₩

Másnap nem kellett bemennünk az egyetemre, ugyanis ma csak a gólyák vannak bent. Valami gólya buli van, amin a végzős hallgatók is részt vesznek. Viszont nekem háromra mennem kellett dolgozni, ezért Yeosang mellől kikelve, mentem a konyhánkba, és főztem kávét. A kávém elfogyasztása után visszamentem a szobánkba, hogy emberibb külsőt varázsoljak magamnak, és felöltözhessek. Mivel már dél is elmúlt, nem is kapkodtam, de nem is lassúskodtam el a dolgokat.

- Mhm, Youngie.. Miért kell bemenned? - nyafogott Yeosang, ki - feltételezem - most kelt fel.

- Tudod, hogy szeretek ott dolgozni Sangie. Na meg... Muszáj bejárnom. - mosolyogtam, s felmásztam mellé az ágyra. - Sietek haza! - pusziltam az anyajegyére.

- Rendben. - hunyta le újra szemeit mosolyogva. Általában egy órával hamarabb indulok el, mert a tömegközlekedés valami iszonyatosan szörnyű.

**

- Szia, Young! - köszönt az egyik munkatársam, ahogy beértem. Mosolyogva köszöntem neki én is, majd bementem az öltözőbe. Letettem a táskámat, és a kötényem felvéve mentem a pult mögé.

- Jó napot! Mit adhatok? - néztem fel az első vendégünkre mosolyogva.

- Jó napot! Egy latte macchiatot szeretnék, sok kakaóval a tetején, és kevés cukorral. És itt fogyasztanám. - mosolygott a számomra ismerős férfi. Úgy issza, mint Ő.

- Rendben, máris készítik! - bólintottam magamnak, és Youngjihez fordultam.

- Woah, hallod ez a pasi úgy nézett téged! - döbbent le, ahogy az első vendégünk elment egy asztalhoz, s elővette a laptopját.

- Mint egy egyszerű pultost? - kérdeztem vissza kínosan.

- Dehogy, te lüke! - csapott tarkón. - Mint aki fel akar falni! - húzogatta szemöldökét.

- Hülye vagy, Ji! Ha így is nézett rám, nekem ott van Yeosang! - sóhajtottam, és elvettem Mijootól a férfi rendelését. Kivittem az asztalához, viszont nem tűnt fel neki, hogy ott vagyok, ezért óvatosan megböktem a vállát. - Bocsánat, csak... Itt a kávéja. - mutattam zavartan a kávéra.

- Oh, köszönöm! - mosolygott, én pedig meghajoltam, és a pult mögé indultam vissza. - Wooyoung... - hallottam meg magam mögött a férfi hangját.

- I... Igen? - fordultam meg zavartan.

- Valóban te vagy az! - állt fel boldogan, majd magához szorított. - San vagyok! - fogott arcomra mosolyogva.

- S... Sannie? - kérdeztem sokkosan.

- Igen, Sannie! - ölelt újra magához.

- Várj... Engedj el... - motyogtam, ő pedig tette amire kértem.

- Tudom, hogy ez sok neked, ezért itt a névjegykártyám, bármikor felhívhatsz, amikor készen állsz megbeszélni a dolgokat. Sajnos rohannom kell vissza a munkahelyemre ezután a kávészünet után, de a telefont azt bármikor fel tudom venni! - mosolygott halványan, s visszaült a helyére.

- Wow, kölyök! Ő az a San, akiről beszéltél? - kérdezte vigyorogva Youngji.

- Igen.... - sóhajtottam, majd a pultra támaszkodva ejtettem tenyereimbe a fejem.

- Ne aggódj, Young! Lehet, hogy pont jókor jött vissza az életedbe. - simított biztatóan a hátamra.

- Nem tudom, Ji. Egyszerűen csak... Miért pont most kellett visszajönnie, amikor rendbe jött az életem, és boldog vagyok?! - nyafogtam.

- Nem vagy boldog. - vágta rá egyszerre Youngji, az irodájából kilépő Yunhyeokkal.