₩

- Seonghwa! - csapott Hongjoong a fejére.

- Hagyd csak.. Igaza van. De szeretném, ha ugyanolyan kapcsolatunk lenne, mint régebben volt. Megnyugodhatsz, nem fogom itt hagyni. Még egyszer biztosan nem. - simított a hátamra San.

- Ajánlom is! Yeosang ha netalántán visszajön, az lesz a minimum hogy arcon csapom! - motyogta idegesen barátom.

- Miattam ne verekedj, Seo. Különben is, az én dolgom lenne őt pofon csapni. - sóhajtottam. - Maradhatnék még ma? - néztem rá Sanra.

- Persze. Ha gondolod, elmehetünk sétálni is. - bólintott.

- Szólunk majd a professzornak, hogy beteg vagy. - kacsintott Hongjoong.

- Köszönöm! Mindent is. - mosolyogtam hálásan.

- Ez csak természetes, de mi most megyünk is.. Nem lenne jó ha berágnának ránk a professzorok. Örültünk, San! - biccentett az említett felé. - Na, hát akkor sziasztok! - álltak fel, majd miután mi is elköszöntünk - én még meg is öleltem őket -, elmentek.

- Merre menjünk sétálni? - kérdezte, miközben a bögréjét a mosogatóba tette.

- Nem tudom. A közelben nincs valami játszótér? - kérdeztem.

- Játszóterezni akarsz? - kérdezte mosolyogva.

- Igen.. Hiányzik már. - nevettem fel.

- Nekem meg az a Wooyoung hiányzott, aki ilyen gyermeki csillogással a szemében mosolygott rám. - sóhajtott mosolyogva, s megölelt.

- Te is hiányoztál, Sannie... Kegyetlenül. - öleltem vissza szorosan.

- Na és... A barátod? - kérdezte, miközben elengedett.

- Hát.... Nagyon jól megvoltunk egészen idáig. Nem tudok rájönni hogy miért ment el. - rántottam vállat.

- Elérni sem éred el? - kérdezte kíváncsian.

- Senki sem éri el. Még az egyik barátja sem, pedig ő aztán elég sokat szokott beszélni vele. - sóhajtottam.

- Remélem előkerül és tudjátok majd tisztázni a dolgokat. - húzta el száját.

- Mhm, már én is... De még nem tudom hogy mit akarok. Úgy érzem, nem is voltam vele igazán boldog. De ezt már a főnököm és a munkatársam is elmondta. - mondtam, miközben az ujjaimat piszkáltam.

- Elhiszem, de mindenképp gondolkozz rajta. Lehet ő is ezt érezte és ezért ment el. Valószínűleg tisztázni akarja magában a dolgokat. - mosolygott biztatóan, és a hátamra simított.