Loki elkísért egy nagy fehér ajtóig, majd magamra hagyott. Talán jól tette. Lehet, hogy most egy kis magányra volt szükségem, hogy a magam kis csendességében fel tudjam  dolgozni a történteket. Óvatosan nyitottam be. Tartottam attól, hogy a herceg egyszerűen csak szivatott, és más szobája előtt hagyott. Nem volt bent senki. Ellentétben Asgard csicsásságával, ez a terem viszonylag egyszerű volt. Letisztult krém színű falak, kevéske dísszel. A földön volt egy gyönörűszép hímzett szőnyeg, ami feldobta az egész szobát. Mindent alaposan körbenéztem,kivéve a szekrényeket. Szerettem, ha tisztában vagyok a körülöttem lévő dolgokkal, és ez akkor is érvényes, ha éppen egy másik világba csöppenek.

Valaki kopogott az ajtón, én pedig háromszor átgondoltan mit felelek. Ennek az lett a vége, hogy nem szóltam semmit, csak némán ültem az ágyon. Szerencsére Frigga nyitott be óvatosan a szobába, és nem valaki olyan, aki esetleg ártani akart volna nekem.

-Jól vagy Amber? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.

-Jól leszek. - biccentettem.

A hölgy maga után húzta a ruháját, majd behajtotta az ajtót. Ötletem sem volt mit akarhat tőlem, vagy hogy milyen beszélgetésre készüljek. Jó emberismerő vagyok, de kérlek, ő egy isten. Nem tudok csak úgy kifogásokkal dobálózni.

-Hogyan találkoztatok Lokival?

Nem volt a hangja számonkérő, csak kíváncsi, viszont a tekintete annál inkább. Alig akartam beszélni, de ahogyan belenéztem a szemébe, akaratom ellenére jelentek meg előttem az emlékek.

-Mind a kettőnket elkapta a SHIELD. Én megszöktem, mondhatni hazaszöktem. - nevettem kínomban. - Később ott találkoztam Lokival.

Próbáltam magam jó színben feltűntetni, és nem úgy előállni, mint egy terrorista vezér lánya, ami ugye nem annyira egyszerű.

-Mondta, hogy segítettél neki. - mosolygott rám kedvesen.

-Hát igen. Segítettem, ahogyan ő is nekem.

Kölcsönös volt az egész, ez nem csak egy emberen múlott.

-Kikerülöd a válaszokat Amber. - selytelmesen mosolyogva sétált az erkély felé. - De én pontosan tudom, hogy ki vagy.

Az lehetetlen, ha csak Loki el nem mondta. De ő miért tett volna ilyet? Nem, biztosan nem ő volt, nem tenne ilyet. Bár ha az érdeke nagyon úgy kívánta, akkor talán, de szerintem vagyunk olyan jó kapcsolatban, hogy azt a bizonyos kérdésemet tiszteletben tartja. Viszont Friggát mindenkinél jobban szereti, ami azt jelenti, hogy én és a kérés a háttérbe szorul.

-Nem Lokitól tudom. Faggattam őt, de nem sokat beszélt rólad. - fordult felém hirtelen.

-Kicsoda maga? - kérdeztem kétségbeesetten.

Mintha olvasott volna a gondolataimban.

-Asgard királynéja.

-És még én térek ki a válaszok elől...

A jelenlegi beszélgetésből függetlenül szimpatikus volt nekem Frigga. Tudtam, hogy nem akar rosszat, legalább is Lokinak biztosan nem. Láttam rajta valamit, mikor először megpillantotta a fiát, láttam, hogy mindennél többet jelent neki.

-Mit akar tőlem? - kérdeztem meg azt, ami már percek óta fúrta az oldalamat.

-Én? Csak mégismerni szeretném azt a lányt, aki lehetőséget adott a fiamnak. Ha te nem lennél, akkor Loki már rég a tömlöcben sínylődne. Szeretném neked valahogyan meghálálni.

Lesokkoltak a szavai. Én nem tettem semmit Lokival, sőt inkább csak ártottam.

