~Emlék~

- Tommy, nem hiszek neked...kisujjeskü? - a 6 éves Lily komolyan nézett az akkori Tommyra, aki csak bólogatott, majd kisujjukat összeakasztották.

- Örökre együtt - mondták egyszerre.

~Emlék vége~

*Lily szemszöge*

Reggel arra ébredtem hogy konkrétD reame alszok. Óvatosan lemásztam róla, hogy azért ne is nyomjam össze lol. És elővettem a telefonom. Egy csomó insta értesítésem volt, és gondoltam megnézem mi az. Amikor megláttam hogy Niki mit tett ki, azthittem el fogok ájulni. Szóval így aludtunk volna? Mondjuk eléggé cuki. Lementettem a képet, majd visszabújtam Clayhez mivel eléggé hideg volt a szobámba nem is tudom miért. Vagy csak talán a fiú közelében szerettem volna lenni, nem tudom. Elég furát álmodtam, mintha egy emlék lett volna....mindenesetre bőgni kezdtem, mire Clay fel is ébredt és aggódva zárta körém a karjait.

- Jól van, nyugi... itt vagyok. Minden rendben lesz - próbált megynugtatni, mostmár kicsit több sikerrel.

-Clay, lemegyünk? - töröltem meg a szemem.

- Biztos?

-Nem kerülhetem életem végéig... - néztem fel rá, mire a fiú bólintott és elengedett. Menyasszony pózba felemelt és belerakott a tolószékbe, majd nagynehezen levergődtük magunk a lépcsőn. 1 hét múlva veszik le a gipszeket, addig pedig elég nagy hátrány ez nekem és a többieknek akiknek segíteniük kell.

Lementünk a konyhába, ahol Dream csinált kávét addig én Willburral beszéltem a nappaliban. Mindent alaposan kibeszéltünk akár a lányok szokták. Willbur a legjobb barátnőm. Nem igaz, ő a legjobb barátom Tubbo és Ranboo után. Igazából mindenki az... Tubbo és Ranboo után. Velük még nem volt alkalmam beszélni, de minél hamarabb szerettem volna. És Nikivel is. Ők talán megint randiznak Jackel... de nem baj ők nagyon aranyosak.

Nem sokkal később Dream már hozta is a kávékat és leült mellém a kanapéra, így a két torony között ragadtam. (I think dream magas, de nem vagyok biztos benne, ne bantsatok) Miközben elszürcsölgettük a kávékat Clay beszámolt Tommy esti látogatásáról. Will és én sem tudtam rá haragudni, egyedül Dream volt vigasztalhatatlan.

Ezután Will felvitt a szobámba, ahol olvasni kezdtem. Kb olyan 1 ora mulva kopogást hallottam.

-Gyere - szóltam ki, és az ismerős szőke fejet láttam bejonni. A hasam ugyanúgy görcsbe rándult, de már nem ugyanúgy mint akkor.

-Beszélni szerettem volna veled... - kezdte hallkan és leült az ágyam szélére.

-Hát akkor mond..de tudd hogy nem haragszom rád... egyszerűen hibáztál..minden ember szokott, viszont újraketdésen ne is gondolkodj - kezdtem, mire a fiú bólintott.

-Remélem a barátságunk nem fog elromlani, és minden a régi lesz... emlékszel? 11 éve... kisujjeskü. - Hát persze az álmom. Tudtam hogy valami emlék az, de nem voltam benne biztos.

- Igen, remélem - erőltettem egy mosolyt az arcomra aztán a fiú kiment. Miután kiment, iszonyatos zokogásban törtem ki, ami átment egy kisebb pánikrohamba. Aztán ez csak erősödni kezdett, majd végül már levegőt is alig kaptam.
Szerencsére Clay pont időben nyitott be, és gyorsan odajött megnyugtatni. Azután a nap további részében itt maradt velem.

Hálás voltam neki, és mindig is az leszek.

-Dream... szeretnék beszélni Tubboval, omm segítesz odamenni? - néztem a fiúra aki épp a gépemen minecraftozott.

-Persze - ugrott fel rögtön és segített átvinni Tubbs szobájába. Ott elmeséltem neki mindent, majd megint pánikrohamom lett, aztán csak Tubbs tudott megnyugtatni. Tubbo azt mondta hogy jobb lesz ha kicsit lepihenek, és kipihenem magam így segített átvinni a másik szobába, és lerakott az ágyamra ahol rögtön el is nyomott az álom.

<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3

Heyy, szóval igen újabb részecske. Bocsi hogy most ez egy kicsit unalmasabb lett, de ez van ezt kell szeretni tudjátok. Kövi részben talii<3