₩

- Yunho, nem akarok inni! - sóhajtottam, és eltoltam magam elől a vodkát.

- Na, érezd már jól magad! San kedvéért! - biccentett páromra, aki mosolyogva beszélgetett Mingivel.

- Jó... - motyogtam. Az első után jött a következő, majd az azutáni... És ez addig így ment, amíg Yunhoval már a világunkat sem tudtuk.

$

- Sziasztok, szépségek! Hát ti egyedül? - hallottam meg egy ismeretlen hangot. Valószínű Mingi is hallotta, mert egyszerre kaptuk oda a fejünket.

- Mhm.. A pasim.... - kezdett bele Wooyoung a mondatába, viszont már készült eldőlni, úgyhogy fogtam magam, és gyorsan mellé álltam, nehogy elessen.

- Miért ittál ennyit, Szívem?!​ Hahj, te... - simítottam az arcára, nem törődve a két sráccal. Felkaptam őt az ölembe, és a fejét kezdtem el simogatni. - A pasija vagyok. És az ő párja is ott van. - biccentettem Mingiékre.

- Szerintem ideje mennünk... - mondta az egyik srác, és el is húzták a csíkot.

- Azt hiszem, nekünk is ideje mennünk. - sóhajtott Mingi, és ő is felvette Yunhot az ölébe.

- Jól van. Nem igazán akarok most vezetgetni, szóval nem aludhatnánk nálatok? Na meg a barátainknak holnap egyetem, és nem akarom, hogy felkeljenek Wooyoungra.. - húztam el a számat.

- Teljesen megértem! Yunho énekelni szokott ilyenkor, és imádom, hogy ez mindig éjfélkor jön rá pontban. - nevetett fel, majd megigazította magán párját, és elindult kifelé.

- Wooyoung legtöbbször beindul minden egyes tettemre, vagy éppen elkezd sírni. - nevettem én is, miközben utána mentem.

- Mibe vágtuk a fejszét! - nevetett tovább, majd ahogy a kocsihoz értünk, kinyitottam, utána pedig betettük hátra a fiúkat.

- Na, ja! Hah... Érzem, hogy reggel kapni fogunk! Ezek lehet részegek, de mindent hallanak, Wooyoung pedig nehezen felejt.... - sóhajtottam.

- Azt hiszem akkor ma este minden ránk veszélyes eszközt elteszünk. - határozta el, miközben beült az anyósülésre.

- A kezüket meg a lábukat hogyan akarod leszedni, idióta?!​ -​ néztem rá Mingire.

- Oh... - motyogta. Nem sokáig volt csend, ugyanis egyszerre nevettünk fel. Miután lenyugodtunk, beindítottam a kocsit, és elindultam vele.

***

Ahogy eljutottunk Mingiékhez, becipeltük a fiúkat, akik mostanra már bealudtak. Mingi letette párját, s megmutatta hogy merre van a vendégszoba, illetve mit és hol találok.

- Köszi, hogy befogadtál minket! - nevettem fel halkan, mikor már mindketten a konyhában ültünk.

- Semmiség. Én csak örülök, hogy nem ketten vagyunk a házban. Nagy ez a ház kettőnknek. - kuncogott fel halkan ő is.

- Megértem. Tényleg nagy kettőtöknek. Nem gondolkoztatok kutyán, hogy ne legyen egésznap csend? - kérdeztem.

- Mhm, de. Viszont nem ebbe a házba akarjuk. Előbb költözünk, és majd utána. - válaszolta, miközben felállt az asztaltól. - De most megyek aludni, mert Yunho keresni fog. Oh, és ha neki állna énekelni, csak fogd be a füled. - nevetett fel.

- Értettem! Jó éjt, Mingi! - néztem a srácra.

- Jó éjt, San! - intett egyet, majd bement a szobájukba.

- Sannie... Hol vagyunk? - hallottam meg Wooyoung álmos hangját.

- Mingiéknél, Picim! Gyere ide! - tártam ki karjaim, miközben felé fordultam. Megvártam, amíg karjaimba csoszog, és csak utána folytattam. - Rosszat álmodtál? - kérdeztem.

- Nem, csak... Nem voltál mellettem, és megijedtem. - motyogta a vállamba.

——————————
Bwoo_shipper
jjk_softer