Lan Xichen pontban 16-kor bezárja a zeneterem kis ajtaját majd az iskola melletti kisboltban áll meg. A kisboltban vett egy-két dolgot ami már fogyóban volt otthon. Ilyen volt a cukor és a só. Mivel nem tudta még, hogy mit főzzön otthon magának, s öccsének, így a fűszerekhez vette az irányt, hátha eszébe jut valami. Végül pirított rizs csirkemell mellett döntött. Megvette a hozzá szükséges hozzá valókat, s a kassza felé vette az irányt. A kaszánál vidáman köszöntötte az eladót aki már jól ismerte őt, mint törzsvendéget. Még csak 4 éve, hogy tanár lett, azóta pedig ide szokott járni amikor végez az iskolában akárcsak ez alkalommal is. Miután végzett a bevásárlással gyalog indul el a parkba, ahol aztán egy padra ül le. Mosolyogva tekint balra ahol egy kicsi játszótér foglal helyet. Csupán két hinta, egy nagy, s egy kicsi csúszda foglal helyet, meg egy homokozó. A két hintában gyerekek játszanak, a csúszdákon pedig gyerekek csúsznak, körülötte pedig fogócskáznak.

Xichen mély levegőt vett, s egy újabbat harapott mantoujából. Jobbra nézett ahol egy kikövezett úton lehetett sétálni. Az ösvényen futó emberek vannak, babakocsis hölgyek, és más szülők nagyobb gyerekükkel kézen sétálgatva. Xichen szerette itt tölteni szabad idejét. Természetesen szereti a munkáját, hiszen gyerekekkel van körülvéve és még zenélhet is. Kettő az egyben. Azonban néha -be kell vallani- elég nehéz a gyerekekkel, s az ilyen kis pillanatok, mint a parkban való üldögélés jó kikapcsolódás a számára. Néha szokott könyvet is magával hozni, ám ezúttal inkább csak a park látványában, s a rá sütő Nap érzésében akart fürödni.

    Akaratlanul is eszébe jutott az új diákja aki nemrég csatlakozott köreikhez. Mogorván néz folyton, és úgy tűnt nem nagyon vannak barátai. Nagyot sóhajtott, s egyre inkább elmerült gondolataiba. Eszébe jutott, hogy holnap mennyi dolga lesz még, a szülői értekezletekről nem is beszélve.

   Xichen mélyen belemerült gondolataiba, hogy egészen addig nem is veszi észre az előtte álló kisfiút míg az fel nem kiállt.

-Hé!-Xichen némán pislogva néz le rá.

-Ó. Helló.-a legfeljebb hatéves fiú mogorván néz fel rá. Lan Xichen nem tudja hogyan leírni őt, nem talál szavakat rá. Ajkait lassan mosolyra húzza akaratlanul is. Az előtte álló fiú tetőtől talpig sárgában van öltözve, olyan, mint egy kiskacsa. A fiú továbbra is mérgesen nézi őt, nem nehéz kitalálni, hogy mit akar, minden bizonyára azt akarja, hogy Xichen megijedjen tőle. Xichennek azonban nehezére esett volna eleget tenni a fiúnak, ugyanis annyira aranyos, főleg a kis pufók arcával ahogy felfújja.

-Miért eszel egyedül?-kérdezi a fiú, Xichen pedig  kicsit előrébb hajolt, s vállat vonva válaszolt.

-Mert nincs kivel együtt ennem. -a fiú erre kérdőn  felvonja a szemöldökét.

-Akkor hogyan tanul meg osztozkodni?-kérdez újra. Xichen ajkai erre még szélesebb mosolyra húzódik.

-Nos, ez egy jó kérdés.-feleli, majd félre teszi mantou-ját. A táskájából egy kis zacskót vett elő amelyben mochi volt. Mosolyogva oda nyújtott egyet a fiúnak. -Szeretnél együtt enni velem desszertet?-a fiú szemei szinte felragyogtak, s leült mellé a padra.

-Köszönöm.-ajkai végre egy kis mosolyra húzódtak aminek őrült a zenetanár.

-Nagyon szívesen. -végül ő is evett egy mochit. Utána ismét a mellette lévőre pillantott akinek úgy tűnik ízlik a saját készítésű mochija ami nagy megkönnyebbülés számára. Mivel öccse nem igen szereti a mochit így nem tudja letesztelni, hogy mennyire lett jó, min kéne változtatnia. Egy gyerek, mint külső szemlélő nem is rossz. Egy kicsit elkuncogta magát. -Mond csak, lehetséges, hogy egyedül va-

-Jin Ling!-egy magas férfi közeledett feléjük, arca dühtől volt elárasztva, homlok ráncolva ért oda hozzájuk.-Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek!-viharos szürke szemei voltak, haja pedig lófarokba kötve. Lila színű kabátot hord, amely térdhajlatánál ért véget, hozzá pedig egy fekete nadrágot, s csizmát. Xichen csak arra tudott gondolni, hogy nála gyönyörűbb férfival nem találkozott (csak ne ráncolná a homlokát).

   Jin Ling sóhajtva ugrott le a padról, miután az utolsó falatot is megette. A férfi leguggol a gyerek elé, kezét pedig felemeli. Xichen már aggódva ment volna oda, hogy megállítsa, de ekkor a férfi elkezdi a kisfiú kabátját, s nadrágját leporolni, s egy szoros ölelésre vonja. Xichen félmosolyt ereszt el a látványra. Bizonyára csak aggódott a fiáért.

