₩

- Azért... Még mindig para amit a gyerek mondott.. - szólalt meg Dooshik hyung a sötétben.

- Azért valljuk be, elég helyes vagyok ahhoz, hogy szerelmesen bámuljanak rám. - kuncogtam.

- Na, de most komolyan! Szerinted ez normális? Úgy nézett rám mint aki ki akar nyírni! - háborgott mellettem.

- Inkább aludj, hyung! - sóhajtottam. Egész délután ezt hajtogatta, és már ott tartottam, hogy itt hagyom őt. Kérésem után Dooshik hyung is sóhajtott egyet, és a mellkasára húzott.

- Nem akarsz megint egy tetkót? - terelte a témát.

- De, terveztem. Viszont nem most, mert még nem tudom mi legyen a minta. - válaszoltam.

- Hmm, ha kitaláltad, nekem szólj! - kuncogott.

***

Reggel úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a szálloda ebédlőjébe, hogy ott reggelizhessünk. Dooshik hyung nem hozta fel többet a kisfiú megjegyzését, de láttam rajta, hogy még mindig az foglalkoztatja.

- Megint itt az a csúnya bácsi! Ne érj hozzá! - kiáltott fel a kisfiú, miközben Dooshik hyungra mutatott, aki a vállamat karolta át.

- Jó, én ezt nem bírom, Wooyoung, megyünk haza! - rimánkodott hyung, és a csuklómat megfogva elhúzott a recepcióig. Sóhajtva mentem utána, ellenkezés nélkül, ugyanis ha ő akar valamit, azt meg is kapja.

***

Ahogy összepakoltunk, s elhagytuk a szálloda területét is, Dooshik hyung egy hatalmas sóhajtás közben ült le egy padra, s kezdett el taxisokat hívogatni. Az én mobilom is csörögni kezdett, amin Hongi neve villogott, szóval letettem a cuccaim, és fogadtam a hívását.

- Igen, Hongi? - szóltam a telefonba.

- Na mizu van, Woo? - kérdezte mosolygós hangon.

- Ah, minden rendben, nagyon jó ez a szálloda! Olyan kipihentnek érzem magam! - hazudtam. Annyira nem volt kedvemre a hazudás, főleg neki, de muszáj voltam. Nem akartam, hogy tudják, hogy két nappal hamarabb hagytuk el a hotelt.

- Ó, de örülök neki! Rád fért már, az is biztos! - kuncogott. - Várj, adom Seonghwat! - mondta, s a motoszkálásból ítélve, átadta Seonak a telefont.

- Szia, Woo! Jól vagytok? - kérdezte.

- Igen, minden rendben van! - mosolyogtam. - Viszont most leteszem, mert mennünk kell masszázsra! - hadartam el, majd le is csaptam rájuk a telefont.

- Egy öt perc és jön a taxi... Hova menjünk? - kérdezte hyung.

- Ühm... Hát hozzánk nem mehetünk, szóval.. Hozzátok? - kérdeztem.

- Nem tudom, Yunmin nem biztos hogy örülne neki. Valószínű megint mélyen van. - sóhajtott. - Tegnapelőtt írtam neki, és ma reggel válaszolt csak annyit, hogy "ok". Ugye mondtam, hogy azért nem jött, mert vissza kellett mennie a szüleihez. Valószínűleg ott történt valami. - támasztotta meg a fejét.

- Sajnálom, hogy velem kellett lenned... Ha mellette lettél volna és elmentél volna vele a szüleihez, talán nem kerül padlóra megint. - motyogtam, s leültem mellé.

- Nem a te hibád, Woo. És ne aggódj, nem bántam meg, hogy eljöttem veled. Végre tudtam egy kis időt veled tölteni azután a sok év után. - mosolygott.

---------------
Bwoo_shipper
jjk_softer