₩

- Ne aggódj! Ha valóban olyan kapcsolatban voltál Yeosanggal, ahogy azt elmondtad, meg fogja érteni. Nyilván nem kellett volna így megtennünk, de így tisztázni tudtad magadban a dolgokat. - simított a hátamra.

- Igazad van.... - motyogtam.

- Nekem mindig. - válaszolt, én pedig felnéztem vigyorgós arcára.

- Egoista! - csaptam karjára nevetve.

- Csapkodsz? - kérdezte vigyorogva, miközben maga alá fordított, és közel hajolt az arcomhoz.

- Uhum. - bólintottam egy nagyot mosolyogva.

- Hm, oké... - hajolt közelebb annyira, hogy orraink összeérjenek.

- Mi lesz már? - kérdeztem halkan, San párnácskáit nézve.

- Kis türelmetlen. - kuncogott, és ajkaimra hajolt.

- Oh... Szóval zavarok... - nyitott be Seonghwa mindent sejtő mosollyal.

- Nem zavarsz. - vált el tőlem San és felülve húzott magához.

- Értem én... Amúgy csak annyit akartam, hogy mehetnénk ide is kirándulni. Hongjoong régen kiszemelte már ezt a hegyet, és el akarom ott őt vinni sétálni. Meg... Ti is mehettek majd... Például a bokorba. - kacsintott, és amíg San nevetni kezdett, addig én neki vágtam Seonak egy párnát.

***

Másnap oda mentünk, amit Seonghwa este mutatott. Hongjoong, ahogy meglátta a helyet, Seonghwa nyakába ugrott, mert beköptem, hogy ez az ő ötlete volt. Mindezt csak azért, hogy ne az én ölembe ugorjon.

- Nagyon jófej vagy, San, hogy elhoztál minket! - szólalt meg Seonghwa, ahogy elindultunk a kis ösvényen.

- Ez semmiség. Wooyoung barátai vagytok, nyilván nem fogok nemet mondani. - mosolygott, és összekulcsolta ujjaink.

- Oké, megtartjuk Sant! - jelentette ki Hongjoong, és Seonghwa hátára ugrott.

- Hahah, rendben. - nevetett Seo, és kicsit feljebb emelte a fiút, hogy normálisan meg tudja tartani őt.

- Seo, megnézzük a kilátást? Ott a korlátnál! - mutatott az említett hely felé Hongjoong.

- Persze, menjünk! - mondta mosolyogva, és felénk fordult, ugyanis San megszólalt.

- Srácok, mi felmennénk a legtetejére. Találkozzunk itt, úgy... Egy óra múlva? - nézett Hongira, és Seora.

- Tökéletes! - válaszolt Hongjoong. Ezután elköszöntünk egymástól, és Sannal tovább mentünk.

- Szerinted Hongjoong belátja majd, hogy szereti Seot? - kérdeztem Santól.

- Hmm, nem tudom. Seonghwan nagyon látni, hogy szereti őt. Nem nehéz észrevenni, szóval valószínű, ha több időt töltenek el így együtt, fel fog tűnni neki. - mosolygott.

- Miért nem filozófusnak, vagy bölcsésznek mentél? - nevettem fel. - Olyan... Terjedelmesen beszélsz. - mosolyogtam.

- Hát figyelj... Mehetek én pilótának is, orvosnak is, tűzoltónak is... Tuti bejönne neked az öltözékem. - nevetett fel.

- Perverz! - csaptam meg a karját, arcom pedig elvörösödött.

- Ne légy már zavarban, csak vicceltem! - nevetett fel, és derekamnál fogva magához húzott. - Hah... Olyan hülye voltam. Nem kellett volna elmennem Kínába. Nem szenvedtél volna, és nem estél volna bele egy olyan kapcsolatba, ahol valójában nem is érezted jól magad... Sajnálom, Woo! - sóhajtott és eltolt magától.

- Sannie... Mindig is te voltál, és te leszel a nagy hegyem, aki mindentől megvéd. Igen, elmentél, és az elején szörnyen nehéz volt, főleg úgy, hogy nem beszéltünk, de itt vagy, én is itt vagyok, és ez a lényeg. - fogtam arcára, miközben a szemeibe néztem.

- Szeretlek, Wooyoung... Nagyon szeretlek! - sóhajtott, és számra puszilt. - De azért megnéznélek szoknyában, vagy ápolónő jelmezben. - tette hozzá vigyorogva, én pedig csak fejen csaptam őt.

—————❤️‍🩹
PannaSzab4 gyere ide kis kacsa-robot 🤖🦆
Bwoo_shipper térj ide, megidézlek 👉🙎‍♀️👈