhajtottam. - Szóval... Tuti nem lettem a szíve csücske.

Loki halkan elnevette magát. Arra számítottam, hogy ideges lesz, vagy ki akad, amiért ennyire tiszteletlen voltam azzal az emberrel, akinek többnyire a kezében van az életünk.

-Szereti ha valaki talpraesett, ha vannak elképzelései, és azokhoz a végsőkig hű. Ezt értékelni fogja. - suttogta. - Viszont élned kellett volna a lehetőséggel.

Nem értettem Loki miért mondja ezt. Elszalasztottam egy lehetőséget, igen, de az élet majd hozza a következőt. Túl sok volt az ára annak az életnek.

-Te azt tetted volna? Hazudtál volna, hogy magadat mentsd?

-Igen. Ha nem rólad lett volna szó, akkor természetesen. - mondta ezt nemes egyszerűséggel.

Furcsán hangzik, bár valószínűleg én is ugyanezt tettem volna. Ugyanis senki más sorsa nem izgatott a heregén kívül. Ő volt nekem az egyetlen, akiért megérte feladni a korábbi álmaimat.

-Akkor viszont mégérted, hogy nélküled nem lett volna olyan. Régen tényleg arra vágytam, de most itt vagy. Nem tudom elképzelni azt, hogy az egyik pillanatban még mellettem állsz, a következőben pedig örökre kilépsz az életemből. - feleltem.

-Viszont így, te is tudod, hogy soha többé nem lesz alkalmad a nyugodt, biztonságos életre. Midgardon vadászni fognak rád. Még ha néhány évre, új személyazonossággal elrejtőzöl, akkor is ott lesz benned a félelem, hogy egyszer megtalálnak, és a rengeteg munkával felépített életed egy pillanat alatt romba dől. Ilyen feltélek mellett családot sem mersz majd alapítani, mert rettegni fogsz, hogy a gyermekiden bosszulják meg a bűneidet Amber. Odin ezt tudta volna megakadályozni. Neki hatalma van minden felett, ezért kellett volna elfogadnod.

Talán igaza van, így már azt az életet nem kapom meg. De nincs is rá szükségem. Nekem egy olyan kell amiben Loki is szerepel.

-Nem számít,ha te nem vagy ott. Azt mondtad kilenc világ van. Lehetetlen, hogy kilenc világban ne legyen olyan hely, ahol nyugodtan életünk.

-Van szerepem a jövőbeli terveidben? - pillantott le rám a herceg.

Még a sötétben is élénken csillogtak a smaragd színű szemei. Olyan bizalommal teli mosoly volt az arcán, amelyet talán egyszer láttam korábban. Jó volt látni, hogy benne is van hit, remény egy jobb életre.

-Jócskán. - feleltem.

-Holnap találkozni fogsz a drága bátyámmal, valamint az idióta barátnőjével és a kölykükkel. - morogta a herceg hirtelen témát váltva.

Egyszer már említette Loki, hogy mennyire ki nem állhatja Thort. Mesélt arról, mennyire gyűlölt az árnyékában élni. Azt mondta nekem, hogy én is egyből a karjaiba fogok omlani ha meglátom. Látszott rajta hogy tart ettől. Jane-t pedig egy okostojásnak tartja. Persze azt hozzátette, hogy a csaj vajmi keveset tud, mégis azt hiszi zseniális. Viszont a gyermekről még nem hallottam.

-Van gyerekük?- kérdeztem meglepetten.

-Igen. Frigga nem rég közölte velem is. Persze ennek az volt a lényege, hogy a kölyök fiú, és ha esetleg Thort valami véletlen folytán baleset érné, akkor ő a trónörökös. Tudtomra adta, hogy ne is próbálkozzak, és ne vicsorogjak a gyerekre. Chh.. Elképesztő.

Az oké, hogy Loki egy  felnőtt embert simán kinyírna. De egy gyerek azért túlzás. Bizonyára idegesítőnek találná, de nem bámtaná őt, hiszen mégis csak az unokaöccséről van szó. Ez a feltételezés eléggé sértő. Persze Frigga biztosan tapintatos volt, de a hercegnek sikerül leszűrni a lényeget.

-Tudom, hogy nem bántanád őt.

-Persze, hogy nem. Egy magatehetetlen gyereknek már csak elvből sem ártanék, még akkor sem ha Thor kölyke. De be kell vallani, fájt, hogy a saját anyám is ezt feltételezte.

-Elhiszem Loki. Bizonyára imádja az unokáját, már most. - magyaráztam.

Frigga igen is jólelkű. A célja biztosan nem a fia megsértése volt. Szimplán csak szerette volna biztonságban tartani a csöppséget.

-Nehéz elképzelni a bátyámat, mint szülőt. A gyereket sajnálom, alkoholista sorsra van ítélve. Bár ha Janeel lennék összezárva én is az italba a menekülnék. - sóhajtott a férfi.

-Akkor nem is vagyok annyira elviselhetetlen? - bújtam hozzá szorosabban.

Talán nem tökéletes a kapcsolatunk. Sőt, biztosan nem, hisz mind a ketten távol állunk a tökéletességtől, még akkor is ha Loki nagyon elhiszi magáról. Kíváncsi vagyok rá, vajon mit tudok kezdeni egy gyerekkel, hiszen ilyen feladatban még sosem volt részem. Elég szégyenteljes lenne, ha egy ilyen dolog fogna ki rajtam.

Loki folyamatosan magyarázott valamit, főleg a rossz szokásaimról és arról, hogy azért az ő élete sem egy töndérmese, de nem törődtem vele különösebben. Tudtam, hogy nincsen rossz szándék a szavai mögött, csak cukkolni akár, de ehhez már túl fáradt voltam. A herceget figyelmen kívül hagyva, álmosan hunytam le a szemeimet, és a következő pillanatban már az álmok világában jártam.