Bevezetés
Sajnálom Izuku!
Anya...Nem ezt kellett volna mondanod.
Jobban tennéd ha levetnéd magad valahonnan! Te haszontalan szemét! Képességtelen!
Nem én tehetek róla Kacchan. Azt hittem barátok vagyunk. Ha az embernek nincs képessége már nincs is joga élni? Nincs joga barátokhoz?
Nem lehet belőled hős.
All Might, te is? De hisz a hősök nem azok akik önzetlenül segítenek másokon? Ehhez miért kell képesség? És most én bajban vagyok! Miért nem segítesz? Ennyire nem számítok?
Olyan tiszta itt fenn a levegő. Egy lépés és minden megoldódik. Ilyen magasról nem a becsapódás végez velem, hanem valószínűleg a szívroham. De nem számít, ha a betonra kenődve halok is meg, az is jó.
Már léptem volna le, amikor mögülem egy gunyoros-karcos hang megszólított.
-Én tudok neked egy jobb megoldást.
Megfordultam, egy férfi állt mögöttem, akinek kezek voltak a testén.
Gonosztevő, de már nem ijedtem meg. Nem számít már semmi.
-Mi lenne az?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro