-Mily különös véletlen, nem igaz? Itt találkozunk ezen a csodás helyen!

-De-Deku...? De... Te...te..

-Én? Én? Mi az? Elvitte a cica a nyelved?

Nevetve kinyújtom a sajátom. A lelkem beleborzong a boldogságba, ahogy látom megrettent, döbbent arcát.

-Meg..meg...

-Meghaltam? Jaj, biztos nagyon örültél a hírnek, igaz? Végre megszabadulhattál tőlem!

-Nem...nem...

-Neeem? - kegyetlenül felnevetek, a gyomrába csapom a térdem, majd lassan odahajolok miközben a levegőt kapkodja.

-Hazug. Nem volt egyetlen álmatlan éjszakád sem az én halálom miatt, igaz? Kacchan.

Megsimogatom az arcát, nézem a könnybe lábadt szemeit.

-Fáj, igaz? -mosolygok rá - Most visszakapod az összes kínzást. Az összes kegyetlenséget.

-Sajnálom...Deku...Én...Deku...

-Sajnálod? Dehogy sajnálod. De most megnevellek. Megtörlek, ahogy te engem. Amíg a lelked olyan sötét nem lesz, mint az enyém.

Látom a borzalmat az arcán. Azt ahogy felfogja amit mondtam.

-A te hibád, Bakugou. Minden a te hibád. Minden élet amit elveszek. Mindent őrültség amit teszek. Te tettél ilyenné. Hát nem tetszik a műved?

-Írói megjegyzés -

Tudom, hogy Bakugou nem egészen...Bakugousan viselkedik, így itt gyors leszögezném, hogy itt a karakterek nem teljesen megegyezőek az eredeti sorozatban szereplőkkel. Ennek egyszerű a magyarázata- nem találkoztak Izukuval. Majd később jobban ki akarom ezt bontani, de szerintem talán Bakugounál lesz ez látványosabb, mivel ő ismerte a legkorábbról. És igen, tény hogy egy bunkó surmó a sztori elején, Bakugou alapvetően egy jó karakter.