-Én... Engem összekever valakivel. Én nem vagyok jó ember, és Loki... Vele is történtek rossz dolgok, miattam. - vallottam be őszintén.

-Oh későre jár már, készülni kell a vacsorához. - kiáltott fel hirtelen.

Nem igazán értettem honnan jött ez a hirtelen téma váltás, de egyáltalán nem zavart. Legalább nem kellett a hercegről beszélnem a tulajdon édesanyjával.

-Én, így jó leszek, igaz? - kérdeztem bizonytalanul.

Csak egy fekete nadrágot viseltem, sötétszürke garbóval, nem volt benne semmi különleges. Igazából mindig ugyanilyen ruhákat hordtam, ez volt a protokoll.

-Jajj ne butáskodj, mindjárt keresünk neked egy gyönyörűszép ruhát.

Oo egek. Frigga lelkesen válogatott a szekrényből, én pedig némán ültem az ágyon továbbra is. Nem akartam ilyen díszes estélyit hordani, annyira távol állt tőlem. Végül a királyné egy lágy esésű, barackvirág színű ruha mellett döntött. Ahogy a fény felé tartotta az anyagot, megcsillantak benne az ott elrejtett különleges szálak.

-Én ezt nem fogadhatom el. - emeltem magam elé a kezeimet.

-Ugyan kedves, itt minden a tiéd lehet.

Nem értettem, hogy pontosan mire gondolt, de talán jobb is így. Rossz belemenni a részletekbe. A ruhát nagy nehezen sikerült felszenvednem magamra, Frigga pedig azt mondta, majd Loki lekísér. Bizonytalanul nézegettem magam a tükörben. Ez nem én voltam, hanem valaki más, valaki nagyon más. Nem illett hozzám ez a stílus. Alig tudtam benne mozogni, abszolút nem volt praktikus. Aggódtam, hogy a herceg mit fog szólni, hogy majd nevet. Bár az teljesen érthető lenne, nevetségesen festek. Frigga kirakott az asztalra egy doboz ékszert is, mondván, hogy rám bízza melyiket akarom felvenni a ruhához. Persze ötletem sem volt melyikhez nyúljak. Feleslegesnek tartottam mindig is az ékszereket, csak gátoltak voltna harc közben, meg úgy mindenben. Persze nagyon szépen csillogtak, egyik szebb volt mint a másik, de nem éreztem azt, hogy ezek hozzám tartoznának.

Nagyon koppant a földön a nyaklánc, amely a kopogás hallatán kiesett a kezemből. Szép volt, apró, de szép. Egy vékony ezüst láncon lógott egy ovális alakú medál. Az egész egy drágakő lehetett, olyan szépen csillogott.

-Szabad. - feleltem.

Nem voltam hangos, és bíztam benne, hogy Loki nem hallja meg. Persze ennek az ellenkezője történt. Nyílt az ajtó, és egy elegáns herceg roppant be a szobámba. Hosszú, méregzöld palást lebegett utánna, és most inkább az arany dominált az öltözetében, nem a fekete. Hosszú pillanatokig csak néztük egymást. Ő sem mozdult meg, és én sem. Mondani akartam valamit, úgy éreztem kell, de nem jött ki egy hang sem a torkomon. Loki némán sétált elém, majd felvette az általam elejtett apró ékszert a földről. A tükörben pontosan láttam, ahogyan mögém lép, majd éreztem ahogyan ujjai végigsimítanak a nyakamon. Persze csak azért, mert a hajamat átemelte a vállam felett. Belenézett a tükörbe, és a tekintetünk összekapcsolódott. Volt benne valami, valami megmagyarázhatatlan. A nyakláncot óvatosan bekapcsolta, majd a szőke tincseimet is visszaigazátotta a helyére.

-Tökéletes. - fordított szembe magával.-Már csak annyi a dolgod, hogy mindenkit meggyőzz arról, hogy egy született angyal vagy. - msosolyodott el gúnyosan.

Remek, a legjobb része még hátra van.  Már előre felkészültem a sok elítélő tekintete, amit kapni fogok, de abban a pillanatban nem érdekelt, úgy éreztem, hogy megcsinálom, túl fogok jutni ezen az egészen.