Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

|Halloweeni-$pecial|

(Nem kapcsolódik a részekhez)
Késő esti, hideg, őszi szellő simogatja az arcom...az utcákon végigsétálva kifaragott tökök, fénye árad az aszfaltra...a parkban, városi Halloween, buli-t tartanak...nem szeretem az ilyesmitket, de most úgy voltam vele- "végülis jobb mint otthon ülni" ...meghát, hogy meglegyen a ✨feeling✨, be is öltöztem...(Rád bízom! ;3) fogtam egy kosarat, ami mellesleg az kosár amit a nagyim szokott elvinni a piacra, oszt jó van...igazából nem szándékozom cukrot kunyerálni a csóró polgároktól...azért, viszem magammal, mert ilyen vetélkedők lesznek, amikért kapunk valami cukrot...meg satöbbi...szóval már lassan lerohadt a lábam, mikor végre odaértem, a parkhoz...mindenhol világítás, és Halloween-tök...épp mentem volna be a tömegbe, mikor ismerős hangot hallottam mögöttem...
-Szia y/n...nem is tudtuk, hogy te is eljössz... - mondta az ördögnek öltözött, Kurapika egy kedves mosollyal...
-Hát, én sem...de aztán még is jobb itt lenni mint otthon, üln-
-Kurapika! Hoztam neked, innivalót... - szakított félbe a denevér jelmezt viselő Gon, miközben rohant már a szőkéhez...
-Arigatou, Gon...Killuát, hol hagytad?
-Elment a mosdóba...
-Leorio?
-Na őt nemtudom...
-Csak ne igyon semmi alkoholt... - csapott Pik a fejére, majd elfutott megkeresni LayOreo-t...
-y/n-Chan! - miután észrevette, hogy én is itt vagyok "heló" egyből a nyakamba ugrott...
-Nek-ed is szi-a Gon... - köszöntem, a már folytogatóan ölelő kis Petrezselyemnek...
-Gomene...neked is hoztam volna inni...nemtudtam, hogy jössz... - szállt le rólam, majd szomorúan nézett, rám...túl lelkiismeretes...
-Semmi gond... - mosolyogtam vissza, hogy egy kis boldogságot csaljak arcára...
-Booo!~ - ugrott valaki a hátamra aki kivételesen nem Gon, volt...
-AZ ANYÁD! - pofoztam volna meg a mögöttem lévő személyt, mikor hátra nézve láttam, hogy ez bizony csak a hópehely, vámpír cosplayben...
-Ohhh, basz-...mármint bakker, a szívbajt hozod rám...
-Szivesen... - majd gúnyosan, elmosolyodott, a rohadék...
-Oniii-Chan! Ne hozd rá, a frászt,
y/n-Chan-ra! - jött oda hozzánk a boszorkány kosztümös, kislány, névszerint Alluka...
-Jólvan...Gomen... - forgatta meg óceán kék szemét...
-Mivan, Killua...befenyít a hugod? - jött vissza Kurapika, egy Leorio-t ráncigálva...
-De mondom, hogy nem ittam!
-Előttem, húztál le egy, felest baszdmeg!...mármint... - egy jó kétpercre beállt, a kínos csend, tücsök ciripeléssel, mindenki olyan szinten röhögő görcsöt, kapott, hogy én szerencsétlen Killuába kapaszkodtam meg, nehogy összeessek
-Ez mit jelent bátyus?
-Ha nagyobb leszel elmondom... - mondta Killua fulladozva a nevetéstől...csóri Gon meg szintén nem tudta miről van, szó...miután abba, hagytuk, a vihorászást és oxigénhez is jutottunk, elmentünk jelentkezni a versenyekre...én helyi rajzversenyre, Kurapika és Leorio tökfaragó versenyre, És Gon, meg Killua kincskeresősre adták be a jelentkezést...(kincskereső- úgy képzeld el, hogy az egész parkban cukrokat, és kissebb ajándékokat, rejtenek el majd aki megtalál valamit megtarthatja...bónusz aki a legtöbb bizonyos, mondjuk karamellás cukrot megtalálja egy más ajándékba is részesül) Először a tökfaragó verseny, vette kezdetét, Kurapikáékon kívűl, még 26-versenyző vett részt...elindult az időkorlát...addig gondoltam eszek valamit...oda mentem ahoz a 5 méteres asztalhoz, ami csurig volt minden fajta kajával...de komolyan...őszintén nem is tudtam mit egyek...hosszas percek után megjelent mellettem egy Killua, aki szint úgy nemtudta mit vegyen le, arról bazinagy asztalról...
-Te sem tudsz dönteni? - kérdeztem...
-Nem...
-Alluka, hol maradt?
-Szurkol, Pik-nek...
-Értem... - kicsit, itt megállt köztünk a hangulat...mikor ő kezdeményezett beszélgetést...
-Mutassak valami nagyon menőt?
-Hát, felőlem rendben... - azzal megfogta a kezem és elkezdett futni, ezzel engem ráncigálva
-Mi a gyászt csinálsz?!
-Csak gyere... - mosolygott egyet, majd elvitt a park mélyébe...ott szint úgy kivolt világítva minden, és egy nagy dombra vezetett fel minket...az egész város látszott, onnan...
-Aztaa...
-Ugye? - mosolyodott el csillogó szemem láttán...
-Te honnan tudsz, erről a helyről?
-Sokat sétálgadtam itt régen...
