- Nem tudom Lily... szerintem eze gy elég kegyetlen ötlet.... - nézett rám Ranboo.

- Tudom, de az is kegyetlen amit ő csinál... vagyis számomra. - tettem hozzá.

- Csak azt mondom hogy gondold át kérlek. - mondta a szemüveges fiú. Bólintottam és ettem egy kis sültkrumplit.

Miután végeztünk, hazamentunk, szintén busszal. Felszaladtam  a szobámba és beledoltem az ágyba. Fejem a párnámban volt  úgyhogy nem is kaptam levegot, de nem baj. Így gondolkodtam.

Lehet hogy mégsem kéne... mi van ha nem is fogja érdekelni? Vagy csak megharagszik? Vagy érdekelni fogja  és pont ezért fog elengedni mert azthiszi hogy nem kell többé. Ahjjj ez olyan komplikált. Nem hiszem el. Miért ilyen nehéz élni?

Már épp azon voltam, hogy kiugorjak az ablakon vagy sem, amikor valaki kopogott az ajtón.

-Gyere - motyogtam, aztán rájöttem hogy valószínűleg a párna miatt nem hallja, ezért kivettem belőle a fejem.

-Gyere - ismételtem meg, kissé hangosabban. Lassan kinyílt az ajtó és Willbur jött be rajta.

-Tubbs hív... jössz? - nézett rám, egy halvány mosolyt eleresztve.

- Uhum, persze. - álltam föl és odasétáltam elé. De a fiú nem engedett ki, így nekimentem a mellkasának.

-Au - motyogtam, mire az elnevette magát.

- Ezt... fel kell venned. - vett elő egy szemkötőt. Először nem értettem, ezért furán néztem rá, de aztán belementem. Willbur bekötözte a szemem, és kézen fogva sétáltunk el a lépcsőig. Vagyis gondolom, mert Will hirtelen megállt és felkapott menyasszony pózban, és úgy vitt le. A lépcső alján letett, és folytattuk utunkat. Egy helyen megállt és kinyitott valamit, gondolom az ajtot és tovább mentünk. A lábam alatt, puha füvet éreztem. Gondolom a kertben lehettem. Egy helyen Will megállított engem, de a szemkötőt továbbra sem vette le rólam.

Én csak álltam ott, várva a sorsomra, amikor lépteket hallottam, majd valaki megállt előttem. Nem értettem, de csak álltam ott tovább. Egyszer csak Will a hátammögül meglökött, én pedig előre zuhantam. Pont az előttem álló emberkére, és miután a sznák egymáshoz ért rögtön tudtam ki az. Szegény dobott egy hátast a fűben, én pedig rajta landoltam.

Lassan elmélyítette a csokunkat. Miután elváltam tőle, levettem a szemkötőt és a fiú is így tett. Egy ideig csak bámultuk egymást. Tommy a karjával védelmezőn karolta át a derekam, belőlem pedig percek alatt kitört a zokogás. Csak a fiú mellkasára borultam, és sírtam. Mindent kisírtam amit lehetett. Tommy nyugtatóan símogatta a hátamat. Egyikünk sem szólalt meg egyedül a szipogásom hallatszott a csendben.

Amikor összeszedtem magam, a fiú szemébe néztem.

-Sajnálom... - suttogtam könnyes szemekkel. Csak ez az egy szó volt amit ki tudtam mondani.

- Nem Lily. Nekem kell bocsánatot kérnem. Fasz voltam... Megint. Jobbat érdemelnél nállam... - mondta hallkan, és a szememben őszinte megbánást láttam. Talán még egy könnycseppet is, de nem tudom.

- Nem, nem. Én nem akarok mást csak téged...... -

- Akkor jó, mert én is csak téged. - suttogta  és újra megcsókolt. Viszonoztam. Nagyon hiányzott. Miután újra elváltunk, a szemébe néztem.

- Lily.... velem maradnál örökre? Még akkor is ha egy ekkora fasz vagyok? - elmosolyodtam.

-Persze - bólintottam és megöleltem. - Amúgy, nem fájt? - utaltam az esésre.

- Csak kicsit, de ez most nem számít. - mosolyogott, én pedig lemásztam róla.

Ő is felállt, és leporolta a ruháját. Ezután kézenfogott, és mosolyogva indultuk megkeresni a két fiút hogy kinyirjuk őket.

⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐

Úristen sírni fogok. El is jött az utolsó rész is. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM HOGY ENNYIEN OLVASSÁTOK A STORYM ES HOGY TETSZIK NEKTEK. Egy hatalmas élmény volt ezt írni. No mindegy, talán egy kövi sztoriban talizunk addig is vigyázzatok magatokra<3✨

És mindenkinek Boldogságos új évet 💕