₩

- Na bújj ide, aztán mesélj nekem! - tárta ki karjait Yeo, s miután mellkasára tettem a fejemet és jól el is helyezkedtem, átkarolt engem. Ezután elmeséltem neki mindent, és ő figyelmesen hallgatta, miközben a hátam, néhol a fejem simogatta. - Woo... Nem is tudom mit mondjak.. Ez a Deshi jól felkavart itt mindent.. - sóhajtott.

- Nekem most nem ő a fő problémám, tudod jól.. - motyogtam, majd Yeo felé másztam és ráfeküdtem. - Miért nem lehet egyszerűen csak minden békés? - kérdeztem halkan.

- Az túl egyszerű lenne, nem lenne miért küzdened és unalmas is. - válaszolta kuncogva. - De tényleg jó lenne, ha néha lenne olyan hogy minden probléma mentes... - simogatta tovább a fejemet.

- Oww, ki kéne roppantani a hátam... - kezdtem el ficánkolni. Tudjátok hogy milyen szar érzés amikor ki kéne roppannia a hátadnak, de mégsem történik semmi?!

- Wooh, ne... - fogott a derekamra Yeosang, én pedig csak most fogtam fel, hogy mit csináltam.

- Upsz... Bocsi, Yeo.. - vigyorogtam kínosan.

- Semmi gond, csak... Többet inkább ne csináld ezt. - sóhajtott, és kinyitotta a szemeit. Gondoltam - mivel hát megtehetem - kicseszek vele egy kicsit, ezért megint megmozdultam, Yeosang pedig a derekamra fogott ismét, és ledobott magáról. Felém mászott és a haját a fülé mögé tűrve nézett rám. - Direkt csinálod? - kérdezte.

- Baj? - kérdeztem vissza vigyorogva.

- Hmm.. Hadd gondolkozzak.. Is-is. - vigyorodott el ő is.

- Nem gondolom, hogy ez jó ötlet, de.. Akarom. - motyogtam, miközben Yeo szemeibe néztem.

- Most csak bánatos vagy és felejteni akarsz, Woo.. - sóhajtott.

- Nem érdekel, Yeo. Ha felejteni akarnék, nem veled tenném, hanem a sörös üvegekkel. - válaszoltam, és arcára fogva megcsókoltam őt.

$

- Mi volt, San? Nagyon gyorsan elviharzott... - állt mellém Deshi aggódó tekintettel.

- Hülye ötlet volt ez az egész.... - motyogtam.

- Huh? - kérdezte értetlenül.

- Hülye ötlet volt elhoznom téged ide! - néztem rá az exemre idegesen.

- De... Miért? - kérdezte.

- Azért, baszd meg, mert most elment a kibaszott exéhez, és tutira nem jön vissza, vagy éppenséggel most épp basznak! - förmedtem rá Deshire.

- San? Baj van? - jött ki Hongjoong.

- Igen! Kurva nagy baj! - néztem rá az alacsonyabbra.

- Jól van, nyugi.. - sóhajtott, majd Deshire nézett. - Deshi, légyszíves nézz repülőt és a leghamarabbi járattal indulj vissza. Majd ha tisztázódtak a dolgok, San biztos szólni fog, és majd nyugodt körülmények között megismerhetsz minket és Wooyoungot is. Most pont fasírt volt az éterben, szóval tényleg hülye ötlet volt. - magyarázta.

- Hát jól van... Akkor majd beszélünk... Szerintem megyek most, aztán majd a reptéren megvárom a repülőt. - húzta el száját.

- Jól van, szia.. - sóhajtott Hongjoong. Deshi bement, és gondolom Seonghwatól is elköszönt, mert egy pár perc múlva ő is kijött hozzánk.

- El kéne mennünk Yeosanghoz. Nem kellene hagyni, hogy az legyen mint múltkor. Woo most rosszul van lelkileg és nem gondolkozik ép ésszel... - támaszkodott Seonghwa a korlátra.

- Mi van, ha de? Mármint... Yeosanggal láthatóan jobban érzi magát és én csak a fájdalmat okozom neki. - motyogtam.

- A mondatod végével teljesen egyetértek, de az elejével csak félig. Tudod.. Wooyoung szeret téged, de elmondta gondolom, hogy már korábban is szeretett. Szóval nyilván veled érzi magát a legjobban, de igen, most úgy gondolja hogy Yeosang a menedéke, mert ő az exe és ő volt mellette sokáig. - mondta Hongjoong. - Viszont igaza van Seonghwanak. Nem kellene hagynunk, hogy Wooyoung a feje után menjen most. - döntötte a fejét párja karjának.

---------------------
Bwoo_shipper
jjk_softer