₩

- Mit dolgozol? - kérdeztem kíváncsian.

- Apám cégét vezetem. Akkor vettem át tőle mikor visszajöttem. A kínai írásjelek nem igazán voltak ínyemre, szóval úgy döntöttem visszajövök. De nyilván te is az eszemben voltál, hogy ideje lenne visszajönnöm hozzád. - nézett fel rám.

- Nem csináltad végig az egyetemet, igaz? - kérdeztem, miközben leültem mellé.

- Hát... Lett volna még két évem, de az írásjelek ugye, és... A hiányod is közrejátsszott. Nem ment volna az egyetem. Úgyhogy beálltam ide dolgozni, és mindenféle dolgot én intézek az üzletben. Most például arról kell könyvelést csinálnom, hogy valaki rossz méretet vett és nem fogja fel hogy csak blokk ellenében adjuk vissza a pénzt, vagy cserélünk méretet. - sóhajtott, miközben a homlokát masszírozta. - Nagyon problémás egy nő, de nem tudtam vele mit csinálni.. - sóhajtott ismét.

- És mit kell csinálnod most? Mármint oké, hogy a nő problémáját kell megoldanod, de miket kell oda írkálnod? - hajoltam közelebb, hogy jobban láthassam a papírt.

- Hát... Egyelőre csak egy papírt kell kitöltenem az alapján, amit a nő állított a kasszásunkról, és majd ezt odaadni az apámnak. A háttérben még azért segédkezik néha. - magyarázta, miközben rám nézett.

- Biztos nehéz lehet.. - néztem fel rá én is. San mosolyogni kezdett és az orromra puszilt, majd tovább dolgozott. Én vörös arccal, s idiótán vigyorogva döntöttem fejemet a vállára, s úgy néztem ahogy dolgozik.

***

Egy kisebb hangzavarra keltem, ami feltételezem a konyhából jött. Álmosan és zavartan battyogtam ki, először fel sem fogva, hogy hétköznap van, és nekem háromtól-ötig előadásom van.

- Valóban szólhatott volna, de gondolom nem akart titeket felkelteni. - mondta San, és belekortyolt az italába.

- Értem én, de legalább egy üzenetet dobhatott volna, hogy reggel ne keressük. Elég, hogy a barátja után kell kutatnunk. - sóhajtott Hongjoong. Várj.... Hongjoong?!

- Sziasztok... - léptem be a konyhába álmosan.

- Ahj, Wooyoung! A szívfaszt hoztad rám.. - ölelt magához Seonghwa. - Legközelebb szólj, ha elmész! - dorgált meg, de azért még jobban magához szorított.

- Igen is, anya.. - nyöszörögtem, ugyanis már kezdett fogyni a levegőm.

- Seo engedd már el, hát megfullad szegény... Amúgy is, most én jövök! - vágta rá Hongjoong, majd a nálam egy kicsivel alacsonyabb fiú is magához szorított.

- Jót aludtál a vállamon? - kérdezte nevetve San.

- Hm, akkor tényleg elaludtam... - motyogtam magamnak. - Bocsi, hogy kitúrtalak a szobádból. - mondtam, és leültem mellé - mivel már Joong elengedett.

- Nem túrtál ki. Igazából bevittelek, és utána mentem is vissza csinálni a papírokat. Körülbelül egy órát aludtam, azt is a dolgozó szobában tettem. Arra keltem, hogy csörög a telefonom. - sóhajtott.

- Pihenj ma sokat! - mutogattam a mutatóujjammal. - Jelentkezett, Yeo? - néztem a fiúkra, akik a fejüket rázták.

- Nálad? Nézted már, hogy Jungwoo válaszolt-e? - kérdezte Seonghwa.

- Oh, basszus, azt nem is figyeltem.. - mondtam, majd San szobájába mentem, megkeresni a telefonom. Amint megtaláltam, meg is néztem, hogy válaszolt-e. Ahogy megláttam, hogy kaptam tőle üzenetet, kirohantam a fiúkhoz, és felolvastam. - Azt írta hogy beszélt Yeosanggal, de csak annyit írt neki hogy elmegy, és elvileg nagyon szűkszavú volt. Illetve hogy neki sem vette fel a telefont. - sóhajtottam, és levágtam magam a székre.

- Fasza... Szóval itt hagyott.. - háborodott fel Seonghwa. - Úgy látszik a történelem ismétli magát. - pillantott San felé.