Kb fél óra múlva meg si érkeztek a mentők. Egy kis ágyra raktak, Tommy pedig beült hátra velem. Végig fogta a kezem, miközben mindent elmesélt az egyik mentősnek. Közben felhívtam Nikit hogy ne aggódjanak jól vagyunk, és megyünk a korházba. Persze ezt a lány nem hagyta annyiban és rögtön kérdezgetni kezdett, szóval elmeséltem neki mindent szépen lassan. A lány nagyon aggódott értünk, de mondtam neki hogy semmi baj. Természetesen ez nem segített.

*Másnap reggel*

Amikor felébredtem, először meglepődtem, de aztán rájöttem hogy miért vagyok itt. A jobb lábam és a bal karom eltört. A bal karom két helyen, amit sajnos sürgősen műteni kellett. Niki persze itt volt bent végig. Tommyt hazaengedték, mivel neki nem voltak nagyobb sebei ezért csak bekötözték őket. Nem akart hazamenni, de az orvos ragaszkodott hozzá hogy pihenje ki magát így muszáj volt magamra hagynia Nikivel. Legalább a lány itt volt velem. Végig támogatott ami nagyon jól esett.

Most jelenleg reggel 7 óra van. Niki itt fekszik az ágyam melletti széken, fejét az ágyamra hajtva. Nem akartam felébreszteni ugyanis egy egész éjszakát átvirrasztott miattam. Igazából én sem aludtam sokat, de kipihentnek éreztem magam. Egy kézzel megfogtam a telefonom és megnéztem, a szociál médiát. Sok fan írt hogy eltűntem és hogy aggódnak. Aww ez cuki. Természetesen még nem szeretném elárulni nekik, majd hogyha hazaengedtek. Egy napot még itt kell maradnom aztán majd holnap mehetek csak haza.

A mellettem alvó lila hajú lány, lassan ébredezni kezdett. Amikor kinyitotta a szemét, rámnézett és elmosolyodott.

- Hogy vagy - ölelt meg óvatosan.

- Voltam már jobban is, de javult a helyzet - mosolyodtam el. - Köszönöm hogy itt vagy és itt voltál..

-Ez természetes - mosolygott rám. - Szóltam anyukádnak, és aztmondta ma bejön hozzád látogatóba.

-Ez szuper köszi - mosolyodtam el mégjobban. - Te viszont menj haza pihenni, elleszek.

-Nem. Nem hagyhatlak magadra - csóválta a fejét a lány.

- De Niki pihenned kell és enned, majd estefelé visszajohetsz, de ez nem egészséges... megleszek hidd el - mosolyogtam rá mire a lány beadta a derekát és hazament pihenni. Nem azért küldtem el mert nem akartam hogy mellettem legyen, mert nagyon is akartam. De azért magát se hanyagolja el miattam.

A nap hátralevő részében, Tommy, Tubbo és Ranboo bejöttek meglátogatni, úgyhogy nem unatkoztam és Nikit sem gyötörte a bűntudat hogy egyedül hagyott. Őszintén szólva nagyon élveztem a legjobb barátaim társaságát. Amikor anya megérgezett megkértem őket hogy hagy beszélgessek anyával kettesben, így teljesen megértve ezt kimentek. Hát nyilván anyával megakartuk tárgyalni az elmúlt hét eseményeit.
Miután elmeséltem neki mi is történt, Tommyra terelődött a szó.

- Szeret engem anyaa - újságoltam el izgatottan neki. - Igaz hogy részegen vallottam neki szerelmet kb, de legalább már együtt vagyunk - anyám kedvesen elmosolyodott.

-Ez szuper, de ha összetör már csak keresztapa lehet majd - mosolygott rám anyukám. Ezután még sokat beszélgettünk, annyit hogy már a nővér szólt hogy vége a látogatási időnek így anyának mennie kellett. Este unatkoztam szoval hamar bealudtam.

Másnap reggel vidáman ébredtem ugyanis ma mehetek haza. Végre.
A cuccaim már összevoltak pakolva, Dream jött ki elém. Izgatottan ültem be mellé az anyósülésre és mindent elmeséltem neki.

- Örülök hogy jobban vagy kicsi - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Nem is vagyok olyan kicsi...te vagy a magas - duzzogtam be, de jelen pillanatban senkire sem tudtam haragudni.

- Szóval, Tommyval összejöttek a dolgok? - mosolyogott rám, miközben vezetett ezért majdnem bele is hajtottunk egy árokba..... na mindegy is.

-Igen úgylátszik - bólogattam boldogan.

- Örülök - motyogta a fiú és az útra koncentrált. Olyan furán viselkedik velem mióta Tommyval együtt vagyunk... nem tudom mi baja lehet. Én mindig is úgy tekintettem rá mint a bátyámra, de azt soha nem tudtam ő hogy tekintett rám.... ~