Két őr kísért a jövendőbeli lakosztályom felé, ami valljuk be nem igazán csábított. Valószínűleg az Asgardiak nem a vendégszeretetükről híresek.

-Itt még a börtön is csillog? - kérdeztem az egyik katonát.

Nem válaszolt, még arra se méltatott, hogy rám nézzen.

-Értik egyáltalán amit mondok? - próbálkoztam tovább.

Semmi reakció.

-Magán ferdén áll a sisak. - morogtam az egyiknek.

Erre megigazította, az egyébként is a helyén lévő sisakot. Remek, van agyuk. Ez már valami.

-Szerintem igazán megbeszélhetnénk ezt a helyzetet.

Rendben van, ha nem akkor nem. A bal oldalit erősen térdhajlaton rúgtam, és ennek következtében az hangosan kiáltva esett előre. Zuhanás közben kikaptam a kezéből a lándzsát, amely hangosan csattant a másik katonáéval. A földön fekvőt erősen tarkón vágtam, így egy időre az egyik problémám le volt tudva. Csak még ott volt a másik. Vele sem volt különösebben nehéz dolgom. Pár perc alatt őt is a földre vittem. Ennél azért többet vártam, Loki nagyon fényezte ezt a helyet. Bevallom nekem csalódást okozott inkább. Nagyot szusszanva tápászkodtam fel a földről, majd mélyen meghajoltam az ájult katonák előtt.

-Ez szép volt. - hallottam magam mögül egy ismeretlen női hangot.

Hirtelen fordultam meg a hang hallatán. Egy kék ruhát viselő szőke hölgy állt előttem. A haja virágokkal díszített fonatokba volt rendezve, de a ragyogó külselyével ellentétben a szemei tele voltak bánattal.

Csak álltunk egymással szemben. A kazemben volt a lándzsa, de nem tartottam rá.

-Zavart vagy. - mondta ki az egyértelműt. - Honnan jöttél?

Láthatta hogy nem bízom benne, ezért nem közeledett felém.

-Ne aggódj, nem áll szándékomban bántani téged.

-Sokan mondták már ezt. - nevettem fel keserűen.

-Gyere, járulj a király elé. Ő majd segít neked hazajutni. - intett kedvesen.

Odin? Na persze. Hamarabb végeztet ki, mint hogy valaha elengedjen. De akaratom ellenére bíztam benne. Némán követtem őt a folyosókon, egészen addig, amíg egy ismerős csapatba nem botlottunk. Lokit láncra verve vezették végig a folyosón, Odin és az őrök kíséretében.

-Loki? Lehetséges ez? - kérdezte könnyes szemmel a kék ruhás hölgy, és a következő pillanatban már szorosan a karjaiba zárta a herceget.

Ő lenne az akiről Loki annyit mesélt? Az édesanyja? Valószínűleg. Az istenség könnyes szemekkel pillantott rám a szőke högy válla felett. Én csak halványan elmsolyodtam, de nem szóltam semmit. Odin viszont már annál inkább.

-Frigga, mit keres ez itt? A tömlöcben lenne a helye. - modult rá, miközben ő elengedte a fiát.

Két kezébe fogta Loki arcát, és úgy suttogott neki valamit.

-Ez? Van ám nevem is, tudja? - vágtam vissza haragosan.

-Jelentéktelen. - felelte.

-Nem, Amber. Szólítson csak Ambernek. - kacsintottam rá.

Tudtam, hogy hatalmas pofátlanság, és most ástam el magam véglegesen a szemében, de nem érdekelt. Utáltam, ha semmibe vesznek.

-Ne vitesd őket el, kérlek. - fordult könyörgő hangon Frigga a férjéhez.

-Loki több ezer ártatlan halálát okozta. Mészárlás rendezett, pusztán azért, mert ő uralkodni akart! - ordított ránk.

Hogy micsoda? Loki félve tekintett rám, láttam a szemében a bűntudatot. Hát ezért nem beszélt arról, miért került akkor a SHIELD-hez.

-Lehet, hogy ezt látta apucitól. - vontam meg a vállam, a csínyek istene, pedig széles vigyorra húzta a száját.

-Nem küldheted börtönbe a saját fiadat, sem a lányt. Itt maradnak közöttünk egyenlőre. A sorsukról ugyanúgy a tanács fog dönteni, mint minden bűnöséről.

-Legyen így. - mosolyodott el Odin gúnyosan. - Akkor viszont mind a kettő meghal.

Tudtam, hogy nem hagyja annyiban, és ennek még súlyos következményei lesznek ránk nézve. Az őrök morogva oldották le a béklyókat Lokiról. A herceg kezei zölden villantak meg, majd a ruhája is teljesen megváltozott. Hasonlót viselt, mint mikor legelőször találkoztunk.

A herceg vidáman zárta karjaiba ismét a nevető édesanyját, akinek szemei újra megteltek élettel. Nagyon kínosan érezte magam. Nekem nem volt itt keresnivalóm. Kívülálló voltam itt is.

-Gyertek kedveseim. Amber, Loki majd körbevezet téged. Addig keresünk neked a szobalányokkal egy gyönyörű hálótermet. Vagy egy...

-Nem. - szóltunk egyszerre Lokival.

-Akarom mondani, mi nem vagyunk egy pár. - felelte az istenség vörös arccal.

Valószínűleg én is ugyanennyire szerencsétlenül nézhettem ki. Ennyit arról, hogy ne égessem le magam az egyetlen ember előtt, aki kedves volt velem ezen a giccses helyen.

-Oh értem. - mosolygott sejtelmesen. - Ez esetben kerítünk neked egy külön szobát.

-Köszönöm.

-Remek. Először rendbe kell szedni titeket. Az orvosokat is meg kellene látogatnotok, hogy biztosan nem történt-e semmi baj. Utánna kerítünk neked valami gyönyörűszép ruhát, aztán lekísérlek az ékezőbe. Hidd el, imádni fogod ezt a helyet.

Annyira lelkes volt, hogy nem akartam lelombozni. De már bennem volt a menekülhetnék. Ezt akarta Loki? Egy ilyen giccses aranypalotát?

-Mindent mesléjetek el nekem. - kérte csillogó szemekkel a nő.

Loki nagyot sóhajtva kezdett bele a felettébb unalmas történektünkbe, én pedig némán, kellő távolságban követtem őket a folyosón...