– Az ajtó bezáródik, az ajtó bezáródik! – szólal meg a bemondó, mire egy lány megrázza a mellette ülő fiút.

– Basszus, ébredj már! Elfelejtettünk leszállni.

– Tessék? – kapkodja fejét a fiú. Mindketten az ajtóhoz szaladnak, hogy a következő megállónál már biztosan leszálljanak.

– Most mit csináljunk? – sóhajt a fiú.

– Egyelőre csak szálljunk le – válaszolja a lány.

A következő megállónál kíváncsian kapkodják a fejüket. Még sosem jártak itt.

Aztán észreveszik a tőlük nem messze álldogáló vékonyka, magas fiút, akinek jobb oldalán egy zöld sapka lebeg, bal oldalán egy sétapálca, felette pedig egy legyező és egy vigyorgó száj.

– Nézd már! – lökdösi meg a fiú a barátját, mire a lány eltátja száját.

– Emlékeztettek régi önmagamra – mosolyodik el a vékony fiú. – Nem kell aggódnotok! Minden rendben. Az Alvilági Irodától vagyunk. Nem bántunk embereket. Általában.