-De nem kezdődik a kincs vadászat?
-Még van egy jó háromnegyed órám...neked a rajz verseny?
-Egy óra múlva, kezdődik...
-Akkor időnk mint a tenger... - majd leült a földre...én is követtem a példáját...együtt bámultuk a sötétbe borult várost, amit a lámpák fénye fest láthatóvá...a hold is magasan járt, már fenn az égen...hátunk mögött, ordító, zene még mindig hallatszott...de nem igen zavart...az már igen, hogy egy felettébb undorító aurát éreztem körülöttem...
-OoOooh...csak nem randevú?~
-Uhhh...már csak te hiányoztál...-mondtam a bohócnak, aki egy mosolyt adott válaszul, amitől elkapott a hányinger...
-Figyi, Hisoka téged még egyszer sem pereltek be zaklatás miatt?...
-Én már próbáltam...de nem fogadták el...-jött mellé Illumi...
-Akkor marad az SDF...
-Killu, gyere haza...
-A nagy lószart...-szólalt meg a mellettem ülő hópehely is, egy gúnyos mosollyal, ami azt súgta- ✨takarodjatokelmelegebbéghajlatra✨
-Egyébként...ti, hogy, hogy itt vagytok?
-Hisoka, tudta, hogy itt lesz Gon ezért elakart jönni...engem meg feltétlenül elkell ráncigálnia ide...
-Soha nem hittem volna, hogy ezt kimondom de sajnállak...
-He?!
-Csak nem féltékeny vagy, Killu?~
-Legszebb álmaiban sem!
-Gyere Illu! Keressük meg Gon-t!~ - Illumi még egyet intett, nekünk majd elment, azzal a gyásszal...
-Szegény, Gon...
-Pika majd vigyáz, rá...van neki valamilyen radarja az eszében, hogy megérzi, hogy ez az elmebeteg a közelben van, aztán jön az anyai ösztön...
-Mamapika! - nevettem el magam
-Az! - szállt be ő is a vihorászásba...miután, befejeztük a nevetést, beült közénk a kínos csend, tücsök ciripeléssel...ismét...éreztem, hogy vörösödik az arcom, és, hogy a gyomromban, hemzsegő rohadt, lepke rajt, lassan kihányom...
-y/n... - nézett rám, amire oda fordítottam a még mindig, égő pofám...nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra, majd elmosolyodott...na itt már tényleg úgy voltam vele, hogy kiköpöm a gyomrom mert azok a rohadt lepkék, már csárdást járnak a gyomromban...
-Jól áll a paradicsom cosplay...-nevette el magát...én sokkos állapotban, ültém...végig kellett pörgetnem az életem, hogy végre leesen mitörtént...
-Kurapika! Megvan a kép!
-Mi a retkes gyászkoporsó?! Illumi te mi a büdös, francot keresel itt?! - kérdezte Killua...
-Kurapikával fogadtunk egy ezresen, ha lefotózlak titeket...
-Oké...-azzal felállt, és szépen lassan vissza ment a buli helyszínre...Mi meg csak egymásra néztünk Illumival...
-Kétségtelenül állíthatom, hogy nem marad belőle semmi...-mondta a gomb szemű hajas baba, miközben épp ránézett a telefonjára...
-Ezt honnan veszed?
-Hisoka küldött egy képet, hogy a helyi járőr, akik mellesleg azért vannak itt, hogy a kicsit túlzottan alkoholt fogyasztott emberek, nehogy valami, baromságot csináljanak...bár ez olyan, amit soha nem lehet megfékezni, de mindegy...szóval a helyi járőr fogja le Killuát, aki éppen rátámadt Kurapikára...
-...
-...
-Szerinted nem kéne nekünk is odamennünk?...
-De...Nagyon is...-a helyszínre érve az őrség még mindig az éppen, idegbajban szenvedő hópehelyt próbálta lefogni, amíg Kurapika, teljesen nyugodtan iszogatja, a Fantáját...Leorio, azt se tudja mivan, mert még egy vak is megtudná mondani, hogy seggrészeg...Gon meg próbálja Killuát nyugtatni...Hisoka meg tudja a gyász hol van...Illumival ismét egymásra néztünk...
-Szerintem rohadt gyorsan haza kellene, mennünk és letagadni, hogy mi valaha is voltunk itt, és, hogy ismerjük őket...
-Egyet értek...

|Szevasztok, drága híveim!😩🖐🏻
Tudom, hogy itthon nem ünnepeljük a Halloween-t, de remélem evvel a kis ✨special✨-lal, egy kevéske hangulatot, tudtam csempészni vele a napotokba🎃...bár igazából azon kívűl, hogy egy Halloweeni bulin vannak, semmi köze az ünnephez de na!...
Nagyon szépen köszönöm, hogy sokan elolvastátok a könyvem💙...igyekszem aktivizálni magam más könyveimnél is, de, hogy őszinte legyek, csak ehez az irományomhoz, vannak konkrét terveim💅...próbálom hamarosan publikálásra keríteni, a partokat, de a tanulás mindenható, és tanáraim is rengeteg dolgozatot íratnak, és tartanom kell a lépést...Na mind1...Remélem tetszett ez a kis ✨izé✨...💙
Kellemes, Halloween-t mindenkinek!🎃
Sayonara~|

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro