-Sakk.

Kilépek, Kurogiri megvizsgálja a táblát, majd előre tolja a királyt.

Azt hiszi kiszabadult egy közelgő sakkból, de csak belelépett egy mattba.

Dabi fölénk áll

-Mit csináltok? -kérdezi, de olyan tekintettel mint aki tudja hogy úgy sem fogja megérteni.

-Sakkozunk. Akarsz?

-Nem, kihagyom.

Toga is odajön, hátulról a fejemre rakja az állát.

-De puha a hajaaaad Izukuuuuu

-Áh, köszi.

Beletúr, láthatóan megnyugtatja.

-Fested hogy ilyen színe van?

-Nem, mindig ilyen volt.

-Lehet ez a képességed!

Ránézek, mosolyog.

Neki is lenne helye ebben a társadalomban. Lehet, hogy kicsit fura, lehet hogy ijesztő a képessége, de amúgy nagyon kedves. És Dabi is! Vajon honnan vannak azok a szörnyű sérülései? Miért ilyen zárkózott és cinikus? Ki bánthatta?

Ki, vagy kik miatt kettünk azok, akik? Kinek a hibája, minek a hibája az, hogy jó emberekből- mert jó emberek voltunk- ilyenek lettek? Ki engedte azt, hogy ilyen gyűlölet, ilyen szomorúság létezzen? Ki engedte, hogy egy magányos, képesség nélküli fiú ennyiszer bántsanak?

Ma végleg elintéztük azt hogy ne keressenek engem. "Megöltem magam". Nem bánom. Végülis ez történt bizonyos értelemben.

Mint a főnix. Meghal, de a hamvaiból valami új, valami erősebb kel életre, jön vissza.

Lángok között.