-Rám hárítod a hibáidat, ez megszokott. Annyi mindenért hibáztattak már a történelem során. Háborúk, járványok... Mind az ármányos műve. - morogta halkan.

Egyáltalán nem gondoltam komolyan. Nem állt szándékomban megsérteni őt ezzel. Csak egy szimpla poénnak szántam, de ezek szerint nem vagyok valami vicces.

-De ezekhez nem volt közöd igaz?

-Nem. Ezelőtt egyszer jártam itt Midgardon, de... Már akkor rájöttem, hogy ez a hely nem nekem való. Az emberek önzőek, mindent maguknak akarnak. Addig kűzdenek, amíg azt a csekély értéküket is elveszítik.

Ebben nincsen igaza. Kűzdeni kell, mert ez tart életben. Nem felesleges. Sosem volt az.

-Mit csináltál ott akkor?

-Sok évvel ezelőtt kerestem valamit.

Sejtettem,hogy többet nem fog elárulni. Nincs is hozzá kimondottan sok közöm ha itt tartunk. Tiszteletben tartom, ha nem akar róla beszélni.

-Szerintem egyáltalán nem vagy menthetetlen eset, Loki. - feleltem percekkel később. - Végülis, tortát hoztál nekem a születésnapom. Ha nem mérgezted meg, ez abszolút rendben van.

-Én csak kivettem az egyik hűtőből. Talán valamilyen Chuck volt a tulaj. - nézett rám vigyorogva.

Igen, ez a mi stílusunk. Kerestem egy kanalat, majd a herceg kezébe nyomtam, aki csak értetlenül pillantott hol rám, hol a torta holttestére.

-Felezünk. - mutattam az egykor sütinek kinéző kupacra.

-Megsztod velem azt amire mindig vágytál? Nagyon furcsa vagy Amber. Midgardiakat meghazudtoló a magatartásod.

Nem hiszem hogy valaha is beismerné, de ez akkor is dícséret volt őméltósága részéről.

-Istenem, ez nagyon finom. - néztem csillogó szemekkel Lokira, miközben belekanalaztam a tortába.

A fickó csak nevetett rajtam. Jó volt őt őszintén boldognak, vagy valami ahhoz hasonlónak látni.

-Te komolyan sosem ettél tortát?

-Nem. De ha egyszer kijutok innen, semmi mást nem fogok enni. Ez valami fantasztikus. - tömtem magamba az édességet. - Apám sosem engedte, hogy ilyen cukros vackokat egyek, mert full egészségtelen.

-Vedd úgy, hogy most ezt Chuck érdekében esszük meg. Hisz... Egészségtelen, hegyogy a mi drága Chuckunk bánja. - kacsintott rám.

Talán mégsem annyira lehetetlen a mi kapcsolatunk. Végülis, ami illegális abban abszolút megvan az összhang.

-És, ha kijutsz innen, mihez fogsz kezdeni? - kérdezte Loki komolyra fordítva a szót.

-Nem tudom. Egész életemben ábrándoztam erről, de... Azt hiszem én mindig is ki fogok lógni az emberek közül. Nem tudom hogyan viselkedjek. Nincsen semmilyen végzettségem,vagy papírom iskoláról. Persze tanultam, de hivatalos irat híján nem fogok munkát találni legálisan...

Talán ez volt az, ami miatt féltem a változástól. Akartam magát a változást, de nem voltak meg hozzá a megfelelő feltételek. Én szerettem volna átlagos életét, egy normális családdal. De ezzel már jócskán elkéstem. Talán... Talán normális kapcsolatom sem lehet majd, hiszen a múltamat titokban kell tartanom. Egy kapcsolat alapja, pedig a bizalom és az őszinteség. Valamint van még egy szörnyű titkom, de erről csak hatan tudnak a Hydrán belül is. Viszont abban sem vagyok biztos, hogy ezek közül még mindenki él. Szóval, ha az a bizonyos titok kiderülne, akkor bizonyára senki sem maradna mellettem.

-Ne mond, hogy ez a legnagyobb félelmed. Hamaisítunk neked néhány papírt és meg is van oldva. - nevetett az istenség.

Bárcsak ennyire egyszerű volna.

-Nem olyan egyszerű azt hamisítani. Meg, te is tudod hogy kilógnék a sorból. Én sosem leszek normális.

-És az baj? - kérdezte mosolyogva.

Semmi rosszindulat nem volt most a vigyoroában. Őszinte volt, ami megérintett.

-Nem tudom Loki. Semmit sem tudok. Tele vagyok kétségekkel. Hálával tartozok a Hydrának, de most... Most elárulom őket, és egy cseppet sem érzek bűntudatot... Szerinted ez baj?

Valójában a Hydra tényleg rengeteget tett értem. Úgymond hat éve kaptam egy új életet, amivel lehetőségeim nyíltak egy... élhetőbb életre.

-Nem. Nem értem miért kéne hálásak lenned. Ezek itt éveken keresztül bántottak, élvették tőled a lehetőségeket. Gyilkost csináltak belőled Amber. De te csak egy fiatal lány vagy, aki bármennyire is próbálja titkolni, van lelke. Ez a hely nem neked való. Tudom, ez nem rám vall, és utálom a SHIELD összes idiótáját, de ha a te érdekeiket nézzük, akkor még ott is jobb sorod lenne. Ők összetartanak, még a marha testvéremet is bevették, veled sem lenne másképp.

Elérzékenyülve öleltem magamhoz Lokit egy hirtelen mozdulattal. Eddig még sohasem öleltem meg senkit, de most lelkileg nagyon szükségem volt rá. Valóban jó érzés volt, olyan biztonságban éreztem magam. Loki pillanatokig nem ölelt vissza. Először csak megfeszültek az izmai, viszont pár pillanattal később éreztem a hátamon a kezét.

-Még soha, senkit sem öleltem meg. Nem tudtam milyen érzés. - szólaltam meg nagy nehezen.

A torkom összeszorult. Sírhatnékom volt, de tudtam, hogy ezt nem engedgetem meg magának. Itt ez tilos. Pedig annyira jól esett volna kiadni magamból minden bajomat. Próbáltam a fal felé fordulni, de Loki észrevette rajtam, hogy nem vagyok jól. Óvatosan tolt el magától, majd megfogta a kezemet.

-Én sem igazán. Tudod én... Rengeteget voltam magányos, de ott volt nekem az édesanyám. Ő mindig észrevette ha valami bántott, és nem volt olyan alkalom, hogy ne tudott volna felvidítani. Az életemnél is jobban szeretem, de attól tartok mélységesen csalódott bennem azok után amit tettem. - sóhajtott gondterhelten. - De ne aggódj Amber. Szabadok leszünk, és kapunk egy új esélyt, hogy helyrehozzuk a hibáinkat, mind a ketten...