Kalandos művelet volt első vacsoránknál asztalt fogni magunknak. A csarnok tele volt köralakú asztalokkal, de a legtöbbnél már, mily meglepő, összeszokott felsőbbévesek csoportjai ültek. Kis csapatommal egy asztalhoz verekedtük magunkat, melynél csak Pichaba ült, és egy vadidegen fiú. Meg kellett jegyeznem azt is, hogy az asztalon már fel volt tálalva a vacsora, ami egészen meglepett.

- Bocs, de ha foglalt, mi akkor is ide ülünk! - köszöntötte őket bájosan Anyad. Alighogy hátsónk a széket érintette, megjelent az első számú nemkívánatos személy. 

- Micsoda szerencse! Pont van itt egy üres hely! - lelkesült fel Axel, s tekintete köztem és az asztal között ingázott. Al helyettem is cselekedett, s egy másodperc töredéke alatt meghiúsította a katasztrófát. Oda se nézett, csak megragadta a mellettünk elsétáló szerencsétlen karját, és lerántotta az üres székre. 

- Sajnálom Axel, de másnak foglaltuk ezt a helyet - hadarta el Al angyali mosollyal. Az áldozat közben segélykérően pislogott körbe, de hiába, innen már nem szabadult. 

- Hát jól van, akkor holnap találkozunk! - távolodott a veszély ezer wattos mosollyal. 

- Sajnálom, hogy elragadtalak, de kellettél - fordult az újonchoz Al, legelbűvölőbb 'ne haragudj már' mosolyával üdvözölve őt. 

Szépen sorjában be is mutatkoztak a csemeték, így már azzal a tudással gazdagodtam, hogy Pichaba szintén krysa házba tartozó társa Virgil Dred, Al zsákmánya pedig Magnus Lightwood. Egyiküket sem kellett noszogatni, hogy megeredjen a nyelve, ugyanis két humorzsákhoz volt szerencsénk.

Mikor hármasunk visszatért a közösségi szobába, a holnapi órarendet kezdtük böngészni. Magában a tény is meglepett, hogy házunk elsőévesei negyvenen vannak, ebből húsz lány és húsz fiú. Ez amint megtudtam, azért is fontos, mert így leszünk ketté osztva, és más húszas csoportokkal összevonva. 

- Ez kissé szexista, miért pont nemek szerint osztanak be minket? - fakadt ki Anyad. 

- Miért, szerint mi más szerint kéne? - kapott rajta Al, én pedig már éreztem a közelgő vitát a levegőben.

- Például tudás szerint? - torkollta le a másik.

- Tökmindegy, akkor se lennénk egy csoportban - röhögött fel Al, mire Anyad egy önelégült mosolyt küldött felé, remélve, hogy saját szellemi képességeit becsüli alá, és nem az övét.

- Ezaz! Akkor nem leszünk együtt Axellel! - fordultam Anyadhoz örömittasan. 

- Ami azt illeti, néha igen - szólt közbe akadékoskodba Al. - itt, meg itt is - böködte az órarendet. De nem tudtam sokáig rá figyelni, ugyanis patkányom táncolt be a helyiségbe. Mielőtt nekieshettem volna, hogy mégis hol a kénköves pokolban járt, ő osztott ki engem. Mikor csípőre tett kézzel állt meg előttem, már tudtam, itt bizony műsor lesz. 

- Szégyen, hogy nem a patkányos házba kerültél! - förmedt rám, mire többen is felénk fordultak a klubhelyiségben. 

- Büszke vagyok rá, hogy arieteses lettem! - szegtem fel a fejem. 

- De én hogy éljek a szarvasos házban, he? 

- Ugyanúgy, ahogy bárki más! - vágtam rá. - Az apám is arieteses volt! Örülök, hogy ide kerültem! Ha meg nem tetszik, el is mehetsz! Egyszer már otthagytál! 

- Bocs Eileen, de Pichaba annyira rokonszenves lány volt, te meg úgy láttam, jó kezekben vagy - kezdett mentegetőzni. 

Végül a vártnál hamarabb lecsillapodtak a kedélyek, és nemsokára elvonultunk hálószobánkba, amin immár hatan osztoztunk a négy helyett. Munkásszállóhoz hasonló szobánkban legalább a hangulat jó volt. 

Bár Alejandro fekhelyével komplikációk akadtak. Gartu a jég hátán is megaludt, így szívest örömest vetette be magát az ágyam alá.

