- Tommyyyyy hol vagyunk? - tapogattam mivel a fiú bekötötte a szemem, mivel valami titkos randihelyre hozott vagy mi, de persze ebből nem. láttam semmit. A kezemmél fogva vezetett, vagyis inkább húzott mivel én lassabban akartam haladni.

- Mindjárt ott vagyunk drága, tarts ki - huzott rajtam egy erősebbet, aminek az lett az eredménye hogy nekirántott a falnak... és az orrom elkezdett vérezni... vagyis, nem tudom mert nem láttam de éreztem.

Mindebből a fiú semmit sem vett észre, hát kösz. Csak tovább húzott maga után.
Egy kis idő után, megállt és levette a szemkötőt.
Egy gyönyörű erdő közepén voltunk. Mesébe illő szépséggel. A meglepettségtől megszólalni sem tudtam. Azt sem tudtam Tom hogy talált erre a helyre, de mindenesetre nagyon jól választott.

- Toms, ez.... wow.... ez - nem tudtam igazából mit mondjak, csak nézelődtem.

- Elég egy köszönöm is. - vigyorgott rám a fiú, és megfogta a derekam. majd közelebb húzott magához.

- Köszönöm, szeretlek - suttogtam, és megcsókoltam.

Ezután sötétedésig sétáltunk ott,és piknikeztünk. Este amikor már sötétedett úgydöntöttünk hogy visszamegyünk mivel gyalog voltunk, én meg kezdtem fosni a sötétben. A fiú-val kézenfogva sétáltunk, amikor hirtelen valami megfogta a vállam. Először nem ilyedtem meg, mivel azthittem Tommy az, de amikor odanéztem a másik kezével épp az orrát vakarta lol így az biztos nem az ő keze lehetett. Elkezdtem sikítani és őrülten rohanni kezdtem Tommyt magam után húzva. Amikor a fiú is észhez tért már ketten futottunk a valami elől. Nem néztük hova megyünk, csak mentünk előre. Már elég sötét volt, így látni sem láttunk.

Egyszer csak a lábam fent akadt egy gallyon mély vágást ejtve a lábamon. Nem tudtam arra a lábamra állni, és mindenhol teli voltam már sebekkel. Tom felkapott és úgy mentünk tovább, már nem futva mivel úgy tűnt leráztuk azt a valamit.

- Tom, félek - suttogtam a fiú nyakába.

- Semmi baj, itt vagyok tudod, megvédelek nem hagyom hogy bárki is bántson...rendben? - a hangja olyan megnyugtatóan csengett hogy hittem neki. Nem sokkal később kiértünk az erdőből és egy kivilágított útra értünk.
Tommy letett az út szélére, hátamat a lámpaoszlopnak támasztva. Mivel minden ki volt világítva, így már tisztán láthattuk a nagy sebet a lábamon, amiből még mindig ömlött a vér.

A fiú letépett a pulcsija ujjából egy darabot és elszorította a lábam hogy ne vesszek több vért.

-Tudod hol vagyunk? - kérdeztem miközben lassan körbenéztem. A fiú és hasonlóképpen tett.

- Nem, de hogyha megyünk egyenesen biztos találunk majd egy táblát hogy hol vagyunk és akkor hívhatunk segítséget.

- Rendben, menjünk - megpróbáltam felállni, de nem ment így újra visszaestem a földre.

-Hagyd, viszlek - kapott volna fel a fiú, de én megállítottam.

- Nem Tom, nehéz vagyok.. nem kell cipelned majd sétálok én - újra megpróbáltam lábra állni, de megint nem sikerült viszont most a fiú megfogott és felkapott.

-Nem vagy nehéz.. elbírlak, nyugi - mosolyogotr rám, így meg is nyugodtam... de nem annyira. Mi lesz ha nem találunk időben egy táblát, avyge egy kocsi sem jön erre felé?! Itt kell töltenünk az éjszakát? Ráadásul a sebeinket is elkéne látni.... Nem csak nekem voltak sebeim, viszont nekem voltak súlyosabbak.

10 perc séta után kb. egy város határába értünk. Tomm gyorsan fogta a telefonját és hívta a mentőket, majd megadta a címet mi pedig vártunk. Nem hiszem hogy eltört volna valamink, de azért jobb az elővigyázatosság. Aggódtam, Tommy miatt...

✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨

HEYY, URISTEN. Nagyon nagyon köszönöm ezt a sok pozitív visszajelzést és a sok voteot, és olvasást. Imádlak titeket 💕