-Nem megmondtam, hogy nem menj messzire? -a hangja megremeg, de nem haragtól, hanem az aggodalomtól.

-Bocsánat, jiu jiu**.-hajtja le a fejét Jin Ling.-Én csak próbáltam barátot szerezni ahogy javasoltad.-motyogja, kezével sárga pulcsija alját morzsolgatva. Erre a férfi sápadtan a padon ülő Xichenre pillant, majd a kezébe temeti az arcát.

-Én a játszótéren lévő gyerekekre gondoltam.-morogja, majd sóhajtva ismét csak magához öleli a gyermeket, kezével nyugtatóan megsimogatva feje tetejét. -Sajnálom, hogy megzavart.-mondja ezúttal Xichenre nézve míg elengedi Jin Linget. Lan Xichen mosolyogva legyint egyet.

-Ugyan, nem zavart. Esetleg ön is szeretne enni egyet?-kérdezi miközben egy újabb mochit vesz elő. A férfi lesüti a szemeit.

-Ügye nem ételt kért öntől?

-O, nem dehogy. Nagyon udvarias volt.-hárít egyből, s felé nyújtja a desszertet.-Nyugodtan vegye el.-a férfi végül elfogadta. Amint beleharapott a szemei felcsillantak, pont ahogy a JinLingnek mikor felkínálta neki. Ezen muszáj volt nevetnie egyet halkan. Jin Ling mosolyogva fordul vissza Xichenhez.

-Bocsásson meg, hogy megkérdezem, de hol vette?

-Igazából én készítettem?-a fiú álla szinte leesik, s izgatottan pillant fel rá.-Kérem tanítsa meg jiu jiut is meg rá. Jiu jiu mindig nagyon finom vacsorát csinál, de soha nem csinál desszertet.-meséli ajkait lebiggyesztve.

-Jin Ling!-kiált rá kicsit indulatosan.

-Én nem bánom. De Jin Ling, nem gondolod, hogy előtte meg kéne kérdezned...-Xichen érdeklődve tekint fel a másik férfira, eszébe jutott, hogy az ő nevét még mindig nem tudja.

-Jiang Cheng. Jin Ling nagybátya.

-Szóval meg kell kérdeznünk jiu jiut. Nem tudjuk, hogy mi a terve...

-Igen, és azt sem tudjuk, hogy mit tervez...

-Lan Xichen.

-Szóval nem tudjuk, hogy Lan Xichennek milyen tervei vannak...

-Hívj Xichennek. És örülnék neki. Bár én is még csak tanulok. Nemrégiben kaptam valakitől egy süteményes szakácskönyvet.-mondja, s összepakolva maga után ő is fel áll, egyenesen Jiang Chenggel.

-Légyszi, jiu jiu. Kérjük meg, hogy jöjjön át. -nagy szemekkel néz a fiú a nagybátyára aki sóhajtva néz le rá.

-De nekünk nincs sütőnk Jin Ling...-Xichen már kezdte megsajnálni a gyermeket akinek akai megremegtek, a szemeiben pedig bizony könnyek gyülekeztek.

-Nekem van. Vasárnap szabad vagyok.-Jiang Cheng ismét sóhajt egyet. Nem éppen tetszik neki az ötlet, hogy Jin Linget egy idegen házába vigye főzőcskézni... Xichen végül előveszi a telefonját, s mosolyogva oda nyújtja Jiang Cheng felé.-Üsd be a számodat, hogy megtudjunk beszélni egy időpontot.-a másik férfi végül beírta telefonszámát, majd ő is elővette sajátját, s átnyújtotta neki aki szintén bepötyögte a számát. -Maradnék még szívesen de sajnos még dolgom van.

-Gyere, Jin Ling.Nekünk is  mennünk kell. Egy óra múlva órám lesz és még el kell vinnem még Jin Linget a másik nagybátyához.-mondta halkan, jobb kezével a bal kezén lévő gyűrűt babrálva. -Nos akkor, uhm... Később beszélünk. -Xichen nagyot mosolyogva felé nyújtja a kezét amit aztán Jiang Cheng elfogadott, s kezet ráztak.

-Már alig várom.-ezután a fiúra pillantott.-köszönöm a társaságodat, Jin Ling. Nagyon élvezetessé tetted a szünetemet.-Jin Ling arcára egy nagy vigyor húzódik.

-Szívesen. Hamarosan találkozunk. -Lan Xichen ekkor ismét Jiang Chengre nézett ahogy ismét megszólalt.

-Már alig várom.-a férfi zavartan nézett másfele, majd végül intett egyet, majd megfogja a kicsi kezét, s elindulnak. Lan Xichen még még mindig ott áll, egészen míg el nem tűnnek szemei elől. Csak arra tud gondolni, hogy mennyire várja már, hogy ismét találkozzon vele.

*Nos, a mantou lényegében hasonló a kenyérhez

**jiu jiu- nagybáty

   Sziasztok! Végre emberek! Na végre eltudtam készíteni! Végre volt időm erre, már nagyon régóta akartam egy Xicheng ff és most elérkezett! Remélem tetszett nektek ez a rész, ha igen akkor azt egy vote, s komment formájában jelezd nekem :)

   Ahogy tudom jön is a következő részt, addig is sziasztok!