Közben Alejandro barátunk megpróbálta áthozni ágyát Axelék szobájából. A hangsúly azon van, hogy megpróbálta. Ugyanis még időben leállítottuk, mondván, elég feltűnő lenne a takarítóknak, ha egy komplett ágy hiányozna onnan. Azt már nem is mondtuk neki, hogy nincs az a bájital, aminek segítségével fel bírna vonszolni egy ágyat ide. 

Ezek után azt vetette fel, hogy toljuk össze az ágyakat, és így ő is elférne rajta. Hamar leszavaztuk ezt is, mert bármennyire is kedveltük Alt, semelyikünknek nem fűlött a foga hozzá, hogy egy ágyban aludjunk vele - hisz mégiscsak ma ismertük meg. 

Aztán egyesével próbálta kikuncsorogni tőlünk, hogy adjuk neki az ágyát, ha már osztozni nem akarunk rajta. Rosina - egyem a szívét - már rá is bólintott, de Sera szépen visszatessékelte, mondván, ő a szoba jogos lakója, nem aludhat a padlón. 

Végül a földön kötött ki, a korábban már Axeléktől elhurcolt párnával és takaróval. Anyad és az én ágyam között terült el, és bár az elején be nem állt a szája, hogy ő nem álmos, hirtelen egyik percről a másikra elhallgatott. 

 Pirkadatkor arra ébredtem, hogy Al az ablak előtt akrobatikus násztáncot lejt, és vígan dalol hozzá. 

- Reggel van, reggel van, felkelt már a nap - harsogta, mire Anyad hozzávágott egy párnát. Barátunkat ez se állította meg, csak még szélesebb vigyorral folytatta a dalt. - Táncolj velem hát, a sötét messze jár! - fejezte be, elnyújtva a végét. 

Gartu sietősen ki is oldalgott az ágyam alól, és csatlakozott táncos lábú szobatársunkhoz. Ezt a jelenetet nem nagyon tudtam hova tenni így reggel. Bár annyira korán mégsem lehetett, ugyanis Sera és Rosina ágya már üresen állt. 

Mikor levágtattunk az ebédlőbe - egyben az egyetlen helyre, ahova oda is találtunk - még csak szórványosan tartózkodtak ott diákok. Nemsokára megérkezett Magnus, a lehető legnagyobb jókedvvel huppanva le Al mellé, és Pichaba és Virgil párosa is tiszteletét tette. Semelyikük sem furcsállta, hogy kifli darabokat dobálok le a méltatlankodó Gartunak, aki ki is kérte magának, hogy ne viselkedjek vele úgy, mint holmi ölebbel. 

Első óránk átoktan volt, a vixenes fiúkkal. Aminek először még örültem is, lévén, hogy Magnus is közéjük tartozik. Én, szegény, naiv lány. 

Magnus segítségével hamar odataláltunk a teremhez, ugyanis a vixen tornyai mellett volt közvetlen. Amikor beléptünk, első gondolatom az volt: te jó ég, mekkora ez a terem - mekkora, és milyen furcsán hangulatos: fekete üvegű ablakai mentén a szekrényeken ott sorakoztak a legfurcsább dolgok egyaránt, a koponyáktól a szelencékig, minden. A következő gondolatom pedig, hogy milyen szemtelenül jól néz ki a tanár - aki ezt le meri tagadni, hazudik.

- Üdvözöllek titeket! - szólalt meg kellemes baritonján A szépség - én már csak így neveztem magamban, miután leültünk kettesével a padokba. Simán beillett volna végzősnek, és ha a folyosón látom, meg nem mondom róla, hogy tanár. Sápadt bőre bár kialvatlanságról árulkodott, ez nem rontott megjelenésén, s fekete haja is ó jól fésült volt. - Elias Porter professzor vagyok, s bármikor fordulhattok hozzám, ha azt szükségesnek érzitek. Nos, ez nem csak a ti legelső átoktan órátok, de az enyém is, mint tanár. Tavaly végeztem a Rushnore-ban, idén pedig mint átoktan tanár, és a Vixen ház házvezetője tértem vissza - mutatkozott be közvetlen, mégis tiszteletet parancsoló modorban. 

Padtársammal, Anyaddal összenéztünk egy sokatmondó pillanatra, s szavak nélkül megállapítottuk, hogy itt bizony egy jó nagy adag pénz cserélhetett gazdát, ahhoz, hogy rögtön tanár lehessen, főleg házvezető. 

Ekkor viszont a nagy, szárnyas ajtó nyitódásának hangja töltötte be a termet. A beáradó fényárban álló ember felkeltette a figyelmünket, s a diákok egy emberként fordultak hátra megnézni, ki az.