Eddig, mit ne mondjak, remekül haladunk.

Az erdő ég, a diákok pánikolnak, páran haldokolnak, én meg páratlan ügyességgel és művéssziességgel torzítottam el All Might arcát.

Tökély.

A hülyéje, a hősök, azt hiszik jól állnak. Mert megvertek pár gyalogot. De a bástyám, a csikóm és a futóm már megszereztek mindent amit kell.

A bűvész képessége elmondhatatlanul hasznos. Az átlagos emberrablás minden kényelmetlenségét nélkülözi.

Elégedetten hátradőltem.

Kitűnő.

Végül csak Bakugout hozták el. De nekem az tökéletesen megfelel, és majd elmagyárom a többieknek hogy nekik miért jó.

Mert nekem jó!

Ha nekem jó, akkor egyértelműen és vitathatatlanul mindenkinek jó. Ha valakinek véletlen mégsem, az így járt.

Elégedetten felkeltem, felvettem a kesztyűmet.

Nos, ez piszkos munka lesz, de minden percét élvezni fogom.

Minden átkozott, őrült, elferdült porcikámmal és gondolatommal élvezni fogom.

Nos, igen ez a pár mondatra nem kellett volna várni, de most volt egy szabad órám. Nem tudom mikorra ígérhetem a következőt, de ez egy nagy moment lesz. Katsuki és Deku találkozása! Ezen pillanat miatt kezdtem el egyáltalán írni, bevallom. Köszönöm hogy olvassátok, és a következő fejezettel kárpótolni foglak titeket.