- Nos, igen, magam is mondottam már neki, hogy elegendő lenne a hozzáértő diákokat felküldeni a paszulyra - sóhajtotta Sepitus Kobra igazgató úr, mikor röviden vázoltam neki, hogy miért is kerestem fel. - Az első nap mindig tömve van a gyengélkedő - forgatta a szemét. - Ha az egyik diák meghal, vesződhetek a papírmunkával! Meg aztán, milyen fényt vetne az iskolára? - filozofált, én pedig már kezdtem reménykedni, hogy engem ennyivel el is enged. 

- Viszont ez nem enyhít a maga tettén, Evernever - pillantott rám szúrósan. Oké, mégse úsztam meg. - Példát kell statuálnom, és az ilyen szintű engedetlenség itt nem megengedett! Az első nap büntetőmunkát szerzett magának. Ez még senkinek sem sikerült, remélem boldog - hordott le. de én valóban örültem, hogy rekordot döntöttem. - Holnap, vacsora után menjen Alnur erdejébe, és szedjen harminc - gondolkodott el. - nem, ötven darab lolgyökeret! Moore professzornak adja le őket! Meg fogom tudni, ha mulaszt! - rázta felém fenyegetően virsliszerű mutatóujját. - Most pedig eredjen, fontos teendőim vannak! - hessegetett ki, mire ki is iszkoltam a szobából. 

Elhaladtam az ismerős festmény mellett, amin egy ló lovon lovagolt, és az álomfejtéstan teremig meg sem álltam. A terem előtt gyülekező lányok közt kiszúrtam Anyadot és Pichabat, elkapva őket, már regélni is kezdtem siralmas történetem. 

- És holnap mehetek lolgyökeret szedni! - fejeztem be mondandóm kifulladva. Mielőtt még barátaim bármit is reagálhattak volna, meghallottam mögülem maga a nőstényördög susogását. 

- Lám, lám, lám - folytatnia se kellett, már ebből tudtam, hogy a megtestesült gonosszal van dolgom. - Szóval meglátogatod a családod? - a hosszúképű, szőke lány csatlósai vonyításszerű nevetésben törtek ki. Sarkamon megpördülve a szemmel verés legádázabb típusát igyekeztem kipróbálni rajta. Ha pillantással ölni lehetett volna - bár, egy mágusiskolában voltunk, szóval ki tudja, egyszer kitanulom - halott lett volna mind a három! 

- Igen, előtte beugrok a bordélyházba, átadom üdvözleted anyádnak - mondtam ki rutinosan, mire harsány röhögés volt a válasz. 

- Hogy mered, te felkapaszkodott kis fattyú? - fortyant fel, s orcája olyan színben tündöklött, mint egy pávián fara. - Törpök putrijából jöttél, és van merszed anyámat ilyen szavakkal illetni! 

- Gyere Ulla, ne is foglalkozz vele! - ragadta karon az egyik barátnője, és arrébb vonszolta. 

- Ez állat volt! - vigyorgott Anyad. A többiek gratulációját már nem volt időm fogadni, ugyanis megérkezett a tanárnő, és betessékelt minket a terembe. 

- Faith Sutton professzor vagyok - mutatkozott be, mikor mindenki helyet foglalt. Egyébként hangulatos egy hely volt, rózsaablakai a szivárvány minden színében megjelentek, ahogy a függönyök is. - Az álomfejtéstan nem tűnhet olyan fontos tantárgynak. Ez tévedés! - az utolsó szót szinte kiáltotta, ami a fiatal de törékeny, seszínű hajú nőtől elég váratlan volt. - Az álom átjáró az elmébe. Aki tudja önnön álmai jelentését, féktelen hatalmat tart a kezében! A múlt, a jövő, a vágyak, a félelmek: minden megtudható belőlük! 

Az óra elején bemutatkozott mindenki, utána pedig Sutton professzor lediktálta, milyen szempontok szerint vezessük az álomnaplónkat. Végül a fennmaradó időben elkezdett szúrópróbaszerűen kérdezni, hogy ki mit álmodott az éjjel. 

- És akkor a néni rám ordított: Edd meg a levest! - fejezte be az egyik osztálytársam.

- Ez nagyon érdekes, jegyezd le, később még visszatérünk rá! - bólogatott Sutton. - Ulla! Halljunk téged!  

- Azt álmodtam, hogy egy törpök közül szökött hobó randalírozik az iskolában - nyávogta, egy fintort küldve felém. 

- Az én álmomban Ulla egy féreg volt. Szerintem jósló álom lehetett - szólaltam meg, mielőtt még szólítottak volna - hiába, sosem voltam türelmes. A harangszó épp most hangzott fel, elorozva dicsőségem. 

A következ órán az egész évfolyam közösen vett részt - bár a hagyományos módon ez nem is volt tanórának nevezhető. A étkező csarnok egyik részében gyűltünk össze, most is a hármasunk mellett Virgil, Pichaba és Magnus foglalt helyet. 

Egy fehér ruhás, szőke, látszatra középkorú nő libbent be elénk, olyan széles vigyorral az arcán, hogy az inkább volt rémisztő, mint megnyerő. 

- Áh, gyermekek! - kiáltott fel elragadtatva. - Az Úr tekint vissza mindegyik arcáról! - hát, ezzel tudtam volna vitatkozni. Ulla arcáról inkább az ördög nézett vissza. - Üdvözöllek titeket! Én Veronica papnő vagyok, én felelek a tanulók vallás gyakorlásáról. Mint tudjátok, országunk vallása az Agilemaw, ami az ősi fa szellem imádata. Hagyomány, hogy minden elsőéves ezen a napon iszik egy különlegese erősítőfőzetet, ami a fa nedvét jelképezi. 

A mögötte lévő asztalon ott is állt mindegyik kis pohár, színültig töltve valami piros löttyel. Egyenként hívta ki a diákokat, és mindegyiknek a kezébe adott egy poharat, miközben azt mondta: "a fa nedve". A legtöbben ott helyben lehúzták, mások a helyükön kortyolták el. 

Mikor én kerültem sorra, azon kívül, hogy majdnem elröhögtem magam, nem igazán történt semmi érdekes. Bár nem is értette, mások hogy tudnak komolyan a szemébe nézni valakinek, aki azt kántálja: "a fa nedve". 

Leülve a helyemre vonakodva bámultam bele a vörös lötyibe - valahogy vonakodtam meginni ezt, nem is tudván, mi van benne (reméltem nem fa nedv). De Veronica papnő olyan áthatóan bámult, hogy kínomban belekortyoltam az italba. Ritka rossz volt, nem is értettem ezt hogy tudják ennyien meginni. De legalább annyit elértem, hogy végre nem vert szemmel az a nő, én pedig az asztal alá beönthettem a maradékot. 

Ezután a növénytan és az asztronómia minden gond nélkül telt el, ahogy a vacsora is. Este, mikor még egyikünk sem volt álmos, Alejandro műsorán szórakoztunk, aki épp Sutton professzort parodizálta ki. 

- Ha repce ültetvényről álmodtok, akkor másnap folyóba fogtok fúlni! - harsogta drámai hangon, mi meg immár hálóingben fetrengtünk az ágyon a röhögéstől. 

Hirtelen heves köhögőrohamot kaptam - először azt hittem, csak a sok nevetéstől, de mivel egyre csak nem akart megszűnni, kezdtem megijdeni. A többiek is hamar elkomorodtak, és aggódva gyűltek körém. Anyad a hátamat veregette, bár nem tudom miért, mert nem nyeltem félre semmit, maximum a nyálam. 

Nemsokára kezdett csillapodni, de mielőtt még megnyugodhattam volna, vért köhögtem fel.