§

- Hongi! Éhes vagy? - kérdeztem, benyitva a szobánkba. Hongjoong éppen háttal állt nekem, és az ablakon nézett kifelé. Félmeztelenül tette mindezt, ami szívemet ki akarta ugrasztani helyéről. Apró teste a félhomályban, nagyon édes, egyben izgató látványt nyújtott számomra. Nem akartam letámadni - mondjuk, nyilván nem is fogom - , mert nem akarom megijeszteni. Plusz, ő amúgy is úgy tudja; barátként tekintek rá.

- Hmm, én már ettem, míg te bent voltál Wooyoungéknál. - fordult felém. A szobát csak a redőny kis résein beszűrődő fény világította be. Tény, imádtam a félhomályt.

- Olyan sokáig lettem volna bent, vagy gyorsan ettél? - kérdeztem nevetve.

- Mindkettő? - válasza inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek. Csak mosolyogni tudtam rajta.

- Baj van? - hangzott kérdésem, amint láttam, már nem mosolyog. Láthatóan nyomasztja valami, ami aggodalomra késztet.

- Csak... Nincs jó napom. Holnap az egyetemre is be kell menni, és egész nap ott lenni... Nincs kedvem. - biggyesztette le ajkait.

- Hmm... Mi lenne, ha néznénk egy filmet? Wooyoungék elmentek valamerre. - ültem le az ágyunkra. Régóta barátok vagyunk, minek külön ágy?

- Benne vagyok... Tudunk nézni valami cuki, romantikus kis filmet? - kérdezte boci szemekkel és leült mellém.

- Persze! Amit csak akarsz! - válaszoltam mosolyogva.

***

- "Én szeretlek, Aisha!" - mondta már-már sírva a lány.

- "Értsd meg, Yuma, köztünk nem lehet semmi!" - válaszolt halkan a másik.

- Én szeretlek, Hongjoong! - fordultam a fiú felé mosolyogva, hangomat elváltoztatva.

- Értsd meg, Seonghwa, köztünk nem lehet semmi! - fordult felém Joong mosolyogva.

- Oh, basszus... Mehetünk lerészegedni, Seonghwa! Nem viszonozzák az érzéseid... - jelent meg egy részeg Wooyoung.

- Baszd ki... Ne haragudjatok! - rohant utána San, és megtartotta ittas barátunkat.

- Várj... Milyen érzésekről beszél? - nézett rám vissza Hongjoong zavartan. Nagyot nyeltem, San pedig biztatóan mosolyogva tartotta továbbra is Woot.

- Szeretlek, Hongjoong! - sóhajtottam.

- Engem? Mármint... Izé... Úgy? - vörösödött el. Kezdett bennem remény gyúlni.

- Igen. - bólintottam. Valójában még tartottam a válaszától, de igyekeztem magabiztos lenni.

- És... Biztos? - kérdezte bizonytalanul. Közelebb hajoltam hozzá, és arcát megfogva, egy apró csókot nyomtam ajkaira.

- Nagyon is. - bólintottam mosolyogva, a megszeppent fiú szemeibe nézve. Hongjoong lenézett ajkaimra, és hirtelen arcomra fogva húzott magához egy hosszabb csókra.

- Azt hiszem, nálam alszunk, Woo baba! - vette fel ölébe nevetve, a félig alvó fiút. Fél szemmel láttam, hogy kimennek, így, mivel még San hátra nézett intettem neki egyet az egyik kezemmel.

$

- De nem akarok hazamenni! Én veled akarok lenni itt! - nyafogott a karjaim közt lévő fiú.

- Wooyoungie, ne csináld ezt, muszáj hazamennünk és aludnod. - sóhajtottam és arcára simítottam.

- Nem akarok! - sírta el magát, amin kicsit - nagyon - meglepődtem. Nem emlékszem, hogy ilyen érzékeny lett volna régebben is az alkoholtól.

- Rendben, Kicsim, akkor még maradunk, nyugodj meg! - öleltem magamhoz rázkódó testét.

- Szeretlek, Sannie! - motyogta, miközben vállamra hajtotta fejét.

- Én is téged, Wooyo! - mosolyogtam, és fejére simítottam.

—————❤️‍🩹
az évben az első rész... hogy telt a szilveszter, skacok? 🙈

Bwoo_shipper
PannaSzab4
térjetek ide 💞